2018. szeptember 19., szerda
Vilhelmina

Életmód VIII.kerület IX.kerület

Dr. Szabó László: Mi gyerekesek vagyunk!

Jótékonysági gálaestet szervezett az S-Cort Acoustic Band a Heim Pál Gyermekkórház javára. A rendezvényen prof. dr. Szabó László orvosigazgató képviselte az intézményt, vele a gyerekeket megillető különleges bánásmódról beszélgettünk, meg tortákról, bulikról és arról, mikor ül le a szőnyegre az orvos. 

– Hogy lehet az, hogy önöknél minden orvos és nővér kedves? 


– Már az egyetemen szoktuk látni, hogy ki milyen szakmát fog választani, abból, hogy milyen a habitusa, a hozzáállása. Eleve az megy gyerekorvosnak, akiben az átlagosnál több empátia van. Utána pedig, amikor elkezdik a szakmát a fiatalok, megfigyelhető, hogy minden orvos hasonul egy picit a betegeihez, tehát mi egy kicsit gyerekek is vagyunk. Szívesen leülünk velük játszani a szőnyegre, tehát nemcsak a beteget látjuk bennük, hanem a gyereket is. Természetesen a munkát el kell végezni, de mindig jut idő ilyesmire. A felnőttgyógyászatban a betegnek önrendelkezési joga van, mert nagykorú, és ha nem akar egy kezelést, akkor a szakma azt mondja, hogy joga van hozzá. A gyereknél ez másképp van. A szülő pedig hiába gondolja azt, hogy a gyermekére is kiterjed a felelőssége, ez csak részben helytálló, hiszen a gyerekkel szemben nekünk is felelősségünk van. Szeretném hozzátenni, hogy az orvos- és nővérhiány nálunk kisebb mértékű, nincsenek annyira túlterhelve a munkatársaink, mint a felnőttellátásban. Sokszor nehezebb is a felnőtteket ellátni, épp az említett önrendelkezési jog, illetve az abból adódó konfliktusok miatt. 

Dr. Szabó László: Nálunk több a szeretet!
Fotó: Mészáros Diána

– Mi az oka a kisebb munkaerőhiánynak?


  Mondanék egy példát. Általánosságban elmondható – tehát ez nem csak az orvoslás területén van így –, hogy az emberek az idősebbekkel kevésbé szeretnek foglalkozni, mint a gyerekekkel. Ez alól az orvosok, nővérek sem kivételek, a gyerekeken mindenki segíteni akar, hiszen olyan aranyosak, védtelenek, sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a felnőttek.

– Átlagosan mennyit időt tölt egy gyerek a kórházban?

– Átlagosan három-öt napot, amibe természetesen beleszámít az egynapos és a több hónapos tartózkodás is. De törekszünk arra, hogy lehetőleg minél rövidebb ideig legyen bent a gyerek, főleg, ha krónikus betegsége van, ami miatt újra vissza kell jönnie. Ennek az a célja, hogy ne rettegjen ettől, hanem tudja, hogy még ha ott is kell maradni, a lehető leghamarabb hazamehet. 

– Hogyan tudják otthonosabbá tenni a kórházi létet számukra?

– A gyerekek azon túl, hogy valamelyik szülőjük velük lehet a kórházban, magukkal hozhatják kedvenc tárgyaikat, és természetesen nagyon sok van nekünk is, úgyhogy ha megtetszik nekik egy játék, akár haza is vihetik. Nálunk minden színes, senki sem jár fehérben, mert oldani kell a feszültséget. Amikor a szülő és a gyerek bejön, először mindig a gyereket kérdezzük arról, hogy miért jött. A szülő mondaná, de akkor megkérjük, hagyja, hogy kialakuljon a helyzet, amiben a gyerek megnyílik. Később a gyerekek az otthoni szokásokat igyekeznek a kórházban is fölvenni, vannak kedvenc időtöltéseik, kedvenc nővéreik, orvosaik. Mint a normál életben, van, akivel könnyebb és jobb kapcsolatot tudnak kialakítani. 

– Van arra kapacitás, hogy saját programokat szervezzenek?

– Gyermeknapi ünnepséget rendszeresen szervezünk, húsvétkor és karácsonykor is vannak különböző műsorok. Olykor az osztályra hívunk művészeket, és az önkéntesek is gyakran szervezik hozzánk az előadásaikat. Amikor tehetjük, az udvarunkon lévő nagy játszótérre tervezzük a  rendezvényeket, ahová lejönnek azok a gyerekek, akiknek a betegsége ezt megengedi.

– Mi a helyzet a családi ünnepekkel?

– A bent töltött időbe óhatatlanul beleesik a születésnap, névnap, ezeket mindig megünnepeljük. Nálunk a legtöbb gyerek valamelyik szülővel van benn, és ha nem tudjuk egy ilyen alkalomra hazaengedni, akkor a nagyobb testvérek, nagyszülők is bejöhetnek. Kialakítottunk játszószobákat, közösségi helyiségeket, oda lehet szervezni ezeket a bulikat.

– Mi történik, ha nincs szülő?

– Erre az orvosaink, nővéreink nagyon odafigyelnek, mindenkit felköszöntünk, és ha gyerek ehet édességet, készíttetünk neki tortát is. A kórháznak erre nincs külön kerete, mivel az egészségügyi alapellátásban sincs benne. Ha ilyen helyzet áll

Az S-Cort együttes szervezett jótékonysági gálát a kórház javára
Fotó: Mészáros Diána

elő, a dolgozók a saját pénzükön veszik meg. De ha egy nagyobb rendezvényt szervezünk, mint például a gyereknap, akkor azt a támogatásokból finanszírozzuk, vagy a Heim Pál Gyermekkórház Alapítványától tudunk igényelni rá pénzt.

– Mennyire a Heim Pál sajátossága ez a hozzáállás?

– Általában a gyermekkórházakra ez a jellemző. Ahogyan mondtam, ez összefüggésben van a pályaválasztással, ezekben az intézményekben egyszerűen több a szeretet. A Heim Pál Gyermekkórház országos intézmény, itt nagy a forgalom, kis túlzással azt is mondhatom, hogy ez egy nagyüzem, ami a gyerekeknek érzelmi szempontból kevésbé jó. Ám szakmai szempontból, a rengeteg tapasztalat miatt az ő érdeküket szolgálja, hiszen sokkal hamarabb szerez valaki rutint a gyakorlatban, ha gyakrabban találkozik ugyanazzal az esettel. A kórházunk a Madarász utcai tagintézménnyel együtt körülbelül négyszáz férőhelyes. Nálunk nagyon sok olyan specialitás van, ami a méretünkből fakad, mert amíg más, szintén nagyon jó gyerekkórházakban egy-egy szakember képvisel egy adott területet, nálunk egy egész osztály van rá.

– Mennyire jellemző az egészségügyben a jótékonykodás?

– A világ fejlettebb részén, a gazdagabb egészségügyi ellátásokban is rászorulnak adományokra. Mi az adományok nagy részét az egyszázalékos adófelajánlásokból kapjuk, de nem egyediek a jótékonysági rendezvények sem, amelyek bevételét a gyerekek és szüleik ellátására fordítunk. A gyerekek természetesen nem érzik otthon magukat, hiszen betegek és betegségük miatt kényszerülnek arra, hogy nálunk legyenek, de éppen ezért törekszünk arra, hogy otthonos környezetet biztosítsunk számukra. 

Kapcsolódó Cikkek