2018. október 17., szerda
Hedvig

Belföld

„A kultúránk bánja az ilyen mértékű és irányított bevándorlást” – Interjú

Volt már olyan regénye, amiben megjósolta a jövőt, és van olyan is, amiben reméljük, nem lesz igaza. Réti László korábban rendőrnyomozó, sőt rendőrkapitány is volt, krimijeihez gyakran az életből vesz sztorikat, szituációkat vagy karaktereket. Vele beszélgettünk a zsarumúltról, az írásról és az illegális bevándorlásról.

Anya, a rendőrök miért járnak folyton párban? – kérdezte édesanyjától Móricka. Az anya kissé eltöprengett, hogy mit is válaszoljon fiának, majd azt felelte, hogy azért fiam, mert az egyik írni tud, a másik meg olvasni. Mindannyian ismerjük talán ezt a viccet. Ha akad benne némi igazság, akkor minden bizonnyal Réti László az előbbi kategóriába sorolható. Réti több mint húsz évig rendőrnyomozóként dolgozott, azonban egy nem mindennapi hobbit talált magának: elkezdett írni. Ennek már 15 éve, azóta egy tucat regénye jelent meg. A legújabb, Panda címet viselő krimije nemrég került a könyvespolcokra, amely a Larkin őrmester sorozat befejező kötete.


Mennyire segít a zsarumúlt a krimiírásban?

Nagyon sokat. Sok emberrel ellentétben én tudom, hogy miről beszélek. Volt rendőrként van rengeteg saját sztorim is, sokat bele is építek a könyveimbe. Nem egy olyan könyvet olvasok, amelyekben negyven, ötven, vagy akár kétszázötven oldal után találok egy olyan hibát, amiről tudom, hogy innentől kezdve a sztori már nem működik. Számomra az apró nüanszok is hitelesebbé tudnak tenni egy krimit. Egy példa: a legtöbb könyvben a rendőrök magázódnak. Magyarországon mindenki tegez mindenkit. Még a rendőrök is.


Említette, hogy a saját történeteit is beépíti a regényeibe. Melyik a legemlékezetesebb?

Talán erre a legautentikusabb a Kaméleon című könyvem, ami egy olyan emberölésről szól, ami valóban megtörtént Magyarországon. Akkor én voltam a helyszíni szemlebizottság vezetője, és utána én magam nyomoztam az ügyet. Egy nagyon szerencsétlen családi tragédiából alakult ki, ahol mindenki áldozat volt, még az elkövető is. Ezt a történetet épp ezért helyeztem át Amerikába, hogy eltávolítsam ettől a helyszíntől, de úgy gondolom, hogy ott is működött a történet.

Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy kínosan ügyel arra, hogy a helyzetek, amiket leír, hihetőek legyen, és ne mondja azt az olvasó, hogy na, ilyen nem létezik.

A valós történések sokszor túltesznek azon, mint amit elhinne az olvasó. Hadd mondjak egy példát. A Hasonmásban van egy rész, amikor kihívják a nyomozót, mert az látja valaki messziről, hogy megáll egy furgon és egy nőt hátravonszolnak. Ez megtörtént Magyarországon. Kimentek a járőrök, föltörték az ajtót és egy szeretkező párt találtak. A hölgyet pedig azért vonszolta a férfi, mert mozgássérült volt. Ez belekerült az említett regénybe, de ez már az a mezsgye volt, amire már sokan azt mondanák, hogy ez azért már nem valóságos. Pedig megtörtént. Ezzel húztam meg a könyvbe való beírhatóság felső határát. De rengeteg olyan dolog megtörtént velem az elmúlt húsz évben, amire az olvasó azt mondaná, hogy ez csak kitaláció.

Hogyan tudott időt fordítani az írásra a rendőri munka mellett?

Nem volt könnyű. Mindig az alvásból tudtam lecsípni. Azt szoktam mondani, hogy kampányalvó vagyok, öt-hat órát szoktam letolni, aztán tíznaponta kidőlök és olyankor egyhuzamban alszom tíz-tizenkét órát. Így volt berendezve az életem, a szervezetem hozzászokott. Amikor zsaru voltam, napközben nyomoztam, éjjel pedig krimit írtam. Úgy gondoltam, hogy ezzel az időbeosztással a családomtól sem veszek el időt, arról nem is beszélve, hogy nekem az írás felér egy raklap kávéval. Jó érzés volt gépeléssel levezetni vagy adott esetben felvezetni a napot.

Miért érezte úgy, hogy most kell folytatnia Larkin őrmester történetét?

A Kaméleon volt az első történet Larkin őrmesterről, jó tíz évvel ezelőtt, aztán négy éve jött ki a második kötet, ami a Hasonmás címet kapta. Most fogjuk az újrakiadásban tavasszal átnevezni Polipra, ami sokkal indokoltabb, nem is értem, hogy akkor ez miért nem jutott eszembe. És most jelent meg a Panda, így a trilógia egységesebbé válik az állatnevekkel. A Larkin-sztorikat csak akkor tudom kiírni magamból, ha éppen jó kedvem van. A Kaméleon is egy olyan életszituációban született meg, amikor volt kedvem viccelődni, aztán a folytatás, a Polip első nyolcvan oldala négy vagy öt évig készen volt, de akkor épp egy olyan életszituációban voltam, hogy nem voltam alkalmas egy könnyedebb témát boncolgatni. Amikor ez megoldódott, nagyon gyorsan kész lett. És idén a Panda esetében olyanok voltak a körülmények, hogy volt időm írni, volt kedvem foglalkozni vele, könnyedebb hangvételben tudtam megnyilvánulni.

Hogyan jellemezné a Pandát?

A Panda és a sorozat korábbi részeit inkább karaktersztorinak nevezném, nem pedig történetre épülő könyvnek, de természetesen van benne nyomozás. Aki olvasta az előző köteteket, az szeretni fogja a Pandát, mert valamiért imádják ezt a fickót az olvasóim. Azt mondják, hogy írjak még belőle, bár otthonra kizárt, hogy kéne a pasas. A sztori ötletét az adta, hogy teljesen véletlenül szóba álltam egy házassági tanácsadóval, aki kikotyogta, hogy milyen arcok szoktak bemenni hozzá és ez beindította a fantáziám. Ez a történet háttérszála.

Larkin őrmesterben sok van önből?

Nagyon sok. Nyilván nem vagyok ennyire sarkos, mint ő, nem is engedek meg magamnak ennyit, bár nem mondom, hogy néha nem szeretnék. Érdekesség, hogy ezt a sorozatot egyes szám első személyben írom, és valamiért rám ragad az, hogy vércinikus, és ez nem tesz jót, ha este leülök a vacsorához a családdal.

Melyik könyvét tekinti az eddigi legjobbnak?

Mindig az utolsót, de az a helyzet, hogy hiába a Panda jelent meg legutóbb, magamban a legjobbnak a Falak mögött című regényemet tartom, ami a nagyon szomorú jövőben játszódik, amelyben Európát fallal kell körbevenni az illegális migráció miatt.

Ki merné jelenteni, hogy a jövőt jósolta meg a regényben? Egyszer már megtette…

Tulajdonképpen igen. Az a helyzet, hogy ez matematika, erre egyébként a szereplők is hivatkoznak a könyvben. Ha megnézzük, milyen születési számok vannak a Közel-Keleten, a Távol-Keleten, fekete Afrikában és Európában, majd megnézzük, hogy mi kell egy társadalom szinten tartásához vagy növekedéséhez, már el is veszítettük a harcot. Ez matematikai képletekkel leírható. Tudom, mire céloz. A Célpont Párizsban című regényemben is előkerült a terrorizmus, jóval azelőtt, hogy a párizsi merényletek megtörténtek volna. A francia fővárosban élő muszlim közösségről írok benne, hogy milyen módon működik, mennyire táptalaja mondjuk egy imám, egy vallási közösség vagy egy mecset a terrorizmusnak, és hogy ezt mennyire nem fogják fel az európai emberek. Talán nem árulok el titkot, hogy a Célpont Párizsban és a Falak mögött valószínűleg trilógiává fog válni a közeljövőben, hiszen ezt a témát szeretném lezárni egy harmadik könyvvel.

A Falak mögött már több mint egy éve megjelent, de még mindig aktuális.

És még az is lesz egy darabig. Félreértés ne essék, szerintem nem az a baj, ha mondjuk száz év múlva az európai ember bőrszíne pár árnyalattal barnább lesz, hanem azzal van baj, hogy a kultúránk bánja az ilyen mértékű és irányított bevándorlást. Nyugat-Európában ez már a mindennapok része, Magyarországon ez szerencsére nincs így.

Négy főszereplője van a könyvnek, az újságíró, a rendőr, a bevándorlóból lett egyetemi tanár és a terrorista. Tudatosan akarta bemutatni a különböző nézőpontokat?

Abszolút. Ahogy a könyvben is írom, mindenkinek igaza van, de senkinek sincs igaza. Mindenkinek a saját nézőpontjából logikusak a lépések és logikusak a válaszai az adott szituációkban, és nem tehet mást, ő úgy gondolja, hogy jól jár el. Igyekszem a karaktereim árnyoldalait is megmutatni. Ott van például Mukhtar Malki, aki a könyvben véres kezű muszlim terrorista, gátlástanul öl, mégis bele tudna szeretni egy amerikai újságírónőbe.

A könyvben azt írja, hogy a liberalizmus nem egyenlő a demokráciával. Kifejtené ezt bővebben?

A liberalizmus minden elé helyezi az egyéni jogokat. A demokrácia szerintem nem erről szól. Azt gondolom, hogy az alapvetően közösségalapú, közösségi döntésekre irányul, ahol nem feltétlenül az egyéni érdekeket kell szem előtt tartani.

Nagyobb a felelősség, ha egy ilyen kényes témáról ír az ember?

Nem érzem, hogy nagyobb lenne. Nekem elsősorban az a fontos, hogy szórakoztatni tudjak. Ha emellett rá tudok mutatni néhány fontos vagy érdekes tényre, akkor az külön pozitív. Nyilván egy Larkin-történetben nem feltétlenül cél, hogy különösebben moralizáljunk, de a Falak mögött egy olyan fajsúlyos témát dolgozott fel, amiben nem megkerülhetőek ezek a kérdések.

Említette, hogy jövőre Polip néven újra kiadják a második Larkin-könyvet, a Hasonmást. Ezenkívül mik a tervei?

Szeretném, ha a Falak mögöttet külföldön is kiadnák. Jelenleg is zajlik a könyv három fejezetének német nyelvre  fordítása ízelítőnek. Azért nem az angolt választottam, mert úgy gondolom, Németországban előbb lehetne eladható a könyv, hiszen az ő életüket befolyásolja, az ő életükre tényleg hatással van maga az alapszituáció, az alapkonfliktus. Ezenkívül nagy álmom, hogy valamelyik könyvemet viszontlássam a filmvásznon.

Kapcsolódó Cikkek

  • Feljelentés a Jobbik gyanús pénzügyei miatt

    Feljelentés a Jobbik gyanús pénzügyei miatt

    Feljelentette pártját a Legfőbb Ügyészségen Szabó Balázs, a Jobbik volt szekszárdi alapszervezeti elnöke, mert szerinte csak az ő körzetükben mintegy 8-10 millió forintot fizettetett be a tagokkal a pártkasszába – gyanús körülmények között – a Jobbik elnöksége.

  • Elég a taxis hiénákból!

    Elég a taxis hiénákból!

    Már megint valami, ami rossz hírünket kelti a világban: a trükköző és elsősorban a külföldi vendégekre utazó taxis hiénák nemcsak az utasokat, hanem a szabályosan működő taxisokat is megkárosítják.

  • Elutasította a parlament Sorosék jelentését

    Elutasította a parlament Sorosék jelentését

    Megszavazta a parlament kedden a Magyarország szuverenitásának megvédéséről szóló, Soros-Sargentini jelentés elleni határozatot. Ez egyben fel is szólítja a kormányt, hogy ne engedjen a zsarolásnak, utasítsa vissza a Magyarországot ért valótlan vádakat, és jogi úton is lépjen fel a csalással elfogadott jelentéssel szemben.