2018. december 18., kedd
Auguszta

Belföld

150 éve kezdte meg működését a MÁV

Százötven éve, 1868. július 1-jén kezdte meg működését a Magyar Királyi Államvasutak, a MÁV jogelődje.

Az első magyar vasútvonalat Pest és Vác között 1846. július 15-én nyitották meg. A reformkorban a jeles államférfiak az “államvasúti” rendszer hívei voltak, mert úgy vélték, csak ez biztosíthatja, hogy az ország valós érdekeinek megfelelően épüljön ki a hálózat. Az első vasútvonalakat azonban az állam pénzügyi gondjai miatt szinte kizárólag magántársaságok építették és birtokolták.


A kiegyezés évében, 1867-ben az Országgyűlés kormányzati feladattá tette a vasúthálózat fejlesztését. A kormány az 1867. évi XIII. törvényben felhatalmazást kapott arra, hogy 60 millió forintnyi államkölcsönt vegyen fel vasút- és csatornaépítésre. A pénz egy részéből vásárolták fel 1868. július 1-jén a csődbe ment Magyar Északi Vasút Társaságot, amely a Pest-Hatvan-Salgótarján vasútvonalat üzemeltette, és ezzel megteremtették a magyar államvasúti rendszer alapját. A 126 kilométer hosszú egyvágányú vasút minden tartozékával együtt, tehermentesen, 7,5 millió forintért került a magyar államkincstár kezelésébe. Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1869. október 31-én elrendelte, hogy az északi és a közeljövőben megnyíló Zákány-Zágráb vasútvonal neve Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) legyen, és kiadta az Államvasút létrejöttéről szóló alapítólevelet, létrehozva a mai MÁV jogelődjét.

A Magyar Királyi Államvasutak megalakulásakor Magyarországon hat vasúttársaságnak több mint 2300 kilométer vasútvonala üzemelt, és hét társaság kezdte meg vonalainak építését. A vasúthálózat bővítése Mikó terve alapján kezdődött el: a magánvasúti építkezések állami támogatást kaptak, a MÁV elsősorban azokat a vonalakat építette meg, amelyeket az ország gazdasági érdekei, nemzetközi kötelezettségei és a honvédelmi szempontok megkívántak, de amelyeket a magántársaságok nem tartottak kifizetődőnek. A vasúthálózat jelentős részét kiépítő, de nehéz anyagi helyzetbe kerülő nagy magántársaságokat az állam 1876-tól államosította, így 1891-re csaknem 5000 kilométernyi vasútvonal került a MÁV tulajdonába.


A viszonylag rövid vonallal rendelkező helyiérdekű vasúttársaságok (HÉV) vonalait is a MÁV kezelte, így összességében csaknem 19 ezer kilométer hosszú hálózat üzemeltetéséről, fenntartásáról és korszerűsítéséről kellett gondoskodnia, ezért megalakultak a vasutakat építő és karbantartó, illetve üzemeltető szervezetek is.

A gőzmozdonyok hazai gyártása 1873-ban kezdődött a MÁV Gépgyárban (MÁVAG). A képzett munkaerő biztosítására 1887-ben Vasúti Tisztiképző Tanfolyamot létesítettek, ehhez kapcsolódott a szakmunkásképzés beindítása 1893-tól. A MÁV az 1870-es évektől példaértékű szociális ellátó rendszert épített ki.

Az első világháború hadiforgalma nagy megterhelést jelentett a vasutaknak, romlott az eszközök és létesítmények állapota. A trianoni békeszerződés után csak a korábbi vasúthálózat 38 százaléka maradt meg, a vonalakat megcsonkították, az új határok a legtöbbet kettévágták. Magyarország a károk helyreállítása, az átépítések után is a vasúti fejlesztések élvonalában maradt, 1932-ben a Budapest-Hegyeshalom vonal lett a világ első ipari frekvenciával villamosított, üzemszerű forgalmat bonyolító vonala. 1932. július 1-jén államosították a Duna-Száva-Adria Vasúttársaságot, és ezzel megszűnt az utolsó jelentős magánvasút.

A második világháború pusztításait 1946 végéig helyreállították, de korszerűsítés csak az 1960-as években kezdődött. A kommunista rendszer kiépülése idején, 1949. március 15-én a MÁV a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, vagyis az állam része lett, és a rendszerváltozásig így működött. Az 1968-ban jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció – amely sok esetben a forgalom közútra terelését irányozta elő – következményeként 1982-ig hozzávetőleg 1900 kilométer vonalat számoltak fel, a MÁV gazdasági helyzete évről évre romlott.

A rendszerváltozás után megkezdődött a MÁV átalakítása, részleges privatizációja, önálló egységként kezelték tovább a vasútépítő egységeket. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 1993. június 30-án a magyar állam 100 százalékos tulajdoni hányadával létrehozta a Magyar Államvasutak Részvénytársaságot (MÁV Rt.). A társaság 2005. szeptember 1-jén zártkörű részvénytársasággá (MÁV Zrt.) alakult, alapítói jogai a gazdasági és közlekedési miniszterhez kerültek.

Elkezdődött az integrált vasút szakági rendszerré alakítása. Az Árufuvarozási Üzletág 2006. január 1-től MÁV Cargo Árufuvarozási Zrt. néven a MÁV Zrt. leányvállalataként önállóan működött, 2008-ban a Rail Cargo Austria AG. vásárolta meg, neve 2010-ben Rail Cargo Hungaria Zrt.-re változott. A Személyszállítási Üzletág feladatkörét 2007. július 1-től egy másik leányvállalat, a MÁV-START Zrt. vette át. 2008. január 1-jén a korábbi Gépészeti Üzletágból szerveződött két további leányvállalat: a járműkarbantartó MÁV-GÉPÉSZET Zrt. és a vontatásszolgáltató MÁV-TRAKCIÓ Zrt. A MÁV-csoport szervezeti átalakítása során utóbbi kettő 2014. január 1-jén jogutódlással megszűnt, tevékenységüket a MÁV-START Zrt. vette át.

Jelenleg a MÁV-csoport, amelyhez mintegy 30 vállalat tartozik, a magyarországi közforgalmú vasúti pályahálózat nagy részét, mintegy 7000 kilométernyi vasúti pályát üzemeltet. Az ország valamennyi jelentős pályaudvara és a legtöbb vasútállomása is kezelésében van.

A MÁV Zrt. felújítási programjaival többször nyert építészeti és műemlékvédelmi díjat. A Budapest-Újszász vasútvonal állomásépületeinek felújítása és új típusépületek építése projektjével 2014-ben elnyerte a vasúti építészet Oscar-díját, a Brunel-díjat. 2017-ben Pro Architectura díjat kapott építtető kategóriában az egyes vasútfejlesztési projektekben megvalósuló magas minőségű építészeti fejlesztési tevékenységéért.

Kapcsolódó Cikkek