EUR: 324,12 Ft
CHF: 285,60 Ft
2018. szeptember 25., kedd
Eufrozina, Kende

Belföld

Kásler Miklós: Mindig orvos akartam lenni

Kásler Miklós alig több mint két hónapja az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. A Lokálnak adott interjújából kiderült, hogy mindig orvos akart lenni, a mostani miniszteri felkérést pedig lehetőségnek tartja, amit az emberek érdekében szeretne felhasználni.

Történelmi versenyeket nyert középiskolásként. Hogyan került látókörébe az orvoslás?


– Nem korlátozódott a történelemre az érdeklődésem, a biológiai tanulmányi versenyeken is a legjobbak közé kerültem. Érdekelt engem nagyon sok minden, ám világéletemben orvos szerettem volna lenni, egy másodpercig sem jutott eszembe, hogy bármi más is lehetnék.

A tanulás végigkísérte az egész életét. Hol kapta ezt az értékrendet?


– A szüleimtől. Édesapám erdélyi származású, hozta magával a transzilván szellemiséget, a hitet a toleranciában, a megértést és a klasszikus értékek tiszteletét. Édesanyám sárvári születésű pedagógus, aki a klasszikus pedagógia szerint nevelt.

Hogyan egyeztette össze a munkahelyi elvárásokat, a folyamatos önképzést a családi élettel?

– A kettő nem zárja ki egymást, hiszen a munka és a család nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak. Amikor dolgoztam, tanultam vagy írtam, akkor azt nem kizárólag magamért vagy a betegeimért tettem, hanem a családomért is.

Az orvoslás egzakt tudomány. Hogyan fér össze azzal a mély istenhittel, ami önt jellemzi?

–  A szolidaritást, a mások szenvedésének és problémáinak megértését nem feltétlenül kell, hogy felülírja az orvostudomány civilizációja, a tudomány fejlődése. De az egy másik kérdés, hogy az orvos–beteg viszonyban mégis háttérbe szorult az emberi mozzanat. Az volt a törekvésem – és az Országos Onkológiai Intézetben sikerül is ezt a szellemiséget megteremteni –, hogy a beteg testi és lelki állapotát, tehát az egész embert, ne pedig egy beteg szervet vagy testet gyógyítsunk.

Mit jelent ez pontosan?

Nem szabad például elveszíteni a tradícióinkat az orvoslás területén sem, mert akkor elvész belőle az éltető erő, ami a bizalom és a hit. A beteg abban bízik, hogy az orvos ért ahhoz, amit csinál, és azt a tudást az ő érdekében használja fel. Az orvos pedig bízik saját magában, és amennyiben hívő, a Teremtőben is, hogy mindehhez megadja neki a készséget, a képességet és az ismeretet.

Orvosként a betegeivel erről a hitről is beszélt?

– Több ezer beteggel beszéltem életem során, és nagyon sokszor szóba került a hit kérdése is. Rendkívül súlyos betegség a rosszindulatú daganat, és mindenki azt kérdezi először, hogy miért pont én? Mit vétettem? Mit kellett volna másképp csinálnom? Sok ember esetében látom, hogy a hit nagy segítség a betegség mindenféle fázisában, minden végkifejlet esetén. Ezek a helyzetek alkalmat adtak arra, hogy ezekkel a gondolatokkal és szemlélettel  is segítsem a betegeimet. A munkatársaimnak hosszú éveken keresztül, havi rendszerességgel szerveztem pszichológiai, lelki kondicionáló beszélgetéseket, ahol magam is előadtam. Manapság ezt tréningnek hívják, pedig nem beszéltünk másról, csak az örök értékekről, a klasszikus gyógyítás szemléletéről és módszereiről.

Készült ön valaha politikusi pályára?

– Nem. Úgy gondolom, hogy engem szakmai feladat megoldására kért fel a miniszterelnök úr, és ez rendkívül megtisztelő. Bár úgy vélem, hogy ez nemcsak felkérés, hanem egyben lehetőséget is kaptam, amit én pontosan az emberek érdekében szeretnék felhasználni. Nagyon várom az ellenzék javaslatait. Nagyon nagy örömmel leülök bárkivel és meghallgatom. Ha használható észrevételeket tesz, felhasználom, de eddig egyetlen ilyen sem érkezett. Őszintén kívánom, keresztényi szeretettel, hogy érkezzenek el hozzám ezek az észrevételek!

Kapcsolódó Cikkek