2018. november 13., kedd
Szilvia

Egyéb Tapolca

Atyai gondoskodás a gazdaságban is

A gógánfai katolikus pap, Papp István évek óta gazdálkodással foglalkozik a szabadidejében. Példa szeretne lenni az emberek számára: megmutatja nekik, hogy mindenki tud állatokat nevelni és zöldségeket, gyümölcsöket termeszteni a háza táján.

Korábban csak gaz nőtt azon a földön, amely 2014-ben Papp István atya gondviselése alá került. Hosszú, fáradságos munka után ma már burgonyát, hagymát és fokhagymát termeszt rajta. A termést régebben eladta a helyi boltosnak, de mostanában inkább a barátainak ajándékozza. Azért vágott bele a gazdálkodásba, mert szereti tudni az élelmiszerekről, hogy mi van bennük és honnan származnak. A boltba már csak kenyérért és tejért jár.


Állatokkal is foglalkozik: télen tyúkokat és juhokat tart, húsvét után pedig kacsákkal, libákkal és kiscsirkékkel népesíti be az udvart. Sertéshúst is füstöl, a helyiek nagy örömére.

Kis gazdaságával mindenki jól jár a környéken. Jótékonysági bált is szokott rendezni, amelyen ő főz – idén januárban erdélyi töltött káposzta szerepelt az étlapján. A bevételt a nélkülöző családoknak adja.


Erdélyi töltött káposzta

1 kg darált húshoz: egy fej savanyú káposzta – ha nagyon savanyú, egy éjszakára beáztatom vízbe (nyári időszakban lehet szőlő- vagy tormalevélbe is), egy kisebb bögre rizs, 1 tojás, só, bors ízlés szerint, kalocsai pirospaprika (őrölt), fokhagyma ízlés szerint, 1 evőkanál kacsa- vagy libazsír. A töltelék mérete egy evőkanálnyi. A kisebb töltelék szebb. Az edényt ki szoktam kenni zsírral (sertészsírral, sőt, ha van, mangalica zsírjával). Az aljára kb. fél kg párolt káposzta kerül. Közben becsavarom a tölteléket. Egy sor elhelyezése után teszek egy közepes csülköt, úgy, hogy az edény falához ne érjen hozzá, és körberakom töltött káposztával. A végén megszórom morzsolt csomborttal és leszigetelem vágott káposztával, majd felöntöm vízzel és paradicsomlével úgy, hogy majdnem ellepje. Edénytől függően 2, 2 és fél óra elteltével készen van. Tejföllel fogyasztjuk.

 

Fotó: Szakonyi Balázs

Kapcsolódó Cikkek