EUR: 322,71 Ft
CHF: 276,10 Ft
2018. július 16., hétfő
Valter

Belföld

Milyen a jó vezető?

Mit tehet egy vezető, ha abba a helyzetbe kerül, hogy elődje felhalmozott adósságait, vagyonvesztését kell orvosolnia, miközben számára nincs türelmi idő, mert nem kívülről, új fiúként, hanem házon belülről jön? Először is komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy vállalja-e.

Miért is? Mert mindig nehéz menet közben átvenni az irányítást (lásd a futballcsapatok edzőcseréi után a folyamatos visszamutogatást, azaz „én nagyon jó vagyok, na de az elődöm…”), kizárt dolog, hogy egy átadás-átvétel galibák nélkül bonyolódjon le (jaj, elfelejtettem ezt a számlát – hangzik el 3-4 hónappal később…). Másodszor: ha már régi motoros az adott szervezeti egységben, eddig miért nem szólt? Miért nem váltott?


Nyilvánvalóan ez kellő csúsztatással felvetett probléma, de előfordul. A válasz roppant egyszerű: eddig is szólt, jelzett a vezetőnek, de az nem foglalkozott vele, ráadásul ő maga nem kívánta a pozíciót. Most viszont már akkora volt az ellenállás a bukott vezetővel szemben, és akkora a nyomás annak érdekében, hogy lépjen a helyére, hogy beadta a derekát, még ha egyetlen porcikája sem kívánta.

Tudom, karrierista világunkban ez hihetetlennek tűnő álláspont, de fogadjuk el, hogy vannak még ilyen emberek.


Olyanok, akik nem a saját előmenetelüket és zsebüket tekintik elsődlegesnek, hanem a közösség boldogulását, a rájuk bízott javakkal és talentumokkal történő helyes sáfárkodást. Az egyes szám első személyben történő gondolkodás és nyilatkozás helyett a többes szám első személy kerül előtérbe.

Mert – normális esetben – ez a jó vezető alapállása.

Azután jön a mérleg alapos áttekintése, és bővül a megoldandó feladatok köre: a közeljövőben racionalizálni kell a működést, a felesleges kiadásokat pillanatokon belül le kell nyesni. Ez nemcsak az új vezető, hanem a tagság elvárása is. Hogy a tagság befizetett díjaiért valós szolgáltatásokat kapjon. Többet, mint amennyiért fizetett.

És változnia kell a szemléletnek is. Nincs mellébeszélés, hadoválás, politikusi körmönfontsággal megfogalmazott semmitmondás. Tények vannak, a kérdésekre válaszok. És tettek.

A kritikát el kell tudni fogadni, a dicséretnek pedig nem kell a fejbe szállnia. Ahogy egy jó vezetőhöz illik.

Kevesen vannak, de vannak. És ez biztató a jövőnkre nézve.

Kapcsolódó Cikkek