2018. október 23., kedd
Gyöngyi

Egyéb X.kerület

Ricsi újra meg akarja hallgatni a Himnuszt

Osváth Richárd kerekesszékes vívó a 2016-os paralimpiáról két ezüstéremmel tért haza, tavaly a világbajnokságon egyéni tőrben arany-, kardban ezüstérmet nyert. Ezzel teljesült régi álma, és a dobogó tetején hallgathatta meg a magyar himnuszt.

− Talán nem kell külön megmagyarázni, hogy örökre csodálatos emlék marad, hiszen kétszer is dobogóra állhattam − mondta a mindenamisport.com-nak adott interjújában a kőbányai Törekvésben készülő Osváth Richárd. − Az öröm mellett nagy inspirációt is jelent, mert újra szeretném átélni ezt az érzést, aztán meglátjuk, hogy ez a dobogó melyik fokát jelenti majd.


Ricsi Szatmárnémetiből származik, szerepelt a román válogatottban is, de mindig arról álmodozott, hogy magyar címeres melegítőben a magyar himnuszt hallgathassa a dobogó tetején, ezért a londoni játékok előtt váltott.

Osváth Richárd nem tud a vívás nélkül élni
( Fotó: Sáfár Tibor)

− Boldogsággal tölt el, hogy ezt sikerült elérnem a tavalyi vb-n! Akkor azokra az emberekre gondoltam, akik segítettek eljutni ideáig: a családomra, a korábbi edzőimre Szatmárnémetiből, valamint Beliczay Sándor tőr- és Erdei Péter kardedzőre a Törekvésből, akik évek óta bíznak bennem.


A parasportszakértő Zana Anitának azt is elárulta, mik a tervei 2018-ra, illetve hogy készül a tokiói játékokra, majd az azt követő időszakra.

− Szorgalmas, munkás vívónak tartom magam, így nekem nem esik jól a semmittevés. Persze kell a pihenő, főleg mentálisan, s nagy öröm a családommal lenni, de egy idő után már nagyon hiányzik a vívóterem, a pengék csörgése, a közeg, a munka. Nem terveztünk hosszú leállást, hiszen februárban hagyományosan az egri Világkupával indítjuk az évet, hazai környezetben pedig illik jól szerepelni. Azt gondolom, Rióval együtt extrán jól sikerült az elmúlt évem, ami nagyon-nagyon biztató a jövőre nézve is. Ám a mezőny fejlődik, mindenki egyre erősebb, jönnek a fiatalok is, így a verseny egyre élesebb lesz. Ha ezt a formámat meg tudom tartani, s főleg kardban tovább tudok fejlődni, akkor Tokióban is reális esélyem lesz arra, hogy érmekért küzdhessek. Fontos cél az is, hogy a férfi kardcsapattal ugyancsak kvótát szerezzünk, nemrég álltunk össze, de versenyről versenyre jobbak vagyunk, és mindent megteszek azért, hogy ne csak egyéniben állhassak rajthoz Tokióban.

A 2020-as paralimpiáig még két és fél év van hátra, de Osváth Richárd már a sport utáni életen is elgondolkodott.

−  Nagyon távolinak tűnik egy olyan élet, amelyben nem aktív vívóként látom magam. Szerintem jó korban vagyok, Tokió nem kérdés, s ha sérülés nem gátol meg benne, akkor addig folytatom, amíg élesnek és sikerre éhesnek érzem magam. Krajnyák Zsuzsi és Dani Gyöngyi (paralimpiai érmes vívók – a szerk.) esete is bizonyítja, hogy hosszú-hosszú ideig lehet a világ élvonalában vívni, ha beletesszük a kellő munkát, alázatot. Az elmúlt években a vívás mellett edzősködtem, de most már ez nem fér bele a mindennapokba. Azt gondolom, hogy ha már nem leszek aktív, ha abbahagyom a versenyzést, akkor is maradnék a vívásnál, szívesen folytatnám edzőként.

Kapcsolódó Cikkek