2018. október 19., péntek
Nándor

Egyéb I.kerület II.kerület XI.kerület

Papp Nikolett: A magammal vívott küzdelmek másoknak is hasznosak

Papp Nikolett Budán nőtt fel, a Villányi úti (akkor még) József Attila Gimnáziumban érettségizett, két évig a brüsszeli Académie royale des Beaux-Arts növendéke volt, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakán König Róbert tanítványaként szerzett képgrafikusművész-diplomát. A négygyermekes édesanya időközben elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuálisnevelés- és környezetkultúra-tanár szakát, és 2013 óta Petőfi- és Arany-versekről rajzol.

– 2013-ban kezdte meg a sort a János vitéz, majd a Toldi, balladák, versek Petőfitől és Aranytól. Így állt össze mára egy 48 képből álló kiállítási anyag, aminek eredetileg kialakult, megfogalmazott célja nem volt bennem. Egy nagy vágyam volt az elején, hogy a János vitézhez rajzolni tudjak. Úgy éreztem, hogy a mű súlyos, megrázó rétege nagyon elhomályosul a köztudatban. Utána teljesen automatikus volt, hogy a Toldi is bekerült a látótérbe – tudtuk meg Papp Nikolett-től, aki elárulta, nem fejezetenként vagy versszakonként készíti rajzait az egyes művekből, hanem a szerint, hogy hol történik lélektani fordulópont a történetben.


– Sokáig felváltva rajzoltam hol Petőfihez, hol Aranyhoz. Nagyon érdekes tapasztalat volt. Elkezdtek a művek egymásban élni, bár nagyon más rétegeket feszegetnek. Utána tudatosult bennem, hogy ők ketten sírig hűséges barátok voltak.

A munkafolyamatról azt mondta Nikolett, hogy ezeket a rajzokat nem lehetett úgy megtervezgetni, mint régen a rézkarcokat, hanem nagyjából olyan érzés volt megcsinálni őket, mint kötéltáncosnak a szakadék fölött egyensúlyozva óvatosan lépegetni.


– Csak az adott pillanat van és hogy mekkora súllyal nyomod a kötelet, mennyire tudsz koncentrálni és bizonyítani magadnak minden pillanatban, hogy az életed akkor is fontos tényező, ha az alattad és fölötted lévő űrhöz képest jelentéktelen pont vagy. Egyetlen dolog, ami nem lényegtelen, és ami valóban számít – ebben hiszek –, a megtett lépések. Nagyrészt ez motivált. És a remény, hogy ezek a magammal vívott küzdelmek nemcsak nekem hasznosak, hanem rajtam keresztül másoknak is. Minden munkának akkor van értelme, ha az a közösség szolgálatára van, ha az a többi ember javára válik.

 

Kapcsolódó Cikkek