2018. október 21., vasárnap
Orsolya

Egyéb Dunaújváros

Igazi örömzenét játszik a Pop Mockup

Biohazard- és Faith No More-feldolgozások után 2018-ban Pop Mockup-lemez készül. A kezdet már-már klisé: egy garázsban indult a dob meg a basszus. Wachter Péter dobossal, Budai „McFly” Gábor énekessel és Fridrich Dávid gitárossal beszélgettünk.

– Nehéz rátok komolyságot erőltetni, ki a vezér?


– Igazi demokratikus társaság vagyunk, akár a zeneszerzésben, akár az együttműködésben. Ez így is indult, amikor Imivel (Gazdag Imre – basszusgitár) 2011-ben egy garázsban kezdtünk el zenélgetni. Csak dob meg basszus. Szerettük nagyon, de idővel természetes volt az igény, hogy megjelenjen a gitár és az ének.

– Mikor alakult ki a jelenlegi felállás?


– Talán 2015 környékén állt fel a jelenlegi formáció, amelyben én – Budai „McFly” Gábor – énekelek, valamint Dávid – Fridrich Dávid – gitározik. Őt énekelni hívtuk, de kiderült, hogy zseniálisan teszi hozzá a funky riffeket a zenénkhez, valahogy nagyon rááll a keze. A csapat tagja volt még Takács Gabi, aki sajnos nincs már közöttünk (Takács Gábor 2016-ban elhunyt – a szerk.), ő nagyon sokat adott a kemény vonalhoz a death-, trashhangulattal.  Így kezdtünk el zenélgetni, és ahogy kezdett összeállni, úgy jött az igény saját szerzeményekre is.

– Hol tart az alkotói folyamat?

– Először feldolgozásokat kezdtünk játszani, a saját szórakoztatásunkra. A dalokat együtt írjuk, mindenki hozzátesz, de ha valakinek nem tetszik valami, azt elvetjük, és lépünk tovább. Lassabban halad, de ráérünk, és ettől lesz a miénk, ettől lesz mindig jobb. Jelenleg öt saját szerzeményünk van, ehhez jön több mint tíz feldolgozás, így áll össze a repertoár: például Biohazard és Red Hot Chili Peppers, de Faith No More-dalokat is próbáltunk játszani. Nagyon szeretjük, de abba komolyabb munkát kell beletenni, mi pedig családapákként hetente egyszer tudunk próbálni, így sajnos a lehetőségeinket meghaladja. Igazából azokat a zenéket nyomjuk, amelyekre kamaszként ugráltunk.

– Mikor éreztétek azt, hogy megérett a csapat az első fellépésre?

– Talán 2015 volt, amikor meghívást kaptunk az Arcletépő Fesztiválra, ez volt az első alkalom. Tulajdonképpen nem is nagyon terveztük, hogy kilépünk a városból. Ennek az oka elsősorban az, hogy 40 év környékén, családos emberként a mi időnk, energiánk már kevesebb, mint kölyökként. Másrészt ha meghívnak minket, illik viszonozni. A kölcsönösségben azonban nem mindig érvényesül az arányosság, hiszen míg idegenben gyakran csak néhány ember előtt lépünk fel, itthon akár több mint száz nézőt is beviszünk.

– Mikor lett a társaság neve Pop Mockup?

– Sokáig név nélkül nyomultunk. Nem volt fontos. Valamikor az első fellépés előtt szóltak, hogy szeretnének minket kiírni, illett valamit kitalálni. Egy hatalmas listát írtunk, volt, aki kettőt mondott, Gabi például egyet sem, Peti vagy húszat. Ezt szűkítettünk először tízre, azután szavaztunk.

– Felmerült már, hogy lemezt kellene készíteni?

– Szeretnénk még néhány dalt írni, van is a fejünkben egy-két téma. Tavasszal és nyáron is lesz fellépés, a stúdió csak utána jöhet szóba. 8-10 dallal már érdemes rááldozni az időt, az energiát. A kész dalok is rendben vannak, mégis úgy érezzünk, hogy szeretnénk még csiszolni rajtuk annyit, hogy a stúdióban ne kottából nyomjuk le, hanem örömzene legyen ott is.

– Mik a tervek 2018-ra?

– Ugyan nincs még tele a naptár, de megnyomjuk az évet. Áprilisban a Kaptár Fesztiválon lépünk fel, de a RockBalaton is érdekes kihívásnak tűnik. Ha pedig lemegy a fesztiválszezon, ősszel minimum egy kislemezt megpróbálunk felvenni. Világmegváltás nincs tervben, csak jammelgetünk a magunk és a közönség örömére.

Kapcsolódó Cikkek