EUR: 356,67 Ft
CHF: 336,85 Ft
2020. március 30., hétfő
Zalán

Extra

Tahi Tóth özvegye dalt írt elvesztett férjéről

Tahi Tóth László februárban hunyt el, özvegye, Kárászy Szilvia pedig úgy érzi, mostanra egyedül maradt gyászával, de mint mondja, nem bánja, így is közel érzi magához néhai párját.

Tahi-Tóth László és felesége Kárászy Szilvia zongoraművész.

Kárászy Szilvia zongoraművész, Tahi Tóth László özvegye ma már megnyugvással beszél férjéről, a vele töltött csodálatos huszonöt évről és László elvesztéséről is. Nemrég Nepálban járt, az utazást egy lelki megtisztulási folyamatként élte meg. Mint mondja, ma már nem bánja, hogy sok időt tölt egyedül, mert ilyenkor kicsit a férjével lehet lélekben.


– Rengeteg támogatást kaptam február óta a családomtól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, akik szerették Lacit. Most egyedül élek, ami nem baj, mert a férjem elvesztésének fájdalmával és az elkövetkezendő életemmel egyedül kell szembenéznem. Ráadásul mi nagyon szerencsések voltunk, hiszen kaptunk a sorstól még egy évet együtt – utalt Szilva a színész korábbi rosszullétére, amikor 2017-ben kórházba került. A zongoraművészt és Lászlót egyébként olyan mély lelki kötelék tartotta össze, hogy a színész többször az elmúlás kapujából tért vissza hitveséhez. – Fontos volt számomra, hogy Laci a kívánsága szerint tudjon elmenni, otthon, mellettem. Tudom, hihetetlenül hangzik, de olyan szoros kötelék volt köztünk, hogy többször visszajött miattam a halál kapujából. Szeretgettem, simogattam, zongoráztam neki, mellette voltam, és ő ezt érezte. Visszajött hozzám, de eljött a pillanat, amikor már muszáj volt elengednem. Szerintem a halál is egyfajta újjászületés, csak éppen egy másik világba, ahol remélhetőleg egyszer majd újra találkozunk. Rettenetesen hiányzik, bár sokszor azt érzem, hogy a mai napig itt van velem, és ez jó érzéssel tölt el – mondta Szilvia, aki úgy gondolja, még messze van, hogy férje után közel engedjen magához mást.

– Laci nagyon zárkózott volt. Talán az egyetlen ember voltam az életében, akit közel engedett magához. Huszonöt évig érezhettem a szerelmét, tiszteletét és szeretetét. Nem könnyű ezt teljesen elengedi, még nem is akarom és nem is tudnám. Ő nem szeretett a halálról, az elmúlásról beszélni, de azt tudom, hogy engem a jövőben biztonságban akart tudni, minden szempontból. Sajnos akire bízott, akire itt hagyott, az visszaélt minden bizalmunkkal és jóindulatunkkal. Erről azonban nem szeretnék beszélni, de ezzel is meg fogok küzdeni. Kért, hogy majd ha eljön az idő, lépjek tovább, de ennek nem jött még el az ideje, most nagyon szeretek egyedül lenni. Magányomban tudom csak az eddigi életemet feldolgozni – mondta Szilvia, aki dalt ír elvesztett férjéről. – Hivatásomnál fogva zongoraművész- zeneszerző vagyok, a zene számomra önkifejezés. Eddig még sohasem írtam, komponáltam dalokat, de mostanában úgy érzem, hogy dalok, szövegek érlelődnek a lelkemben. Életem rendkívül kardinális pontjához érkeztem, ami elindított bennem művészi és emberi folyamatokat egyaránt. Mindemellett Laci emlékét a magam módján is szeretném megőrizni az utókor számára, sőt már konkrét terveim is vannak ezzel kapcsolatosan.


Fotó: Vígszínház

Kapcsolódó Cikkek