EUR: 323,94 Ft
CHF: 287,64 Ft
2018. szeptember 23., vasárnap
Tekla, Líviusz

Extra

Istenes László: Kétszer is meghalhattam volna

Istenes László már kétszer szembetalálkozott a halállal: tavaly autó-, tíz évvel korábban pedig motorbalesetet szenvedett, amiket csoda, hogy túlélt. A műsorvezető a Lokálnak bevallotta: jelnek tekintette az ütközéseket és ma már másképpen rangsorol, mint korábban.

fotó: Tv2

– Két komoly balesetem is volt életem során. Az egyik több mint tíz éve motorral, a másik pedig most szeptemberben autóval. Egyiknél se én voltam a hibás, mégis csoda, hogy túléltem. A rendőrök és a mentősök is azt mondták, ilyen balesetben kétszer szoktak meghalni – kezdte Istenes László a Lokálnak, aki a történteket jelnek tekinti.


– Kétszer is meghalhattam volna, tényleg borzasztóan nagy balesetek voltak és mindkettőt egy-egy figyelmeztető jelnek tekintettem, ugyanis fizikailag túlhajtottam magam. Amikor az első megtörtént, két csatornánál is dolgoztam és hat műsorom ment egyszerre a tévében. Túl sokat vállaltam és nagyon akartam teljesíteni. Tavaly szintén ugyanez volt a helyzet. Meg akartam felelni, mert rengeteg felkérés talált meg, egyik kedvesebb volt számomra, mint a másik. Sajnos nehezen tudok nemet mondani az igazán jó ügyekre, jó feladatokra, mert szeretem a kihívásokat, de akkor ez egy jelzés volt számomra, hogy túl sokat vállalok és vissza kell vennem a tempóból. Ezt azóta meg is tettem, rangsoroltam a feladataimat, ezért volt, amire nemet mondtam – vallott őszintén a TV2 Mokkájának műsorvezetője. Habár Istenes egy karcolás nélkül megúszta a történteket, felmerült benne a gondolat: az ő élete is véges.

– Természetesen elgondolkodtam azon, hogy milyen picike az ember és rövid az élet, és ha ne adj’ isten ott valami nagy baj történik, mennyi mindent hagyok hátra és mennyi mindent nem csináltam még meg, amit szerettem volna. Egy ilyen baleset után mindenki még jobban a szerettei felé fordul, természetesen én is így tettem. Ilyenkor az ember gyorsan rangsorol, végiggondolja, mi az, ami igazán fontos. Nekem így 50 év felett már az is eszembe jutott, hogy például hány olyan nyár van hátra, amit még aktívan tudok eltölteni és nem járókerettel. Sajnos a végeredmény nem lett túl nagy szám, ami elég megrázó gondolat számomra. Sajnos volt olyan barátom, aki velem egykorú és nincs már köztünk, ezért még jobban értékelem mindazt, amim van. Tudatosan keresem a boldog pillanatokat.


Kapcsolódó Cikkek