2019. október 15., kedd
Teréz

Életmód

Vissza a jövőbe – avagy neoretró vonalakkal támad a Suzuki nagy visszatérője

Mielőtt belemerülnék ennek a formabontó Suzukinak a részletes bemutatásába, szeretném az elején leszögezni, hogy fenntartással ültem a legújabb SV nyergébe. Én is egy ilyen típus tulajdonosa vagyok, ám még a 2004-es évjáratból, ezért különösen felvillanyozott, amikor megtudtam, hogy szerkesztőségünk vendége lesz ez az erősen café racer vonalakat idéző vasparipa.

Némi utánajárás után megtudtam, hogy a márka szerelmeseinek körében igen megoszlanak a vélemények a 2018-as modellt illetően. Vannak, akik egyenesen ódzkodnak ettől a motortól, mondván, ez már nem az a tökös SV, amelyet korábban megismertek.
Jómagam nem ezt a csoportot erősítem, számomra ugyanis igazán szerethető, kompakt járgány benyomását keltette. Természetesen a tucatnyi pozitívum mellett akad némi negatívum is, ami teljesen normális, hiszen nem hallottunk még olyan motorosról, aki ne talált volna valamit, amibe bele ne tudott volna kötni még egy majdnem tökéletes darabnál is.
Az SV mindig is húzómodellnek számított a Suzuki palettáján, immár tizennyolc éve, most pedig felébredt Csipkerózsika-álmából. Jó tudni, hogy 2015-ben már a scrambler változata is elkészült, ám azt nem tudom, hogy miért vártak ennyit a japánok a piacra dobással. Jobb később, mint soha – tartja a mondás. És mennyire igaz! A nyomokban a 60-as éveket idéző stílus és a 80-as évekbe kalauzló szürke-fekete fényezés diszkrét piros csíkokkal igazán nyerő végeredményt produkált. Nem túlzás kijelenteni, hogy ezzel a formavilággal „belenyúltak a tutiba”, és ezzel egy újabb café racer faj született, amelyet ma csak neoretróként emlegetnek.

Suzuki SV650X /Fotó: Lokál

Eget rengető formai kialakításokat azonban ne várjunk az SV650X-től. A fejidom és az igen jól pozicionált csutkakormány a hurkás üléssel párosítva nem egy világrengető újítás, ám mégis megakad rajta az ember szeme. A tank körüli borítások egyértelműen esztétikusabbak, szerethetőbbek lettek, az pedig nagy öröm, hogy a műanyag elemek felhasználását illetően igen visszafogták magukat a szakemberek a tervezőasztalnál. Az átalakítás leginkább csak vizuálisan szembetűnő. Motorikusan maradtak a jól bevált receptnél, ráadásul még a kipufogódob is maradt a gyári, pedig egy ilyen megjelenéshez illett volna valami stílusosabb csővel szerelni.
Végre a teleszkópvilla előfeszítése is állítható, ez a korábbi SV-kből nagyon hiányzott. A tank űrmérete majdnem egy egész literrel megnövekedett, ugyanis az SV650X-be 14,5 litert tankolhatunk, az elődjével ellentétben, amelynek 13,8 liter volt a kapacitása. Picit meglepett, hogy megtartották a hagyományos, kissé idejétmúlt formatervezésű indexeket, ráadásul a kifejezetten csúnya, pohártartóra emlékeztető fékfolyadéktartálynak sem sikerült új, esztétikusabb helyet találni. Lehet, hogy azt gondolták a Suzuki főhadiszállásán, ha már a 60-as évek café racereinek vagány vonalait veszik alapul, akkor miért is kellene megbolygatni ezeket a már bevált, jól ismert formákat. Az idomokat vizsgálva akarva-akaratlanul megakad a szemünk az alsó részeken. Valami hiányzik. Véleményem szerint ha valaki az SV mellett dönt, megérné beruházni még egy hasidomra, mert az sokat dobna rajta. Persze mindez már ízlés kérdése.

/Fotó: Lokál

Nem lehet szó nélkül elmenni az ülés mellett. Annak ellenére, hogy elhagyták az elődök jól ismert lépcsős hátsóját, egy egyszerű optikai trükkel megkapta a café racerek jól ismert púpos üléskialakítását. Felületét az utas helyén egy aránylag csúszásmentes szürke szövettel vonták be, a hurkásra varrt rész pedig igen kemény lett, de ezt már az ős-SV-knél is megszokhattuk. A jó kialakításnak köszönhetően hosszabb távon sem kellemetlen az ücsörgés, amiben nagy szerepet játszik a villahíd fölé helyezett kormánypozíció. Ez a nyerő párosítás megteremti számunkra a fájdalom- és zsibbadásmentes motorozást. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy igen nagy helyre van szükség, ha meg akarunk vele fordulni.

/Fotó: Lokál

A digitális műszerfal kialakítása kifejezetten pofás lett, minden fontos dolgot tud, amit ma tudnia kell: fordulatszám, fokozatkijelző, üzemanyagszint, átlagfogyasztás – és természetesen megtalálhatók rajta a visszajelzésért felelős jól megszokott fények is. Minden van itt, kérem szépen, mint a búcsúban.

/Fotó: Lokál

A visszapillantókban meglepően sokat látni, ám ha ezeket én tervezhettem volna, inkább kormányvégtükrökkel oldottam volna meg a hátratekintést, arról nem beszélve, hogy esztétikailag is nagyot dobott volna a járgányon. Ha már a kormány környékén járunk, megemlíteném, hogy az irányjelző visszakapcsolásánál valamilyen oknál fogva gyakran beleakadt az ujjam a dudába. Ezt korábban nem tapasztaltam, ám az sem kizárt, hogy a nem túl vékony kesztyűm okozta ezt az apró kellemetlenséget.

/Fotó: Lokál

Műszaki adatok
  • Hengerűrtartalom: 645 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V-elrendezés
  • Teljesítmény: 75 LE @ 8500 rpm
  • Nyomaték: 64 Nm @ 8100 rpm
  • Váltó: 6 seb. manuális
  • Tengelytáv: 1445 mm
  • Ülésmagasság: 790 mm
  • Tömeg: 198 kg
  • Tank: 14,5 l
A számokból kiolvasható, hogy van értelme pörgetni az SV-t, sőt, kéri is. Mind autópályán, mind országúton elegendőnek tűnt a teljesítménye, nem okozott kellemetlen pillanatokat.
Papíron nagyjából 300 kilométeres távot képes megtenni egy tankkal, nekem azonban valamivel több mint 200 kilométert sikerült kisajtolni egy tank benzinből. Természetesen nem gyári körülmények között motoroztam, így az átlagfogyasztásom valahol 5 és 6 liter között lehetett, ami akár még lejjebb is szorítható.
A váltóra egy rossz szavam sem lehet. A tengelykapcsoló kifejezetten kényelmes, jól érezhető a fogáspont. Érdekesség, hogy a városi forgalomban való araszolás megkönnyítésére már olyat is tud a motor elektronikája, hogy a kuplung kiengedésénél egy picit megemeli a fordulatszámot, így nem kell folyamatosan húzni a gázt, ha csak lépésben tudunk haladni a délutáni csúcsban. Ennek köszönhetően a gázfröccsös visszaváltásoknál is érezhető a jótékony hatása, ugyanis a hátsó kerék is stabilabb, biztonságosabb maradhat fékezés közben.

/Fotó: Lokál

A futóműről túl sok újdonságot nem lehet elmondani, hiszen majdhogynem megmaradt az SV-kre jellemző kissé fapados, keményebb beállítás, amit ugyan megpróbáltak komfortosabbá varázsolni az első villa finomabbra hangolásával, ám ebből nem sokat érezni. Nekem ez személy szerint nem okozott problémát, hiszen a 2004-es SV650S-emmel már volt időm hozzászokni az ilyen és ehhez hasonló körülményekhez.
A Tokico nyergekkel felszerelt fékek rendben voltak, nem okoztak különösebb meglepetést, még intenzívebb lassításnál sem. Az ember azt hinné, hogy a motor a maga 198 kilós tömegével a vezethetőség szempontjából nem túl könnyed, ám ezen a téren is meglepően jó élményt nyújtott az időutazó 650X.

/Fotó: Lokál

A légellenállással azonban már volt egy kis problémám. Olyan 110-120 kilométeres tempóig minden rendben, viszont ha tovább cibáljuk a motor szarvát, akkor nincs mese, beindul a headbanging. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen nagyjából a nullával egyenlő az az apró, gömbölyded fejidom, amely egy picit segítené a kellemetlen menetszél elvezetését. Ha valaki inkább a kényelmet és a madárcsicsergéssel fűszerezett motorozást kedveli, az szinte biztos, hogy nem ebben a kategóriában fog keresgélni.

/Fotó: Lokál

Azt azonban ki kell emelnem: az SV650X egy igazán jól motorozható, szemet gyönyörködtető, tökös darabja lett a Suzukinak, érdemes volt rá ennyit várni. Az együtt eltöltött néhány nap számos különleges élményt nyújtott nekem és az utasomnak is, aki azt állítja, hátul is elég kényelmes, ezzel a darabbal akár hosszabb távot is bevállalna a hátam mögött. Mondjuk az én klasszikusom után nem csodálom, hogy fotelban érezte magát.
Most pedig jöjjenek a piszkos anyagiak. Az alap SV650-ért 2 millió 249 ezer forintot kérnek, míg az X-esért 2 millió 299 ezer forintot kell fizetnie annak, aki magáénak szeretné tudni ezt a 60-as éveket idéző szépséget. Nem kell matekzseninek lenni, hogy kiszámoljuk: az optikai dizájn felára nem több 50 ezer forintnál, így már csak az állítható első villa és a meglepően kényelmes csutkakormány miatt is simán megéri kiperkálni a motor ára mellett eltörpülő felárat.

Kapcsolódó Cikkek

  • Irány a Vértes és a Gerecse!

    Irány a Vértes és a Gerecse!

    Már nyolc kötettel büszkélkedhet a KidsOasis meseútikönyv-sorozata. Az Utazik a család könyveiben nyolc magyarországi tájegységről, régióról olvashatnak a gyerekek saját nyelvükön, közérthetően, viccesen, kedvesen.

  • Miért fontos a fogszabályozás?

    Miért fontos a fogszabályozás?

    A fogszabályozás célja nem kizárólag a fogak, a fogsor esztétikusabbá tétele, hanem a harapási rendellenességek megszüntetése is, ami a fogak és az állkapocs rendezetlen helyzete miatt is kialakulhat.