EUR: 323,04 Ft
CHF: 286,90 Ft
2018. szeptember 18., kedd
Diána

Egyéb Nagykanizsa

Mindörökké magyarok

A vörös diktatúra 1950 és 1953 között sok ezer családot telepített ki otthonából a magyar gulágnak is nevezett hortobágyi kényszermunkatáborokba. Elsősorban a déli és a nyugati határ mellől vitték el az embereket, akiknek gyakran csak annyi idejük volt, hogy legszemélyesebb holmijaikat összeszedjék.

Zalából és Nagykanizsáról is több hullámban deportáltak a Tiszántúlra ártatlanokat, akik az első Nagy Imre-kormány által meghirdetett amnesztiának köszönhetően szabadultak – de többségüknek akkor már nem volt hova hazatérnie.


Rájuk, az áldozatokra, a szétszakított, meggyötört, tönkretett családokra emlékeztek a kanizsai bevagonírozások helyszínén, a vasútállomáson, köztük olyanok is, akik átélték az ötvenes évek borzalmait.

– Otthon lenni azt jelenti, hogy beágyazottan élni egy hagyományban és egy közösségben, ahol elfogadnak minket olyannak, amilyennek teremtettünk – fogalmazott Dénes Sándor polgármester beszédében. – Otthon lenni azt jelenti, hogy az őseink által hajdan ültetett és ránk bízott fát tovább gondozzuk, öntözzük és nyesegetjük, mert vár ránk egy új generáció, amelynek mi is tovább kívánjuk örökíteni. Most olyan emberekre emlékezünk, akik a munka teremtő erejében bízva építették őseinktől örökölt kultúránkat, vagyis a közös otthonunkat. Amit idegen szívű, értékeket nem ismerő kommunista komornyikok el kívántak törölni a világból, pusztán azért, mert az létezett.


A kitelepítettek és családtagjaik évről évre együtt emlékeznek (Fotó: Gergely Szilárd)

A városvezető leszögezte, ilyen soha többé nem történhet meg, ezért is kell évről évre emlékezni és emlékeztetni. Mert nem feledhetjük, hogy családok ezreit vitték éveken át 12 munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, köztük sokakat Nagykanizsáról. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt, hogy összeszedjék személyes tárgyaikat, majd az irataikat elvették, s új lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat az ottani falvak állami gazdaságaiban végezték, egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett és feloszlatták az internálótáborokat.

Olyan embertelen körülményeket teremtettek, amelyben elveszti emberarcát minden egyén és közösség, kiszolgáltatottá és igénytelen tömeggé válva elfelejtődik múltja, karaktere és kultúrája, lényegében tehát a létezése, vagyis az otthonélménye, szögezte le Dénes Sándor, hozzátéve: a kommunizmus évtizedeiben az idegen érdekek a hagyományainkat elfeledtetve úgy tapostak bele otthonaink szentségébe, mintha sohasem létezett volna hazánk történelme és múltja.

– A mi közös emlékezésünk a bizonyíték, hogy a felejtés mélységéből is fel lehet emelkedni, és újra élővé lehet tenni mindazt, amit eltüntetni kívántak, vagyunk, akik vagyunk: mindörökké magyarok – hangsúlyozta a polgármester.

Kapcsolódó Cikkek

  • Tovább növelte előnyét a Ferencváros

    Tovább növelte előnyét a Ferencváros

    A Budapest Honvéd vendégeként 1-0-ra győzött a Ferencváros az NB I-es labdarúgó-bajnokságban, így a tabellán négy pontra nőtt a különbség a listavezető és a második helyezett Honvéd között.

  • Újabb többmilliárdos beruházás

    Újabb többmilliárdos beruházás

    Lassan megszokottá válnak Debrecenben a nagyberuházások. Ezek közé tartozik az Egyetem téri campus területén csaknem hárommilliárd forintból, 2019 végére felépülő modern, többfunkciós tanulóközpont is.

  • A Vass Lajos a kézisek második otthona lesz

    A Vass Lajos a kézisek második otthona lesz

    Birtokba vehették a diákok a Vass Lajos Általános Iskolában nemrég elkészült új kézilabdapályát, amely a kormány hárommilliárd forintos „Rekortánpálya-fejlesztési programja” részeként, a Magyar Kézilabda Szövetség beruházásában valósult meg idén nyáron.