2018. szeptember 25., kedd
Eufrozina, Kende

Egyéb Sopron

Kitüntetés az osztályvezető ápolónak

Semmelweis-napi kitüntetésben részesült Gosztomné Tilinger Zsófia osztályvezető ápoló. A Soproni Gyógyközpont Urológiai Osztályának munkatársa, aki két évtizede dolgozik a pályán, munkájában folyamatos kihívást talál.

Gyerekkorában eldöntötte, hogy erre a pályára szeretné lépni
Fotó: Kóczán Bálint

– Miért választotta ezt a pályát?
– Kislányként sokat betegeskedtem, így kórházba is gyakran kerültem. Ez idő alatt lehetőségem nyílt betekintést nyerni ebbe a titokzatos világba. Már akkor elhatároztam, hogy erre a pályára lépek. 2003-ban lediplomáztam, közel 20 éve dolgozom a Soproni Gyógyközpontban, miközben három gyermek édesanyja is vagyok.
– Hogyan jellemezné a munkáját?
– Az urológiai osztály vezető ápolójaként számomra a munkám rendkívüli kihívást jelent, mivel a mindennapi küzdelmek mellett az osztályon a jó légkör megteremtését és a beteg elégedettségének javítását is fontos feladatnak tekintem. A kórház az utóbbi időben folyamatos megújuláson megy át, ehhez viszont elengedhetetlen a humán erőforrás biztosítása, megújulása is. Úgy gondolom, hogy aki az egészségügy területén helyezkedik el, akkor tud igazán helytállni, ha a felmerülő nehézségek ellenére is megvan benne a kellő elhivatottság, türelem és empátia. A világ legcsodálatosabb és legemberibb munkája a miénk. Aki az ápolói szakmát választja, egy életre szóló hivatást vállal. Az orvosok, az ápolók, az egészségügy bármely területén dolgozók emberfeletti küzdelmet, áldozatot hoznak mindennapjaikban másokért, embertársainkért.


Az emlékplakett, amit a kitüntetettek átvehettek
Fotó: Kóczán Bálint

– Mi motiválja önt, mi tartja a pályán?
– A magam részéről úgy érzem, hogy egy-egy szakmai siker, elismerés, a betegek kedves visszajelzése, köszönete és legfőképpen a gyógyulása az, ami erőt ad a nehezebb időszakokban és megerősít benne, hogy jó helyen vagyok. Tagadhatatlan viszont, hogy a hétköznapokba való befásulás örök küzdelem, ami sajnos a szakma komoly problémája. Sokat javítana ezen, ha a mindannyiunk által ismert bérezési problémákon túl előtérbe kerülne a szakma presztízsének visszaállítása is. Én bízom benne, hogy az ápolói hivatás idővel ismét megkapja az őt megillető rangot és megbecsülést. Addig pedig bizakodunk és kitartunk, mivel csodák akkor is vannak, ha nincsenek.
– Mit jelent önnek a kitüntetés?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Semmelweis-napon vehettem át az emléklapot, mert ez az egészségügyi dolgozók ünnepnapja, amikor egy perc erejéig ugyan, de mi kerülünk a figyelem középpontjába, és elismerik a munkánkat.

Az osztályvezető ápoló is Semmelweis Napi Kitüntetésben részesült
Fotó: SopronMédia

Kapcsolódó Cikkek