EUR: 322,83 Ft
CHF: 286,86 Ft
2018. december 16., vasárnap
Etelka, Aletta

Extra

Kriszt László: A színház az egy létforma, amibe bele kell dögleni

Kriszt László táncos, rendező, koreográfus, tanár. A kazán István Kamaraszínház vezetője, aki pontosan tudja, mitől színház a mai színház, de arról is beszél, hogy sikeres évtizedekkel a háta mögött miért találkozhatunk ma kevesebbet a nevével!

– Egyrészt megpróbálja megtartani a klasszikus értékeit, hagyományait, ami  nem könnyű feladat, másrészt természetesen keresi az új közlési formákat, hiszen ugyan az a szimbólum, ami működött akár húsz évvel ezelőtt,
az ma már mást jelent. Mindkettőre láthatunk jó és rossz példákat egyformán. Mindenesetre, ha a néző másként jön ki, (mert létrejön egy minőségi változás benne) mint ahogy bement, akkor ott működik maga a színház, mint közlési forma. De azért soha felejtsük, a mindenkori színháznak kell lennie belső, tartalmi mondanivalójának, tehát valamilyen lényegének, aminek a középpontjába maga az embernek kell állnia. A fény, a csillogás, a pompa a cirkuszi látványosság csak másodlagos lehet, s ha ez megfordul, akkor azt rossz színháznak nevezem.

– Most a zenés színházakra utalt?

– Mondjuk azokra is, de a tendencia, a látvány felé való elmozdulás jól látható. Természetesen nem, maga a látvány a baj, hanem hogy ez az elsődleges sok rendező vagy színházigazgató szemében. Lassan eljutunk odáig, hogy ha elvesszük ezeket, a látványelemeket, akkor szinte nem marad semmi, mert maga a művész, a művészet az előadó által hordozandó értékek alig-alig jelennek meg, érhetőek tetten a színpadon vagy filmben.

– Akkor ez a rossz színészképzés leképeződése?

– Nem feltétlenül, inkább a rossz ízlésnek azok részéről, akik magukat rendezőnek mondják. Természetesen vannak üdítő kivételek, de az átlag sajnos ez, kár tagadni.

– Létezik olyan, hogy színészpedagógus?

– Jó kérdés. Természetesen vannak nagyon jó színészpedagógusok, habár hivatalosan nincs ilyen jellegű képzés hogy “színészpedagógus” pedig lennie kellene. Most járok be a Színművészeti Egyetemre, s próbálom meggyőzni
a vezetőséget, egy ilyen szak beindítására. A koreográfus szak már sikerült (amiben nem kis szerepem volt), hátha ez is sikerül, véleményem szerint a színházi szakmának biztos jót tenne.

– Az ön nevével nem nagyon lehet találkozni a szakmában, miért alakult ez így?

– Sok összetevője volt. Voltak sikeresnek mondható éveim, talán évtizedeim is, amikor azért ott voltam (főleg) a zenés színházi szakmában, a tévében és a szórakoztató iparban is, már ameddig létezett. Naiv fejjel, azt gondoltam magamról, hogy mivel rendelkezem komplex tudással (ami a zenés műfajhoz szükséges) nagyon sokáig fog tartani mármint a sikerszéria. Ma már tudom, hogy mindez csak adott életszakaszokra igaz, bárkiről is legyen szó. A siker maga mulandó, s jobb, ha ezt megtanulja az ember. Sajnos én magam is mindent megtettem, azért hogy így alakult, de igyekszem változtatni ezen. Egyébként jelen vagyok a szakmában, talán sokkal értékkel bíróbban, mint korábban, csak erről meg a kutya se tud, mivel viszont nem vagyok jelen a celeb kultúrát közvetítő médiákban, hát ez van. Egyszerre celebnek meg értékbírónak lenni nem lehet, én meg inkább az utóbbit választottam, így érzem jól magam.


Kriszt László Kazán István tanítványa volt

– Egyáltalán, mitől siker a siker?
– Ez is egy jó kérdés. Anno azt gondoltam, hogy maga a megmutatkozási lehetőség, 
miszerint sokat szerepel az ember, sokan ismerik, sokat van a médiákban, az a siker. Ma már tudom, hogy a siker (minőségi értelembe) csak akkor lehet hosszú távú függetlenül, attól hogy hívják e valahova az embert, ha sikerül emlékezetest, vagy maradandót alakítani, vagy alkotni. Mert az ilyen minőséggel bíró alakítások, vagy alkotások megmaradnak az emberekbe, talán még egy kicsit a szakmában is. Ezért van az, hogy sokan a pályánkról közismertek voltak,
rengeteget szerepeltek a tévében, vagy is sztárok voltak, de tudással nem bírtak, s amikor vége szakadt a sztár időszaknak eltűnnek, mert szakmai tudásuk viszont nem volt. Ilyenek a manapság XY sorozatokban szereplő színészkollégák, (persze ők mást gondolnak magukról) ahogy kiírják őket  az adott sorozatból végük. Na de hagyjuk is ezt a témát, mert holnap reggelig is beszélhetnénk erről. A lényeg, hogy ezek a (színvonaltalan) sorozatok és színházi előadások, nem a minőséget, még nem is a színvonalas szórakoztatást képviselik, hanem valami mást, de ezt viszont tényleg hagyjuk, aki ért a sorok között az tudja, hogy miről beszélek.
Én mindenesetre nem ezt az irányvonalat képviselem,
mert akkor nem színház-művészetnek, hanem színház-iparnak hívnák, az iparosság a művészet területén meg elfogadhatatlan, mert akkor viszont nincs szükség a “művészet” jelzőre.

– Akkor az a kérdés, az hogy gagyi vagy minőség?
– Pontosan. Nem a műfajokkal van a baj, legyen az vígjáték, színdarab, dráma vagy éppen bohózat, vagy egyéb előadó művészeti ág, hanem az, hogy, hogyan vannak megjelenítve, színvonalasan vagy színvonaltalanul, mindenesetre a kereskedelmi tévék az utóbbit erősítik, s ennek kultúra romboló hatása felmérhetetlen. Pláne nem tesz jót, ha állandóan az aktuális politika a mérvadó, ez mindig kontra produktívat eredményez.

– Ezzel azt mondja, hogy létezik az a kulturális szekértábor, amely egymással

ellentétes területen áll?
– Igen. Mindamellett érthető történelmi okok húzódnak meg e mögött is, hiszen a szocialista-liberális éra alatt ugyan ez történt, ők is a sajátjaikat nyomták előtérbe, most ugyan ez történik, csak a másik oldalon. De látnunk kell hogy eközben maga a kultúra devalválódik, s ez nem jó. Lassan el kellene jutnunk oda, hogy csak és kizárólag a minőségi teljesítmény domináljon.

– De ha körbenézünk, Magyarországon mindenhol virágzik a kultúra, vagy nem?
– Nézze, inkább úgy nevezném, hogy a felejthető kultúra. Kiragadok pár példát, de lenne sokkal több is. Fesztivál, fesztivál hátán, ugye? No de milyen fesztiválok? Maximum “üzleti” értelembe vehető fesztiválok, minőségi, művészeti értelemben semmi esetre sem. Hiszen amikor a Várba azért kell fizetnem 2-3 ezer forint belépődíjat, hogy aztán megint csak pénzért, degeszre ehessem és ihassam magam, mindezt a magyar kultúra nevében, akkor bizony csak ámulok. Aztán itt van a belvárosi kocsma turizmus, ami csak romokat hagy maga után, amit szintén a magyar kultúra nevében propagálnak, nos ilyenkor azon csodálkozom, hogy “mi van?” ez a kultúra? Na ne! És a sor még hosszú.

– Sajnos ez az interjú viszont véges. Mik a jövőbeli tervei?
– Ahogy mondani szoktam, teszem a dolgom: rendezek, oktatok, és én magam is tanulok, az előbbi a jelenemet adja, az utóbbi a jövőmet biztosítja.

Kapcsolódó Cikkek

  • Baronits Gábort édesapja szelleme segíti át a nehézségeken

    Baronits Gábort édesapja szelleme segíti át a nehézségeken

    Baronits Gábor úgy érzi, egy csapásra felnőtt, mikor kisfiúként elveszítette édesapját. A TV2 Csak show és más semmi című műsorának ezüstérmese a mai napig nem tudta elengedni édesapját, mint mondja, élete nehéz helyzeteiben sokszor érzi, mellette van.

  • Tom Jones ismét Magyarországra jön!

    Tom Jones ismét Magyarországra jön!

    Jövőre ismét koncertet ad Magyarországon Tom Jones. A világhírű walesi énekes 2019. június 22-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel és adja elő legnépszerűbb dalait – közölte a szervező Live Nation pénteken az MTI-vel.

  • Csúcsgumikkal szerelik a MOL Limókat

    Csúcsgumikkal szerelik a MOL Limókat

    Ultranagy teljesítményű téli abroncsokat kaptak a MOL Limo Mercedes-Benz modelljei. A flotta prémium autóira a Hankook kifejezetten felsőkategóriás személygépkocsira fejlesztett termékei kerülnek, amelyek még tovább emelik a vezetési élményt.