EUR: 317,75 Ft
CHF: 279,89 Ft
2019. február 21., csütörtök
Eleonóra

Extra

Tordai Teri: Az unokáim tartanak fiatalon

Tordai Teri sose gondolta volna egri kislányként, hogy egyszer az ő asztalkáján is ott díszeleg majd a Kossuth-díj. A színésznő  azt is elárulta a Lokálnak, hogy nem tipikus nagymama, inkább játszik a gyerekekkel, akik pont ezért Terinek nevezik. 

Tordai Teri és 3 éves unokája, Dóri

– Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy idén én is kapok Kossuth-díjat. Nem számítottam rá és sose gondoltam volna, hogy ebben az elismerésben részesülhetek valaha is. Legelsőként a hála jutott az eszembe és azok az emberek – szüleim, tanáraim, osztálytársaim –, akik hozzájárultak a sikereimhez – kezdte Tordai Teri a Lokálnak, aki nemrég gyermeki örömmel vette át a díjat.


– Én lélekben a mai napig gyerek vagyok, és az elismerést is úgy fogadtam, mint az első karácsonyi ajándékomat. Eszembe jutott az az egri kislány, aki 14 évesen felköltözött Pestre és 20 évesen nagy álmokkal elkezdte a Színművészeti Főiskolát. Sosem az elismerésekre vágytam, maga a színészet volt, ami inspirált. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a pályám elejétől kezdve olyan szerepeket kaptam, amelyek hozták magukkal a sikert. Nagyon érdekes, mert nem volt senki a családban, aki hozzám hasonlóan a színpadon szerepelt volna. Én csak arra vágytam, hogy belebújhassak más emberek bőrébe és színesíthessem magam – mesélte a Újszínház színésznője, majd hozzátette, szakmai sikerei mellett unokáira a legbüszkébb, akikkel rengeteg időt tölt.

 

– Nem az a tipikus főzős-sütős nagymama vagyok, inkább leülök az unokáimmal beszélgetni és játszani. Kicsi koruktól kezdve úgy mesélek nekik, mint gyerek a gyereknek. Ezért is hívnak Terinek és nem nagyinak. Miután megkaptam a díjat, felhívtak és azt mondták: Teri, a tanárnő azt üzeni, hogy gratulál neked a díjhoz! – áradozott Tordai, aki annak ellenére, hogy élete nagy részét Pesten élte, mindig is egrinek tartotta magát.


A színésznőnek két nagyobb unokájával is nagyon jó a kapcsolata. Ádám 13 éves, míg Áron 9 éves.

– Miután felköltöztem Pestre a nővéremhez, kollégiumba, nem sokra rá a szüleink is utánunk jöttek a nagymamával. Ettől függetlenül édesanyám megmaradt annak az egyszerű egri asszonynak, akinek a kovászos uborka ott állt az ablakában, miközben locsolta a petúniáit. Ezt az életstílust én is átvettem és nagyon ragaszkodom a gyökereimhez. A mai napig tartom a kapcsolatot az összes osztálytársammal, kollégámmal. Éppen ezért jöttem haza anno Németországból is. Hiába voltak ott is munkáim, a hazám és szeretteim hiánya erősebb volt. Hazatértem, amit életem egyik legjobb döntésének tartok. Itthon a családom és barátaim körében csodálatos életem volt, a Kossuth-díj csak hab a tortán. Csináltam otthon egy külön asztalt, ahol a díj és az átadóra szóló meghívó mellett ott van a lányom, Lili levele (Horváth Lili színésznő – a szerk.), amit nekem írt az elismerés után.

Kapcsolódó Cikkek