EUR: 322,28 Ft
CHF: 282,50 Ft
2018. október 22., hétfő
Előd

Egyéb Szeged

Ilyen az élet a szegedi garázslakásokban

A szebb napokat is látott újszegedi vasútállomás mögötti garázssoron különös jelenségre lesz figyelmes az ide tévedt bámészkodó: több jel is árulkodik arról, hogy lakik valaki odabent. Mégpedig Lajos bácsi, egy 62 éves rokkantnyugdíjas.

– Télen sincs túl hideg itt. Korábban egy kútvölgyi tanyán éltem, ott megszoktam a hideget – mesélte. Négy éve rendezkedett be a férfi az egykori garázsban. Mint mesélte, 350 ezer forintért vásárolta egy ismerősén keresztül. Balról egy elosztóból vezetékek lógnak. Sárga, fakult mikró és egy elektromos rezsó néz farkasszemet a szemben álló, talán még fekete-fehér televízióval. 22 éve mindkét lábát amputálták, azóta komoly gondot okoz neki még a legegyszerűbb teendő is. – Legyen szíves egy kicsit felsöpörni idebent! – kérlelt bennünket, miközben kitolatott elénk az elektromos kocsijával. Lajos bácsi eredetileg Hódmezővásárhely mellett született. Családjával már régóta nem tartja a kapcsolatot. Évtizedekkel korábban egyedül élt egy kútvölgyi tanyán, majd Nagymágocsra került. Itt a kastélyban évtizedekkel ezelőtt kialakított szociális otthonban csak rövid időt töltött. A következő állomás az életében a szegedi Tarján városrész egyik élelmiszerboltjának raktára volt. Itt lakott két évig egy hátsó helyiségben – igen puritán körülmények között. Ekkor ismerkedett meg azzal a kedves hölggyel, aki négy éve segített neki megvásárolni a garázst. (A hölgy gyűjtést szervezett Lajos bácsi számára.)


– Hogyan oldja meg a tisztálkodást? – kérdeztük tőle. Fejével a bejáratnál elhelyezett fehér műanyag kannák felé intett. Az egyik alján kis fémcsapot fedeztünk fel. – Ezekből mosdok – mutatta. Egy vízszerelő férfi hordja fel bennük a friss vizet, hetente kétszer. Lajos bácsi elmondja még, hogy havonta mindössze kilencvenezer forintból, a rokkantnyugdíjából tengődik. Vannak jóakarói, akik időnként élelmiszert és cigarettát hoznak neki a közeli boltból. Éjszakára becsukja a napközben sarkig tárt nagy ajtót, és nem törődik a kint történtekkel. Ilyenkor télen háromnaponta gyújt be a sarokban felállított vaskályhába. Azért csak ennyiszer, mert a tolószéke miatt nehezen tudja alul berakodni a tűzifát.

– Vannak errefelé gyanús alakok. Egyébként pedig a töltés túlsó aljánál, a kis erdős részen sátrakban is élnek emberek – kaptuk tőle az újabb elszomorító tényeket. Talán két-három garázsban laknak még itt fenn a soron. A többiben autót tartanak vagy műhelynek használják tulajdonosaik. Ekkor szaladt be kintről egy játékos kölyökkutya. Beleszagolt a rezsón felejtett serpenyőbe, majd miután nem talált benne semmit, gyorsan továbbállt. Kérdésünkre, hogy nem fél-e a harmadik híd megépülésével járó tereprendezéstől, Lajos bácsi csak legyintett. – Már húsz éve mondogatják, aztán mégsem történik semmi – válaszolt mosolyogva. Az úgynevezett harmadik híd megépítése az utóbbi hónapokban már kézzelfoghatóbb közelségbe került. Ha megépül, a garázssort – a környező területekkel együtt – ledózerolják, a végállomásból ugyanis újra nagy forgalmú csomópont lesz.


Lajos bácsi a családjával már régóta nem tartja a kapcsolatot, de azért vannak, akik segítenek neki

Kapcsolódó Cikkek