EUR: 324,14 Ft
CHF: 287,74 Ft
2018. szeptember 24., hétfő
Gellért, Mercédesz

Egyéb Zalaegerszeg

Lábbal és szájjal festett csodákat Deák Ferenc

„Egy festmény nincs befejezve, csak abba van hagyva”

Bútorasztalosként dolgozott, 27 éves korában áramütés érte. Elveszítette mindkét kezét, kilenc lábujja maradt, abból is csak kettő mozog. Nem szívesen beszél a balesetről, 43 évesen úgy tekint vissza erre az időszakra, hogy az már a múlt, a jelen pedig megélhető és boldog. Karizmatikus, pozitív és kiegyensúlyozott, tele tervekkel, célokkal, álmokkal, küzdeni akarással, a sajnálat szóval nem tud azonosulni, kitörölte talán a szótárából is. Mert így is teljes életet él, családban, szeretve van és szeretik. Kell ennél több? Ferenc Zalaegerszegen tartott bemutatót, ahol a nagyközönség előtt készített el egy tájképet.


– Honnan jött az ötlet, hogy fessél?

– Unatkoztam a kórházban. Rájöttem, hogy ha csak ez a két ujjam maradt, ami mozog, azzal kell megtanulnom írni, dolgozni, kezdetben azért kezdtem el festeni, hogy erősítsem az ujjaimat. Soha nem voltam különösebben tehetséges a rajzolásban, mégis a festészetből különös hobbi lett. Eredetileg akvarellel kezdtem, aztán jött a pasztell, akril, most pedig a vízbázisú olaj. Szép lassan annyira megerősödtek az ujjaim, hogy amikor nem találtam más munkalehetőséget, dossziékat hajtogattam lábbal. De visszatérve a festéshez, amikor elfárad, begörcsöl, fáj már a lábam, szájjal folytatom tovább. Profinak nem mondanám magam, folyamatosan tanulok most is művészeti könyvekből, internetről, ha tehetem, akkor elmegyek terepre, ötleteket gyűjtök, megnézem, mit érdemes megfesteni.


– Az alkotás segített az újrakezdésben?

– Biztosan. Valahol önmagam pszichológusa lettem, hogy ki tudjak kerülni a gödörből, voltam „révész” is, ami azt jelenti, hogy frissen sérült betegekhez jártam átadni az életfilozófiámat, megmutatni, hogy igenis, így is lehet élni, nem szabad feladni. Mert két lehetősége van az embernek, amikor sérülés éri, hogy ül a sarokban és sajnáltatja magát, vagy próbál így is boldogulni, örömet találni az életben. Nyilván azt a színvonalat már nem fogja visszakapni, mint egészséges korában, de legalább megközelítőleg meg kell próbálnia. Mindig azt mondom, ha 90 évesen elérem azt, amit 20 évesen megálmodtam, akkor boldog életem volt. Elég jó irányba haladok. A Szájjal és Lábbal festőknél dolgozom, ahol az alapszabályzatban kőbe van vésve, hogy a sajnálat megtiltva, azaz nem szabad soha sajnálatra építeni! Nagyon büszke vagyok a páromra, akit a balesetem után ismertem meg, és közös 12 éves kislányunkra, aki univerzális, mindenben segít, mert a kezdetektől rá van kényszerülve, valamint az előző kapcsolatomból született egyetemista gyerekemre is. A párom látássérült, az egyik szemével 10 százalékát látja a világnak, és hogy abból a 10 százalékból pont engem vett észre, nagyon nagy szerencsém volt, most is csodálkozom rajta. Így mondanom sem kell, hogy ketten teszünk ki egy egészet.

– Mit jelent számodra a festészet?

– Az életet! Ha nyaralni megyünk, akkor olyan helyekre szeretek menni, ahol taníthatom a lányomat, mert sajnos a mai világban az ő korosztálya nem igazán szeret, akar olvasni. Főleg olyan helyekre megyünk, hogy egyrészt láthatja, amit az iskolában tanul, másrészt ilyenkor keresem a témákat a következő festményemhez. Évekig szenvedtem témahiányban. Szeretnék eljutni a Göcseji Falumúzeumba, élőben is látni az öreg malmot, ami alapja volt az egyik festményemnek, de csak az internetről meríthettem hozzá ismereteket. De jó volna élőben is látni az eredeti színvilágot, az árnyalatokat, és összehasonlítani a maga valójában, hogy mégis mi ihletett meg csupán a képek, elképzelés alapján, esetleg lefotózni több pozícióból, hogy a saját képeim alapján varázsolhassam vászonra. Menni kell, látni kell, amíg lehet, mert az életnek nem a hossza számít, hanem a szélessége, és az a fontos, hogy legyen mire visszaemlékezni.

Ez a kép is bemutatja, csoda van a két lábujjában

Egy remek tájképe Ferinek

Lassan készül a kép

Egy csodakép a sok közül

Áramütés érte, de boldog és teljes életet él,lélekben teljesebbet, mint sok egészséges társa

Két lábujjal iszonyatosan nehéz az apró részleteket a festményre varázsolni,de a festés az élete

Kapcsolódó Cikkek