EUR: 323,96 Ft
CHF: 287,63 Ft
2018. szeptember 24., hétfő
Gellért, Mercédesz

Külföld

50 éve írták alá az atomsorompó-szerződést

Ötven éve, 1968. július 1-jén írta alá az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi megállapodást, népszerű nevén az atomsorompó-szerződést.

Az amerikaiak a Manhattan-terv keretében 1942 óta dolgoztak az atombombán, amelyet a második világháború utolsó napjaiban, Japán ellen vetettek be. Az első atombombát 1945. augusztus 6-án Hirosimára, a másodikat három nappal később Nagaszakira dobták le, a mai napig ez az egyetlen példa nukleáris fegyver háborús alkalmazására. A Szovjetunió két évvel később jelentette be, hogy atombombája van, s 1949. augusztus 29-én hajtott végre sikeres atomrobbantást. A brit atombombát 1952. augusztus 1-jén próbálták ki sikerrel, Franciaország, amely a Szaharában próbálta ki atomfegyverét, 1960. február 13-án lépett be az atomhatalmak közé, az “atomklub” ötödik tagja Kína lett, amely 1964. október 16-án robbantott atombombát.


Nemzetközi színtéren először 1954-ben Dzsaváharlál Nehru indiai kormányfő szólított fel a kísérleti atomrobbantások beszüntetésére, de a hidegháború korszakában még csaknem egy évtizedet kellett várni az első nemzetközi fegyverkorlátozási szerződés megszületésére. A Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok 1963-ban írta alá a részleges atomcsendről szóló egyezményt (NTBT), amely betiltotta a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris kísérleteket, de mindez a föld alatti robbantásokra nem vonatkozott, Kína és Franciaország pedig nem csatlakozott az egyezményhez.

Az 1982-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett svéd Alva Myrdal a hatvanas években mondta, hogy az atomhatalmak száma éppen öttel több, mint amennyire az emberiségnek szüksége volna. Az atomfegyverek elterjedésének veszélye a két szuperhatalmat is aggasztotta, s a hatvanas évek enyhülése idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásba kezdtek a nukleáris fegyverek és a nukleáris technológia továbbadásának megakadályozásáról.


Az ENSZ leszerelési bizottsága 1965 nyarán kapott megbízást az atomsorompó-szerződés kidolgozására, a világszervezet közgyűlése 1968. június 12-én hagyta jóvá a végleges szöveget. A július 1-jén aláírt egyezményt 25 évre kötötték azzal a kitétellel, hogy ötévente felülvizsgálati konferenciákon ellenőrzik eredményességét, majd 1995 májusában időkorlátozás és feltétel nélkül kiterjesztették hatályát. Nagy-Britannia 1968-ban, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1969-ben ratifikálta a szerződést, amely 1970. március 5-én lépett hatályba, további 47 állam, köztük Magyarország részvételével. A két másik atomhatalom, Kína és Franciaország 1992-ben csatlakozott a megállapodáshoz, amelynek jelenleg 191 tagja van.

Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi szerződés (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons – NPT) bevezetőből és 11 cikkelyből áll, három legfontosabb pillére a proliferáció, a leszerelés és nukleáris technológia békés felhasználásának joga. A nukleáris fegyverekkel rendelkező aláíró államok kötelezték magukat, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át atomfegyvert vagy egyéb nukleáris robbanószerkezetet, és nem is engedik át az ellenőrzést ezen eszközök felett. Vállalták a közeledést is a globális nukleáris leszereléshez, egyben garantálták, hogy a nem atomhatalmak hozzáférhessenek a békés célú atomtechnológiához.

A nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok arra kötelezték magukat, hogy nem állítanak elő, illetve senkitől sem fogadnak el ilyen típusú fegyvereket, nem törekszenek arra, hogy megszerezzék a nukleáris fegyverek feletti ellenőrzést, és megengedik, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége ellenőrizhesse nukleáris berendezéseiket.

Lehetővé tették a megállapodás felmondását is, ha az aláíró állam úgy ítéli meg, hogy a szerződés tartalmával összefüggő rendkívüli körülmények veszélyeztetik magasabb érdekeit. Ezt a döntést eddig egyedül Észak-Korea hozta meg, amely 1985-ben írta alá az egyezményt, de 2003-ban kilépett.

A megállapodás aláírásakor azt jósolták, hogy két évtizeden belül több tucatnyi atomfegyverrel rendelkező állam lesz. Fél évszázaddal később csak négy újabb ország van, amely deklaráltan vagy gyaníthatóan rendelkezik nukleáris képességekkel, de egyikük sem tagja a megállapodásnak. Közöttük van a kilépett Észak-Korea mellett India és Pakisztán, valamint a kérdésről nem nyilatkozó Izrael; a szerződést emellett a 2011-ben függetlenné vált Dél-Szudán sem írta alá.

Az atomsorompó-szerződés megszületése óta eltelt fél évszázadban a nukleáris fegyverek korlátozására vonatkozó újabb egyezmények születtek: az ENSZ Közgyűlése 1996-ban fogadta el az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmáról rendelkező Átfogó atomcsend (CTBT) szerződést, amely azonban még nem léphetett hatályba, mert a függelékében felsorolt, atomerőművekkel vagy kísérleti atomlétesítményekkel rendelkező 44 ország közül mintegy tíz még nem ratifikálta.

2017. szeptember 20-án mintegy ötven ország írta alá az ENSZ-ben az atomfegyverek betiltásáról július 7-én elfogadott, jelképes jelentőségű szerződést, amelyben a nukleáris nagyhatalmak és a NATO tagállamai nem vesznek részt. Ez az első megállapodás, melynek aláírói a nukleáris fegyverek vagy más nukleáris robbanóeszközök kifejlesztésének, tesztelésének, előállításának, beszerzésének, birtoklásának és használatának teljes tilalmára vállalnak kötelezettséget. Több atomhatalom ugyanakkor a teljes tiltás helyett azt szeretné, ha megszigorítanák és megerősítenék az atomsorompó-szerződést.

Kapcsolódó Cikkek