EUR: 323,75 Ft
CHF: 283,49 Ft
2018. október 19., péntek
Nándor

Extra

Fátyol hadművelet – helyszín para

Amikor a párom megkérte a kezem, megfordult velem a világ. Már egy ideje tudtuk, hogy együtt tervezzük ezt az egész élet-dolgot meg a gyerekeket, de valahogy amikor megtörtént, mégis annyira váratlannak éreztem, és tökéletesnek. Aztán később jött a rideg valóság.

Bevallom ennek a blognak az elejével egy kicsit csalok, mert először szerettem volna élményt gyűjteni, később összefoglalni és leírni a tapasztalatokat, segítséget adni, ha csak azzal, hogy együtt nevetünk a szervezéssel kapcsolatos szenvedéseimen, máris mindkettőnknek – neked kedves olvasó és nekem is – jobb.


Azt előre leszögezem, hogy én nem a habos-babos menyasszony vagyok. Vannak, lányok, nők, akiknek életcéljuk, hogy férjhez menjenek, és ezzel azt gondolják, bevégeztetett a küldetésük. Nincs ezzel semmi problémám, ha valaki így gondolja, velem azonban más a helyzet.

Még csak négy éves voltam, amikor lázadni kezdtem. 1992 karácsonyán ugyanis rettegve-zokogva rohantam apukám karjába miután édesanyámmal átadták az akkor legmenőbbnek számító beszélő babát “mama-mamma-mammma” – mondta én meg csak visítottam kétségbeesetten és ordítottam, hogy “nem én vagyok az anyukád”. Két fiú nevelése után azt gondolták a szüleim, hogy egy kislánynak ez tetszeni fog, hát tévedtek… Muszáj volt belenyugodniuk, hogy nem a babázós, kislány korában már az esküvőről és az anyaságról álmodó gyerek vagyok ezért hagyták, hogy a Barbie helyett a Barbie-lóval játsszak és a fiatalabb bátyámtól elkobozzam a kisautókat.


Fotó: youtube/twitter

Később, ahogy a nőiségem nyiladozott persze sok minden változott, ennek ellenére már 17 évesen tudtam, hogy én sose leszek “né”. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akartam férjhez menni, de abban biztos voltam, hogy önmagam szeretnék maradni egy olyan férfivel az oldalamon, aki nem megmentésre váró hercegnőt, hanem egy független, önálló nőt szeretne maga mellett tudni.

Ma már tudom, hogy így is lesz! … és nem, nem leszek “né”…

Nos, így, hogy némiképp bemutatkoztam és elmeséltem mire számíts, belevágok a témába. A párom 2017 tavaszán kérte meg a kezem, Párizsban a Louvre egyik boltíve alatt. (Igen, álomszerű volt és tökéletes, de hál’ Isten nem ereszkedett fél térdre)

A nagy bejelentés:

Nagyon messze állok, a “mindent megosztok facebookon” attitűdtől, de a lánykérést másnap este azért mégis világgá kürtöltem. Ma már tudom, hogy arra is fel kellett volna készülni, hogy az ismerősöknek nem elég a “láttam lájk” vagy a “tényleg szívből örülök lájk”, egyből elözönlenek a “mikor lesz?” meg a “remélem engem is meghívsz” és amin tényleg lehidalsz: “jön a baba, azért ilyen sürgős?” kérdések.

Nem, nem tudom még mikor lesz, ha rám akaszkodsz, hogy hívjalak, tuti otthon maradsz, és nem, nem jön a baba! – miután magamban mindenkivel leordítottam ezeket a köröket, néhányaknak válaszoltam is, de nem igazán volt időm azonnal nekivágni a szervezésnek. Azt hittem akkor még, hogy sokkal könnyebb lesz.

Fotó: youtube/twitter

A helyszín:

Az első kérdés – miután végre, nyögvenyelősen letudtam a munka mellett a vizsgaidőszakot – az volt, hogy hol keljünk egybe. A “mikor” 2018.08.18. volt, mert a nyolcas a szerencseszámom és azt gondoltam, bőven van még idő addig. Hát rá kellett döbbennem, hogy néhány megszállottabb menyasszonytársam már évekkel előre lefoglalta azt a dátumot az összes olyan helyszínen, ami nekünk is szuper lett volna. De most őszintén, ki a fene vár három évet az esküvővel csak a dátum miatt?! JÉÉÉÉZUSOM!

Első tanács: A helyszínre sajnos valóban bulldogként kell lecsapni!

Először egy római-parti étterembe szerettünk bele, de kedvenc apósjelöltem rávilágított a tényre, hogy várhatóan jövőre épp átépítések lesznek azon a területen. A helyszín biztosított, ugyan hogy közvetlenül nem érinti őket az átalakítás, de amikor elképzelem a kreatív fotóinkat valahogy mindig kimaradt, hogy egy markoló mellett állok fehér ruhában, így elvetettük ezt a találatot, pedig sok szempontból szuper lett volna.

Mivel lesznek vidéki vendégeink, fontos volt, hogy a közelben szállást is találjunk, éppen ezért a budapesti helyszíneket céloztam meg, de alsó hangon kétmillió alatt nem úsztuk volna meg. Sőt, így is volt olyan, aki ugyan közölte az étlapját, de apró betűvel az ajánlat alján az állt, hogy asztalt és székeket is bérelni kell… Tíz személyes asztalt már tízezerért is lehetett kapni, de a székek 1500Ft/poppoló. Aha… na persze, ablak bezár, keresek másikat…

Hat héttel később… 

Hosszú-hosszú levelezés, kismillió “sajnáljuk, a dátum már foglalt” tartalmú levél után úgy döntöttem, hogy ha a dátum nem enged, én fogok, de a helyszínnek tökéletesnek kell lenni. Ezért a párommal elhatároztuk, hogy pontosan egy évvel azután kelünk egybe, hogy megkérte a kezem, így a dátum nem csak nekem, neki is jelenteni fog valamit. Ezzel együtt a korábban kinézett római-parti étterem ismét kiesett, mert árvizet sem akartunk a nyakunkba… Erre ti is figyeljetek tavaszi és folyó parti esküvő esetén!

Minden elrendeződött

A tökéletes helyszín kiválasztásában nekünk nagyon fontos volt, hogy ne kelljen catering céggel együtt dolgozni, mert az a biztos, ha a helyi konyha főz. Emellett nekem legalább ennyire fontos volt, hogy vintage stílusú legyen a környezet, a vőlegényemnek pedig a korlátlan italfogyasztás. 😉 Miután a dátumon igazítottunk úgy éreztem minden a helyére került. Végül hagytuk a várost és Budapesttől 35 km-re, Kakucson egy udvarházban találtuk meg a számításainkat.

Itt kell persze megemlítenem, hogy a hozzátok legközelebbi barátnőket, aki van olyan kedves és minden idegszálának tiltakozása ellenére hajlandó titeket meghallgatni, még oda is figyel és tanácsot is ad, nagyon becsüljétek meg! Ha pedig egy mód van rá, próbáljátok megkímélni a rengeteg menyaszörny hisztitől őt is.

A kép illusztráció Fotó: Twitter/Junebug Wedding

Mi számt az esküvőn a násznépnek?

A legjobb barátnőm mondta nekem, mikor már három hete – oké, egy hónapja – azon nyivákoltam, hogy egyszerűen nem találok helyszínt, hogy engedjem el a sok hülyeséget, mert tulajdonképpen három dolog számít egy esküvőn: a kaja, a pia és a buli. 

A többi valóban csak nekünk, menyasszonyoknak fontos, de nektek is ajánlom figyelmetekbe a fentebbi ukászt. Higgyétek el, ezzel kiküszöbölhetitek a teljesen felesleges hisztiket, mert tegyük szívünkre a kezünket, tényleg senki másnak nem fontos a dísz, a virág, az ültető kártya. Semmi pánik, ennek ellenére én azért kitérek majd azekre a témákra is. De a lényeg, hogy ti vagytok fontosak a násznépnek… meg a kaja, pia és a buli… meg, hogy utána legyen mit kibeszélni 😉

Szóval az első bejegyzésben azzal búcsúzom, hogy mondj igent az igazinak, találd ki, hogy milyen esküvőt szeretnél, de kellő rugalmassággal vágj neki a szervezésnek! (És szerezz be egy szalmabábut, ami olykor a párodat és a barátnődet felváltja a “hallgatásban”.)

 

A következő rész tartalmából:

Fotós para, avagy mekkora jobb egyenest húztam volna be néhány szolgáltatónak, mielőtt megtaláltuk a számunkra megfelelőt. Kitérek még az árakra és ajánlok is nektek néhány helyszínt budapest közelében, ahol érdemes lehet párfotókat és a kreatívokat elkészíteni.

Ha szeretnétek nekem üzenni, kérdezni tőlem, vagy tanácsot adni, hogy milyen témákra lenne érdemes kitérni, küldjetek nekem levelet a [email protected] címre.

Korábbi cikkek a témában:
Fátyol hadművelet – menyasszony blogot indít a Lokál

Kapcsolódó Cikkek

  • Születésnaposok indítják a klubszezont

    Születésnaposok indítják a klubszezont

    Van azért valami jó is abban, ha véget ér a nyár, hiszen a zenerajongók számára megkezdődik a klubszezon, ami mindig a legérdekesebb eseményeket tartogatja a „kluberek” számára.

  • Rangos díjat kapott a Nanushka

    Rangos díjat kapott a Nanushka

    A turizmus legmagasabb szintű kormányzati elismerését kapta meg Sándor Szandra, a Nanushka tervezője. A fiatal tehetség méltán részesült elismerésben, hiszen márkájának köszönhetően Magyarország felkerült a ruhagyártás és a divatvilág nemzetközi térképére.