2018. szeptember 20., csütörtök
Friderika

Extra

40 éves az Evita musical

Negyven éve, 1978. június 21-én mutatták be Londonban Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Evita című, a filmvásznon is elsöprő sikert arató musicaljét. A darabot ihlető argentin First Ladyt, Eva Perónt, aki a szegénységből küzdötte fel magát a hatalom csúcsára, hazájában ma is szentként tisztelik rajongói.

A törvénytelen gyermekként 1919-ben született, szegénységben felnőtt Maria Eva Duarte már viszonylag ismert rádiós színésznő volt, amikor huszonöt évesen megismerkedett a nála kétszer idősebb Juan Perónnal, a katonai junta egyik vezetőjével, akit demagóg népjóléti programja tett népszerűvé. Szerelem szövődött köztük, az 1945-ben hatalmi harcok során börtönbe került Perónt az Eva szervezte tömegtüntetés szabadította ki. Hamarosan összeházasodtak, az asszonynak nem kis szerepe volt férje 1946. évi elnökké választásában. Az ambiciózus és karizmatikus, szónoknak is kiváló Evita keresztülvitte a nők szavazati jogának törvénybe iktatását, nem kis részben ezért nyerte meg Perón a választást 1952-ben is. Az asszony volt az első aktívan politizáló és nyilvánosan nadrágban mutatkozó argentin nő, igaz, legtöbbször szolid kiskosztümöt viselt, haját pedig kontyba fogta.


A szívek királynőjének nevezett Evita valóságos intézménnyé, a szegények és kisemmizettek bálványává vált. Alapítványa ingyenes kórházakat, iskolákat, árvaházakat épített, bár később kiderült, hogy a pénz egy része a Perónok svájci számláján landolt. Evita fényűző életet élt, párizsi szőrméket, Cartier-ékszereket és Dior-kosztümöket viselt. 1951-ben alelnöknek jelöltette magát, de rákbetegsége és a hadsereg nyomása miatt vissza kellett lépnie, igaz megkapta “a nemzet szellemi vezetője” címet. Egy évvel később, harminchárom évesen halt meg. Egész életében attól rettegett, hogy nevét majd elfelejtik, de félelme alaptalannak bizonyult, ma is ő az egyik legismertebb argentin személyiség. Arcképe a legnagyobb értékű argentin bankjegyen látható, rövid élete számos művészi alkotást ihletett, a legismertebb a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber musicale.

Az ötlet a szövegíró Tim Rice fejéből pattant ki, akinek érdeklődését egy rádióműsor keltette fel Evita iránt. Komoly kutatómunkába kezdett, még Buenos Airesbe is elutazott, végül a szövegkönyv alapjául Mary Main 1952-ben, még Evita életében megjelent, nem túlságosan hiteles életrajzát választotta. A musical narrátora Che, akinek alakját a forradalmárral szokás azonosítani, de ezt Rice soha nem tette nyilvánvalóvá. A történet Evita halálával és temetésével kezdődik, majd másfél évtizedet visszaugorva meséli el életét, tizenöt éves korától haláláig.


Rice azt szerette volna, ha a darabot latin-amerikai hangulatú zene, tangó és paso doble színezte volna, de ezt a komponista Lloyd Webber végül elvetette. A két szerző a korábbi, a Jézus Krisztus Szupersztárnál már bevált sikeres eljárást követve először koncept-album formájában jelentette meg művét, amelyet kiváló énekesekkel (Julie Covington, Paul Jones, Mike d’Abo, Tony Christie, Barbara Dickson), rockzenészekkel és a Londoni Filharmonikusokkal vettek fel. A zenét először 1976 nyarán a Sydmontoni Fesztivál közönsége hallhatta.

A musical bemutatójára két év előkészület után, 1978. június 21-én a londoni West Enden, a Prince Edward Theatre-ban került sor Harold Prince rendezésében. Producere Robert Stigwood volt, aki a Jézus Krisztus Szupersztár és egy évvel korábban a Szombat esti láz című diszkófilm születésénél is bábáskodott. Evitát (a szerepet visszamondó Covington helyett) Elaine Page alakította, Che szerepében David Essex lépett színpadra, a koreográfiát Larry Fuller készítette. Az előadás alig használt díszletet, csak egy erkélyt építettek a színpad hátsó részére, és képeket vetítettek egy képernyőre, a kórustagok jelmezét ócskásboltokból szerezték be. Az Evita a magasztaló kritikák után besöpörte a legjobb musicalnek járó Laurence Olivier-díjat, és nyolc éven át műsoron maradt, 1986-ban 3176 előadás után vették le a repertoárról.

Az Evita a londoni bemutató után egy évvel került át a tengerentúlra, Los Angeles és San Francisco után a New York-i premierre 1979. szeptember 25-én a Broadwayn került sor. Az Evita első brit musicalként nyerte el a Tony-díjat és több mint 1500 előadást élt meg.

A megfilmesítés gondolata is azonnal felmerült, a rendezők közül Ken Russellt, a színészek közül Evitaként Barbra Streisandot és Liza Minellit, Che szerepében Elton Johnt és Barry Gibbet vették számításba. A bemutatóra azonban csak 1996-ban került sor, a főszerepekben Madonnával (Evita), Antonio Banderasszal (Che) és Jonathan Pryce-szal (Juan Perón). Az Alan Parker rendezte alkotást öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, a legjobb eredeti dal kategóriában nyert is, a You Must Love Me című slágert Lloyd Webber és Rice kifejezetten a film számára írta. (Érdekesség, hogy az eredeti musicalben is felhangzó Don’t Cry for Me Argentina című dal ugyanakkor nem kapott sem Oscar-, sem Golden Globe-díjat.) A film egyik producere Andy Vajna volt, a forgatás legnagyobb része Budapesten zajlott, de az emlékezetes erkélyjelenetet az eredeti helyszínen, a Buenos Aires-i elnöki palotában vették fel.

A musicalt több alkalommal felújították Londonban és a Broadwayn is, több turnén szerepelt, és a világ számos országában tűzték repertoárra. Magyarországon először 1980-ban, a Rock Színház bemutatkozó előadásán volt látható, s azóta minden évtizedben játszották az idén nyolcvanéves Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Kapcsolódó Cikkek