2018. szeptember 20., csütörtök
Friderika

Extra

Csernus: Az volt a sorsom, hogy rácsússzak a heroinra

Majdnem belehalt a heroinfüggőségébe Csernus Imre. Az ismert pszichiáter ráadásul korábban a határon át csempészte a drogot, amivel ha napjainkban elkapnák, akár 10 év börtönre is ítélhetnék.

Csernus Imre az évek során rengeteg drogfüggőnek segített leszokni, a nemrég megjelent A harcos című önéletrajzi könyvében pedig arról ír, ő hogyan tudott leszámolni a démonjaival. A pszichiáter Amszterdamban próbálta ki először az egyik legkeményebb és legpusztítóbb kábítószert, a heroint. Utána igazi pokoljárás következett, ugyanis hosszabb ideig nem tudott szabadulni a szenvedélyétől, és folyton külföldre kellett utaznia, mert akkor még itthon nem lehetett kapni ilyen szereket.
„Ott kezdődött az, amibe majdnem belepusztultam, a heroin. (…) Ez valamikor 1988 elején történt. (…) Brutális élménysorozat első lépése volt ez az alkalom. Olyan dolgokat tapasztaltam meg, amilyeneket senkinek nem kívánok. De minden sors más és más. Az én sorsom az volt, hogy rácsússzak a heroinra, és meglássam az emberi lét állatias oldalát, a nyomort, a kétségbeesést, a magányt. (…) Most ahogy a drogról írok, azt vettem észre, hogy izzad a tenyerem, és egyfajta izgalmi állapot kezd eluralkodni rajtam. Ilyen a drog, még akkor is, ha már rég lejöttél róla. (…) Amikor visszamentünk Amszterdamba, már én vettem az anyagot, tudatosan” – írja Csernus, aki aztán Amszterdam helyett a sokkal közelebb lévő Münchenbe járt heroinért.
„A német anyag nagyon tiszta volt, egy nagykereskedőtől szereztem be, közvetlenül a forrásból. A kocsiban csempésztem át a határon. Összetekertem húsz grammot, kinyitottam a fogkrémes tubust, beletoltam a pakkot, a végét visszacsavartam, és jöttem is. A kutyáknak esélyük sem volt kiszagolni a mentolon keresztül. Soha nem paráztam, pedig pontosan tudtam, hogy mit csinálok, csak éppen nem érdekelt. Droggal soha nem üzleteltem, az csak saját használatra jött. Két éven át éltem így, egyedül. (…) A felismerés egyik pillanatról a másikra tört rám, elviselhetetlen intenzitással. Ki vagyok én? Mi a francot csinálok magammal? Mit csinál az önmagában nem bízó, magát hülyítő heroinista, hogy megszabaduljon a kínzó vágytól? Eláztatja az útlevelét. Ha nem lehet utazni, nem lesz heroin. (…) Aztán fájdalomcsillapítók kellettek. Szabadkán az apám gyógyszermintáiból ellopkodtam mindent, ami a tüneteket elviselhetővé teszi. (…) Rendbe raktam a lakásomat, az emberi kapcsolataimat, kipucoltam a drogot az életemből. (…) Tettem mindezt segítség nélkül, mert tudtam, hogy ha elmegyek valahova a drogproblémáimmal, ha kiderül, hogy narkós vagyok, akkor kivágnak az országból. Mint külföldinek évente kellett meghosszabbítanom a tartózkodási engedélyemet, nem kockáztathattam (Csernus Verbászon, Szerbiában született – a szerk). (…) Ez volt az én poklom. Másoknak más pokluk van. És vagy kijönnek belőle, vagy siránkoznak addig, amíg meg nem döglenek.


Most akár 10 évet is kaphatna
Aki kábítószert az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Öttől tíz évig terjedő a szabadságvesztés mértéke, ha jelentős mennyiségű drogról van szó.
– Egyes kábítószereknél a törvény pontosan megadja a csekély mennyiség felső határát, de nem utcai mennyiségben, hanem a lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának alapján, amit laboratóriumban vizsgálnak be – fogalmazta meg Kamarás Péter ügyvéd.

Csernus Imre (Fotó: Máté Krisztián)

 

Kapcsolódó Cikkek