EUR: 323,15 Ft
CHF: 287,31 Ft
2018. december 10., hétfő
Judit

Belföld

Gyerekfoci

Most, hogy végre vége a vébének (az egész tornán volt vagy négy jó meccs…), újfent átadhatjuk magunkat az igazi focinak. Amit a kisfiam művel a nagyszobában, lépcsőházban, kertben, konyhában. Bárhol.

Mert nem taktikázik, nem szimulál, hanem őszintén felkiált, hogy „odanézz, apa, milyen magasra rúgtam”, vagy éppenséggel „hoppá, elcsúsztam”, miközben pelenkával bélelt gatyájában a földre huppan.


Élvezi, hogy eltalálja a labdát, hogy kapásból visszapasszolja, hogy a csillárt veszélyeztető magasságba emeli két pattanás után, hogy az íróasztalomon fekvő tárgyak (laptop, jegygyűrű, jegyzettömb, töltőtoll) úgy érezhetik magukat, mint a Pearl Harborban szolgáló amcsi katonák a japán bombázás pillanataiban.

Mert az élet így kerek. A játék önfeledtsége mindenek előtt kell, hogy álljon. Abban a világban, ahol a zoknikért milliókra büntet a FIFA, nem lehet elvárni, hogy a futball foci legyen.

A nappalinkban és a kertünkben még az.

És ez a legfontosabb. Ezért örülök, hogy vége a vébének, mert most már nem úgy játszom a gyerekkel, hogy a háttérben megy „a” meccs a tévében, és felkapom a fejem , ha a szpíker az átlagosnál nagyobbat ásít, hanem ezer százalékig az őszinte, gyermeki örömmel átitatott focira tudok koncentrálni.

Mindennél többet ér.

Kapcsolódó Cikkek