2018. augusztus 19., vasárnap
Huba

Külföld

Felhőtakaróval óvnák meg az ausztrál Nagy-korallzátonyt a fehéredéstől

A világ legnagyobb koralltelepe feletti felhőtakaró megnövelésével és “kifényesítésével” óvná meg az ausztrál Nagy-korallzátonyt egy helyi oceanográfus a pusztító fehéredéstől.

Daniel Harrison kedden fogja bemutatni az általa kidolgozott stratégiát egy Queensland állambeli tudományos kongresszuson, amelyen 200 szakértő vitatja meg a súlyos károkat elszenvedett korallzátony megóvásának lehetséges módjait.


Felhőképződéskor a lehűlő levegő hőmérséklete harmatpont alá süllyed és a feleslegessé váló vízgőz kicsapódik. A kicsapódás a légkörben lebegő, szabad szemmel nem látható szilárd anyagok – például vulkáni hamu, por, sókristályok – felületén indul meg.

“A szárazföld felett rengeteg a por és az egyéb szilárd anyag. Az óceán felett azonban elsősorban a tengeri só számlájára írható a felhőképződés. Elképzelésünk szerint fogjuk a tengervizet és szétpermetezzük a levegőben, hogy elpárologva maga után hagyja a sókristályokat” – magyarázta Harrison, a Sydney-i Egyetem Tengertudományi Intézetének munkatársa, aki a Coffs Harbour-i Southern Cross Egyetemen dolgozó kollégáival együtt dolgozik a projekten.


A kutatók egyedi tervezésű szórófejekkel juttatnának több ezer milliárd vízcseppet a légkörbe másodpercenként. A finom vízfátyol a tervek szerint nagyjából egy kilométerre az óceán fölé jutna el.

Harrison szerint a módszer “kifényesítené” a felhőket a zátony felett, ami azt jelenti, hogy több napfényt tudnának visszaverni az űrbe.

A korallfehéredést a melegedő óceánvíz és a napfény együttes hatása okozza. “Ha leárnyékoljuk a korallokat, akkor a melegedő víz ellenére sem indul be a fehéredés” – mondta az oceanográfus.

Harrison szerint a zátonyra nehezedő nyomás immár kritikus szinthez közelít. “A klímaváltozás mostanra olyan mértéket öltött, hogy a káros anyagok azonnali és drasztikus visszaszorítása esetén is tovább fog melegedni a zátony körüli víz a következő egy-két évtizedben” – jegyezte meg a szakember.

A korallzátonyok kevesebb mint 0,1 százalékát fedik le az óceán területének, ám a tengeri élőlények 25 százaléka használja őket élőhelyként élete legalább egy szakaszában. “Nem tudjuk pontosan, hogy a korallzátonyok elvesztése milyen következményekkel járna a tengeri élővilágra nézve” – húzta alá Harrison.

Kapcsolódó Cikkek