2018. október 21., vasárnap
Orsolya

Egyéb Szombathely

„A könyvtár mindenki előtt nyitva áll”

Már 14 évesen alapfokú könyvtárosi képesítést szerzett, s bár eredetileg magyartanárnak készült, egyáltalán nem bánta meg, hogy a sors végül a bibliotéka felé terelte.

A ranglétrát végigjárva 2014 óta a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója. Szakmai elhivatottságához, tudásához kétség sem fér, empatikus készsége, szociális érzékenysége kiemelkedő. Interjú Nagy Évával a Gutenberg-galaxisból.


Szombathely Kultúrájáért Életmű-díjjal tüntették ki Nagy Évát Fotó:szombathely.hu

– Hogyan fogadta a hírt? Mi volt az első gondolata, amikor értesült a kitüntetéséről?
– Meglepődtem, nem számítottam erre a díjra! Még akkor sem, ha tudom, hogy tisztességgel végigdolgoztam csaknem negyven évet, és lassan közeledik a munka vége, másfél-két évem van még. Nagy elismerés és öröm számomra ez a kitüntetés, leginkább azért, mert a kollégáim egy emberként támogatták. Amikor ez alkalomból köszöntöttek, egyiküktől a pályám legszebb méltatását hallhattam.

– A tanári pályára készült. Hogyan lett mégis könyvtáros?
– Könyvtár–magyar szakra jártam a szombathelyi főiskolára, és a megyei könyvtárba kerültem gyakorlatra. Instruktorként kezdtem: könyvtárakat kellett kialakítani, amit nagyon szerettem. Akkoriban 13 fiókkönyvtár működött Szombathelyen. Fiatalon tele voltunk ambícióval, sokat vállaltunk, sok ötletünk volt – kiadványok, kiállítások –, és ez tetszett a vezetőknek. Szinte észrevétlenül kaptam vezetői feladatokat, nem volt tudatos döntés.


Az Ünnepi Könyvhét megnyitóján  Fotó:szombathely.hu

– Milyen alapelvek mentén dolgozik, mi a szakmai hitvallása?
– Legfontosabbnak azt tartom, hogy a könyvtár a legdemokratikusabb kulturális intézmény. Mindenkinek joga van ide bejönni, legyen az hajléktalan vagy egyetemi hallgató. A kollégákkal kapcsolatban lényeges, hogy teret adjunk az ötleteiknek. Annyi tudás van a munkatársakban, hogy ezt hagyni kell érvényesülni. Programjaink egy része külső szervezésű, szeretnek nálunk kiállításokat és könyvbemutatókat tartani. Odafigyelünk rá, hogy ezek értékesek, színvonalasak legyenek, és mindig adunk lehetőséget amatőröknek is a bemutatkozásra. Az országos könyvtári rendezvényeket igyekszünk saját képünkre formálni. Nagyon fontos a helytörténet megismertetése, a könyvtárnak gazdag gyűjteménye van, és sok még a feltáratlan dokumentum. Jómagam a Vas megyei nyomdák történetében mélyedtem el, lesz is a jövőben ezzel kapcsolatos tárlatunk. Jól működik a helytörténeti klubunk, az általunk kiadott Életünk folyóirat pedig vállalta, hogy évente több Vas megyei számot is megjelentet.

A könyvtárigazgató nem pesszimista az olvasás jövőjével kapcsolatban Fotó:szombathely.hu

– Van még az olvasásnak kultúrája manapság?
– Naponta beszélgetek a megyei könyvtárak vezetőivel, és azt látom, hogy valamilyen rejtélyes okból Vas megyében szeretnek a leginkább olvasni az emberek. Évente 300 ezernél is több kötetet kölcsönöznek tőlünk. Ennek nagy része praktikus és népszerű irodalom, de van egy szűk, ám nagyon kitartó réteg, amely a színvonalas szépirodalmat szereti. Hosszú előjegyzési listánk van egy-egy Grecsó- vagy Rakovszky-kötetre. Nem vagyok pesszimista az olvasás jövőjével kapcsolatban, mert akik rendszeresen olvasnak, még mindig a nyomtatott könyvhöz nyúlnak először.

– Ön mit emel le a polcról legszívesebben?
– Nagyon örülök, ha jó kortárs irodalmat találok, legyen az magyar vagy külföldi. Különösen szeretem Tóth Krisztina írásait, őt költőként és prózaíróként is nagyra tartom. Klasszikusokat olvasni is izgalmas, hiszen egészen másképp értelmezzük ezeket a műveket felnőttként, mint fiatalon. Az olvasókörben most Camus Közönyét olvastuk újra, megdöbbentően nagy élmény volt.

Kapcsolódó Cikkek