2018. október 23., kedd
Gyöngyi

Egyéb Szombathely

Fontos, hogy a fiatalok megtapasztalják a segítés örömét

Náluk családi örökség az elesettek támogatása, ez határozta meg pályaválasztását. 25 éven át oktatta a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központjának szociálismunkás-hallgatóit, részt vett számos jelentős kutatásban. Az önkéntes segítői munka elkötelezettjeként és a Y’s Men Klub Egyesület elnökeként ma is bármilyen karitatív cél mellé szívesen odaáll. Éliás Zsuzsannával beszélgettünk.

– Hogyan került szociális pályára?


– A gyerekkor sok mindent meghatároz. Nyitott családi közegben nőttem fel, nálunk mindig volt valaki, aki segítségre szorult, kérdéssel, tanácsot kérni jött, vagy csak beszélgetni, vérnyomást méretni. Édesanyám ápolónőként dolgozott, ami nagyon komoly segítő hivatás. Az ő példája nyomán az életem elmúlt 30-40 éve a segítés körül mozgott fő munkám, a tanítás mellett.

Éliás Zsuzsanna élete a segítés és a tanítás Fotó: szombathely.hu

– Tanszékvezető-helyettesként ment nyugdíjba. Mire a legbüszkébb?


– A 90-es években kezdtem oktatóként dolgozni a szociális munka tanszéken. Kollégáimmal igyekeztünk átadni a hallgatóknak azt a segítő attitűdöt, ami nélkül nem lehetnek sikeres szociális munkások. Nemcsak az élethivatásukra készítettük fel, hanem önkéntes munkára is sarkalltuk őket, hiszen fontos, hogy a fiatalok megtapasztalják a segítés örömét. Büszke vagyok arra, hogy tanítványaink sokszínű, erős elméleti alapokon nyugvó, rendkívül gyakorlatias képzést kaptak, és ma már a város, a megye, sőt az ország számos szociális intézményében találkozhatunk velük akár vezető pozíciókban is.

Szociológusként számost felmérést szervezett Fotó: HE

 

– Közétkeztetési elégedettségi vizsgálat, közbiztonsági kutatás, Szombathely mentálhigiénés képe, antiszegregációs terv, szociális térkép – több városi kutatómunkában is részt vett. Mesélne ezekről?

– Szociológusként végeztem, ez a szakma együtt jár azzal, hogy társadalmi problémákat vizsgálunk, különös tekintettel a kirekesztett csoportokra. Számos felmérésnek voltam szervezője, résztvevője, például legutóbb a 2015-ös ifjúságkutatásnak, vagy korábban a bérlakásokban élők helyzetével is foglalkoztunk. Kutatásaink nemegyszer többezres mintával készültek, az eredmények pedig jól szolgálták a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos döntések előkészítését.

– Nyugdíjasként sem tétlenkedik… Hogy telnek mostanában a mindennapjai?

– Nem tudok klasszikus nyugdíjaséletet élni, mert megszoktam, hogy pörgősek a napjaim. Elnöke vagyok a Y’s Men Klub Egyesületnek, ami sok munkával jár, de örömmel csinálom. Immár húsz éve támogatjuk a rászorultakat adományokkal, konkrét segítséggel. Nemcsak karitatív programokat szervezünk, hanem például kirándulásokat is: legutóbb a dunántúli Esterházy-emlékeket kerestük fel. Részt veszek a Szombathelyi Civil Kerekasztal tanodaprogramjában, amelyben hátrányos helyzetű gyerekek számára tartunk fejlesztő foglalkozásokat, kiegészítve az iskolai munkát. Volt intézményem is hívott, hogy néhány órában védőnőket, szociális munkásokat tanítsak. Ezenkívül mindenféle karitatív tevékenységben szívesen részt veszek, ha megszólítanak.

– Hogyan fogadta a díjat?

– Végtelen nagy megtiszteltetés számomra, hiszen olyan elődök után kaphattam meg, akikre felnézek, akik a szociális munka és az oktatás területén sokat tettek. Büszke vagyok rá, hogy itt, helyben ismertek el, ahol élek, dolgozom. Meghatódva vettem át ezt a kitüntetést, és külön boldogság, hogy volt kollégák, hallgatók is osztoztak az örömömben.

Kapcsolódó Cikkek