EUR: 322,99 Ft
CHF: 281,29 Ft
2018. október 19., péntek
Nándor

Sport

32 éve tart a magyar futball rémálma – ébredjünk már fel

Ki ne tudná: Magyarország 1986 óta nem szerepelt labdarúgó-világbajnokságon.

A ma kezdődő oroszországi tornán sem osztanak nekünk lapot, így jobb híján másik 32 nemzet válogatottjának a meccseit nézhetjük egy hónapon keresztül.


A mai harmincas, de inkább negyvenes, vagy afölötti generáció hajlamos olyan nosztalgiával visszagondolni a 86-os mexikói vébére, hogy akkor még volt csapatunk, vagy legalábbis világsztárunk (Détári Lajos) és egy baromi jó edzőnk (Mezey György). Csak hát ugye elcsesztük az edzőtábort, a felkészülést a világbajnokságra, sok volt a tészta, meg emiatt bódultak a játékosok a szovjetek elleni nyitómeccsünkön, ezért zakóztunk le 6-0-ra Irapuatóban.

Marhaságnak tartom.


Nem a tésztát, meg az elrontott felkészülést, mert ezek tények, az utóbbi legalábbis mindenképpen.

Marhaságnak én azt tartom, hogy Détári Lajos személyében volt egy világsztárunk, Mezey pedig nemzetközi mércével is nagy edző volt.

Détári soha nem volt világsztár (jó játékos igen, nemzetközileg is ismert, de messze nem világsztár. Az akkoriban Platini volt, Maradona, meg például Rudi Völler, de nem a mi Dömének), csak ő szerette ezt hangoztatni, meg a korabeli szervilis magyar sportsajtó, Mezey arroganciája, ellentmondásos személyisége pedig már akkor kiütközött, de a lényeg, hogy senki nem vette, vagy nem akarta észrevenni, hogy bizony eltúlzott volt az ő szakmai felmagasztalása is. Bognár György, az akkori magyar válogatott üdvöskéje évekkel később így emlékezett vissza a történtekre. Tanulságos szavak.

Irapuato, 1986. június 2.
A magyar csapat a Szovjetunió-Magyarország mérkőzésen a mexikói labdarúgó VB-n, álló sor b-j: Disztl Péter, Péter Zoltán, Garaba Imre, Esterházy Márton, Nagy Antal, Kardos József; guggoló sor b-j: Róth Antal, Kiprich József, Bognár György, Sallai Sándor, Détári Lajos. A végeredmény 6:0.
MTI Fotó: Németh Ferenc

Az ausztriai edzőtábor egyszerűen csak fölösleges volt, legalábbis a mexikói kulisszát semmiképpen sem modellezte. De egyébként is: arra a pokoli hőségre és páratartalomra, ami Mexikóban honos, egyszerűen lehetetlen felkészülni. Amint azt Valerij Lobanovszkij, a szovjet válogatott szövetségi kapitánya megfogalmazta: »A mexikói hőséget, a déli kezdést csak elviselni lehet, megszokni nem«. Ez volt az oka annak, hogy a szovjetek és a másik nagy csoportellenfelünk, a franciák reggel meg este edzettek, s semmiben sem akartak »mexikóivá« válni: azt ették és itták, amit otthon, igyekeztek komfortosan érezni magukat. Nem voltak hermetikusan elzárva a külvilágtól, mint mi, akik már egy hónappal Mexikó előtt is elkülönítve, előírt vb-lázban edzettünk. Emlékszem néhány képre: a franciák este kényelmesen boroznak, sajtoznak a teraszukon, a szovjetek helyi srácokkal haverkodnak, labdázgatnak… Ehhez képest mi délben, kék színű, hosszú ujjú mezben edzettünk, ráadásul az egy hónappal a vb előtt bevezetett új étkezési szisztéma nyomán állandóan éhesen kódorogtunk. Több szénhidrát, kevesebb fehérje, kevesebb hús: én akkor nem voltam hatvanöt kilónál több, de a kajától lefogytam hatvankettőre. Sok tésztát ettünk, ami arra jó volt, hogy eltelítsen bennünket, de két óra múlva már korgott a gyomor. Úgy láttuk, Mezey hirtelen felcsapott dietetikusnak, azt írta elő, ami szerinte jó. Ő akkor már könnyedebb ételeken élt, vegetáriánus volt, korábban talán ezért is rótta föl nekünk: »Hogy’ a francba tudtok megenni ennyi zsírban tocsogó húst?« Hadd összegezzek: Ausztriába fölöslegesen mentünk, a déli tréningek értelmetlenek voltak, a kaszárnyás rend kilúgozott minket, az étkezést elhibázták. Emiatt sokat morgolódtunk, de tettük a dolgukat, mert úgy voltunk vele: a célért mindent kibírunk. Még ezektől sem kellett volna hatost kapnunk a szovjetektől.”

De kaptak. Kaptunk. Az egész ország kapta azt a megalázó hatost. Mexikóban a magyar válogatott megsemmisült. A hatos után a szovjetektől, meg a sima hármas a franciáktól, és a kettő között egy döcögős győzelem Kanada ellen kevésnek bizonyult. Röhej, de nem sokkal, mert ha egy góllal kevesebbet kapunk a csoportmeccsek alatt, még így is továbbjutottunk volna, és akkor az elmúlt több mint három évtizedben egy másik történetet mesélnénk gyermekeinknek és unokáinknak a mexikói mundiálról.

És akkor talán minden másképpen alakul a futballunkban, és a magyar válogatott is ott lenne az oroszországi világbajnokságon.

Talán.

Kapcsolódó Cikkek

  • Veszélyben Mourinho állása

    Veszélyben Mourinho állása

    Akár az állásába is kerülhet José Mourinhónak, a Manchester United vezetőedzőjének, ha szombat délután vereséget szenved korábbi sikerei helyszínén, a Chelsea otthonában az angol labdarúgó-bajnokság kilencedik fordulójának nyitómérkőzésén.

  • 24 éremmel zártuk az ifjúsági olimpiát

    24 éremmel zártuk az ifjúsági olimpiát

    Magyarország 24 éremmel – 12 arannyal, 7 ezüsttel és 5 bronzzal – zárta a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiát. Ez minden idők legjobb szereplése. Fiatal sportolóink közül az úszó Milák Kristóf és Késely Ajna volt a legeredményesebb három-három győzelemmel, előbbinek pedig még egy ezüstje is van.

  • Hajrá, magyarok!

    Hajrá, magyarok!

    Holnap kezdődik az év legnagyobb hazai rendezésű sporteseménye, a budapesti birkózó-világbajnokság.