EUR: 323,11 Ft
CHF: 286,37 Ft
2018. december 09., vasárnap
Natália

Külföld

100 éves lenne Nelson Mandela

Július 18-án lenne százéves a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, Dél-Afrika első fekete bőrű államfője, a faji megkülönböztetés elleni harc világszerte ismert jelképe.

Az ország délkeleti részén fekvő Mvezo faluban, a xhosza nép thembu törzsében, törzsfőnöki családban látta meg a napvilágot, Rolihlahla (“aki bajt csinál”) Mandela néven, a Nelson keresztnevet első iskolai tanítónőjétől kapta. Felsőfokú tanulmányait a kizárólag feketék számára fenntartott Fort Hare Egyetemen kezdte, de politikai tevékenysége miatt eltanácsolták, így a johannesburgi Witwatersrand Egyetemen tanult tovább, az intézmény egyetlen fekete bőrű diákjaként. Sanyarú anyagi helyzete miatt nem jutott el a diplomáig, amelyet csak 1989-ben, fogsága utolsó hónapjaiban szerzett meg.


1944-ben alapító tagja volt a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ifjúsági szervezetének, melynek hamarosan titkára lett, és határozott fellépést szorgalmazott a feketék és fehérek elkülönítését a végletekig vivő apartheid rendszerrel szemben. 1952-ben az ANC transvaali regionális szervezetének elnöke és a párt elnökhelyettese lett, ugyanebben az évben Oliver Tambóval, az ANC későbbi elnökével együtt nyitották meg az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban, amely az apartheidtörvények által sújtott feketéknek nyújtott segítséget.

A rendőrség folyamatosan zaklatta, majd 1956 decemberében 155 társával együtt letartóztatták, és 30 társával hazaárulás vádjával bíróság elé állították. A négy évig húzódó per végén minden vádlottat felmentettek, de Mandela kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közötti küzdelemre, mert az ANC-t 1960-ban betiltották. Illegalitásba vonult, és a Nemzet Lándzsája (Umkhonto we Sizwe) néven létrehozta az ANC földalatti katonai szervezetét, rövid ideig külföldön próbált ügyének támogatást szerezni.


1962-ben hazatért, de nem sokkal később letartóztatták. Szabotázs és az államrend erőszakos megdöntésére szövetkezés vádjával bíróság elé állították, és 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A per hatalmas visszhangot keltett világszerte, Mandela az apartheidellenes harc jelképe, világszerte ismert személyiség lett.

Büntetését a Fokváros melletti hírhedt Robben-börtönszigeten kellett letöltenie. Apró kőcellában lakott, félévente egy látogatót fogadhatott és egy levelet írhatott, minden nap követ kellett törnie. Ő mégis visszautasította a politikai megadás fejében többször felkínált amnesztiát, sőt arra is volt ereje, hogy éjszakánként egy londoni egyetem jogi levelező kurzusát végezze.

A nemzetközi közösség által az apartheid rezsimet sújtó szankciók egyre jobban éreztették hatásukat, a rendszer recsegni-ropogni kezdett. Mandelát 1982-ben egy enyhébb fokvárosi börtönbe helyezték, majd 1986-ban titkos tárgyalásokat kezdett vele a kormány.

A keményvonalas Pieter Botha elnök 1989-ben lemondásra kényszerült, a helyére lépő Frederik Willem de Klerk pedig “gyors és mélyreható” reformokat ígért. 1990. február 2-án legalizálták az ANC-t, kilenc nappal később feltétel nélkül szabadon bocsátották a huszonhét éve raboskodó Mandelát. Mandela és de Klerk kulcsszerepet játszott az apartheid békés felszámolásában, a demokratikus átmenetben. Erőfeszítéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak, a kitüntetés átvételekor Mandela így fogalmazott: “Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Nekik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyomás, és amely egy egész nép hanyatlását okozta. Engedjük felvirradni egy új korszak hajnalát.”

Az 1994-es első szabad választásokat, amelyen a feketék először élhettek szavazati jogukkal, az ANC nyerte meg. Az új parlament első döntésével Mandelát választotta meg az ország első fekete bőrű elnökének, alelnöke de Klerk lett. Az új államfőnek a feketék növekvő igényei és a fehérek félelmeinek leküzdése között kellett egyensúlyoznia. Az elnöki tisztségről 1999-ben köszönt le. Idejét ezután a gyermekjogok védelmének, az írástudatlanság, a szegénység felszámolásának és az AIDS elleni küzdelemnek szentelte, tabut megtörve hozta nyilvánosságra, hogy egyik fia is a rettegett betegségben halt meg.

Háromszor nősült, hat gyermeke született, 1998-ban, nyolcvanadik születésnapján még elvette feleségül Graca Machelt, a balesetben elhunyt mozambiki elnök özvegyét.

Mandela 2004-ben fejezte be a politizálást. Utoljára 2010-ben jelent meg a nyilvánosság előtt, a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság döntőjét nézte meg. Utolsó éveiben visszavonultan élt Qunuban, abban a faluban, ahol gyermekkorát töltötte. Kilencvenöt évesen, 2013. december 5-én johannesburgi otthonában halt meg.

Nelson Mandelát az egész világon nagy tisztelet övezi, hazájában szinte szentként, a szabadság és a megbocsátás jelképeként tekintenek rá. Az életéről szóló, Mandela – Hosszú út a szabadságig című, Idris Elba főszereplésével forgatott filmet 2013-ban mutatták be a mozikban.

Születésnapját az ENSZ 2009-ben nemzetközi Mandela-nappá nyilvánította, 2014-ben kitüntetést alapított tiszteletére. Az ötévente adományozott Nelson Mandela Díjat 2015-ben ítélték oda először. 2018-ban a hagyatékát ápoló alapítvány rózsát nevezett el róla, mert Mandela szívesen kertészkedett, és fontosnak tartotta a környezetvédelmet. Születésének centenáriumán a Dél-Afrikai Központi Bank új bankjegy- és pénzérme-sorozatot hozott forgalomba, amely Madiba (Mandela törzsi neve) életútjának főbb állomásait eleveníti fel.

Kapcsolódó Cikkek