2018. november 13., kedd
Szilvia

Életmód

Suzuki GSX250R: Lassú víz partot mos, avagy ráérős örömmotorozás superbike-külsővel

A Suzuki mindig is élen járt a gazdaságosság kanyargós ösvényén. Újabb bizonyítéka ennek ez a kéthengeres, 250-es GSX250R, amelynek elnevezését ne keverjünk a GSX-R családéval, ugyanis ez a járgány inkább egy sport-túra, mintsem egy klasszikus sportmotor.

Az üléspozíció is ezt a tényt erősíti, hiszen ahogy felülünk a motorra és megtesszük ez első kilométereket, egyből feltűnik, hogy már majdnem egyenes háttal csücsülünk a nyeregben, nem úgy, mint a GSX-R-eken, amelyeken inkább hasalósabb üléspozíciót veszünk fel. A kormánycsutkákat is ehhez igazították, hiszen magasan, jóval a vállhíd felett helyezkednek el, a térdszög pedig a mai trendekkel ellentétben inkább tompa, mintsem hegyes.


A teszt elején nem igazán tudtam eldönteni, hogy milyen körülmények közé való ez a 25 lóerővel ellátott Suzuki, ám néhány nap tapasztalatszerzés után rájöttem, hogy tökéletes kiránduláshoz, városban való sasszézáshoz, ráadásul a tempósabb kanyarokban is meglepően jól döntögethető. Pályázni nem volt szerencsém vele, ám az eddigi tapasztalatok alapján kategóriájában ott is biztosan megállná a helyét.

/Fotó: Lokál

Nem véletlenül írtam, hogy kategóriájában, ugyanis nem egy erőművészről van szó. Erőforrását a GW250 Inazumától örökölte, a maga 248 köbcentijével, azonban az Euro 4-es szabvány kedvéért kicsit meg kellett piszkálni az alacsony és közepes fordulati nyomatékot. Ettől sem jobb, sem pedig rosszabb nem lett a teljesítménye. A dinamikus gyorsításokat elfelejthetjük, magas fordulaton érezhető némi izmozás, de csak rövid ideig. Alacsonyabb fordulaton jól ketyeg a négyütemű, folyadékhűtésű, SOHC, soros kéthengeres, ám ha tényleg valamirevaló haladást akarunk kifacsarni a motorból, nincs más hátra, mint a nyélgáz. Így már érthető, hogy miért is kaptam azt a Zengő Zoltán-féle tanácsot indulás előtt, hogy „a fék a gyávák pedálja, és szűk hely nincs, csak kevés lendület”.


/Fotó: Lokál

A vas simán elbírt volna még néhány pluszköbcentit, néhány lóerővel fűszerezve, ugyanis akkor 130-as tempónál nem lenne az az érzésünk, hogy lassan elfogy minden erőtartalék. Nem járunk messze az igazságtól, ugyanis lejtőn lefelé, erős hátszéllel sikerült kifacsarni egy 138-140-es végsebességet, de itt már érezhető, hogy a motor nem igazán érzi jól magát. Ez annyit jelent, hogy autópályára simán felmerészkedhetünk, ám szorgos előzéseket, gyorsításokat ne várjunk tőle. Ne de így van ez jól. 1300, 1000, 850, 650 köbcenti alatt is van még élet, a GSX pedig hozza azt, amit egy 250-esnek hoznia kell. Arról pedig végképp ne feledkezzünk meg, hogy az igen takarékos erőforrás mellett meglepően jó futóművet is kapott.

A gyár adatai szerint 3,1 literes fogyasztással ketyeg ideális körülmények között, ám én 4 liter alá nem igazán tudtam leszorítani az üzemanyagigényét, ami leginkább a városi araszolgatásnak és a nyélgázas autópályának köszönhető. A gyár 15,4 literes tankkal szerelte a motort, amivel – egy kis matek segítségével kiszámolható – nagyjából 390-410 kilométert lehet megtenni csurig tankolás után. Ez azért elég pénztárcabarát teljesítmény.

Műszaki adatok:

  • Motor típusa: négyütemű, folyadékhűtésű, SOHC, soros kéthengeres
  • CO2-kibocsátás: 71 g/km
  • Furat x löket: 53,5 mm × 55,2 mm
  • Üzemanyagtank: 15,4 l
  • Sebességváltó: hatsebességes, mechanikus
  • Teljesítmény: 25 LE (18,4 kW)/8000 rpm
  • Nyomaték: 23,4 Nm/6 500 rpm
  • Hosszúság: 2085 mm
  • Szélesség: 740 mm
  • Magasság: 1110 mm
  • Tengelytáv: 1430 mm
  • Szabad magasság: 160 mm
  • Első futómű: teleszkópos, tekercsrugó, olajcsillapítás
  • Hátsó futómű: lengővilla, tekercsrugó, olajcsillapítás
  • Első fék: tárcsafék
  • Hátsó fék: tárcsafék
  • Első gumiabroncs: 110/80-17M/C 57H, tömlő nélküli
  • Hátsó gumiabroncs: 140/70-17M/C 66H, tömlő nélküli

Korábban már említettem, hogy a futómű igen jól muzsikált. Ezt az észrevételt hivatott megerősíteni az a tény is, hogy a tesztelésre kapott motor első gumija szőrös, a lábtartót szépen lecsiszolták, úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, míg a hátsó abroncs majdhogynem hibátlan. Ez annyit jelent, hogy bátran be lehet vágódni a kanyarokba, dönteni is addig dönthetjük, amíg nem szégyelljük, akár nagyobb tempónál is. Jól fekszik az íven, ám kigyorsításnál csutkagáz mellett sem szalad szét a ménes, aminek köszönhetően a gumi morzsolódni kezdene.

A vázban szinte minden anyagot megtalálhatunk. Van itt acél bölcsőváz egy kevés műanyaggal fűszerezve, amitől kissé hídvázhatást kelt. A segédváz egy acélcsőből készült, a lengővilla pedig egy egyszerű zártszelvény. Ezeken most simán elkezdhetnénk élcelődni, azonban ennek semmi értelme. A Suzuki első számú célja ezzel a GSX250R-rel leginkább a gazdaságosság és a fenntarthatóság volt. Nem terhelték agyon az amúgy sem túl nagy teljesítményű erőforrást, így az anyagválasztásnak köszönhetően a tömege éppen csak átlépi a 180 kilót, amit a vékony IRC gumikkal tényleg jól döntögethetünk a kanyarokban.

A patentul beállított, stabil futómű is meglepetés volt. Úgy kapaszkodott az úton, mintha csak sínen, madzaggal húzták volna az ideális íven, mindezt pedig teljesen stabilan, kilengések nélkül. A kanyargós országutakon nagyon jól vizsgázott, így csak elképzelni tudom, mire lenne képes pályakörülmények között. Nem mellesleg az egyénileg állítható első és hátsó KYB felfüggesztés hozzájárul a további súlycsökkenéshez, fenntartja a kényelmes kezelhetőséget, miközben sportosabb stílust kölcsönöz a motornak. Az, hogy egy utassal a hátam mögött mire lenne képes, jó kérdés. Nem próbáltam, ám egy ilyen erőforrás mellett ez nem feltétlenül kétszemélyes motorozásra alkalmas járgány.

/Fotó: Lokál

Ha már a futóművet az egekig magasztaltuk, most nézzük a fékeket, mert azért akármennyire is vagányok vagyunk, nem árt, ha meg tudunk állni. Elöl-hátul egy-egy tárcsa a Nissin legalapabb kettő- és egydugattyús nyergeivel. Jól végzik a dolgukat, de nincs meg bennük a „hú, ba**d meg” faktor. A célnak megfelelnek, ám az első féket viszonylag lágynak éreztem, ami „tempósabb” kanyarbejáratoknál hasznos lehet. A Bosch ABS viszont kifejezetten jó és darálásmentes, ráadásul egyenletes, és csak annyira érzékeny, amennyire kell.

A vas műszerfala igen sci-fis lett az inverz megvilágítású LCD-kijelzőnek köszönhetően, tudásban azonban már picit butácskább az átlagnál. Megtaláljuk itt a sebességmérőt, a fordulatszámmérőt, a sebességfokozat kijelzőjét, a kilométer-számlálót, a kettős napi kilométer-számlálót, az üzemanyagszint-jelzőt, na meg az átlagos üzemanyag-fogyasztási érték visszajelzőjét az olajcsere szükségességére figyelmeztető fény mellett. És ennyi.

/Fotó: Lokál

Összességében a Suzuki GSX250R egy rengeteg meglepetést tartogató motor. Többet ad, mint amit első ránézésre várnánk tőle, még akkor is, ha egy picit több lóerő is elfért volna a blokkban. Esztétikailag ugyancsak teljesen rendben van, kellemes látványt nyújt, amihez a részletekkel teli fejidom is nagyban hozzájárul. Na meg az a LED-es hátsó lámpa is pofás, amely az ezres GSX-R-t idézi. Tökéletes motor azoknak, akik eddig csak 250 köbcenti alatt motoroztak, kevés rutinnal rendelkeznek, ám szeretnének a kategóriában picit feljebb tenni a lécet. Mindehhez pedig nincs más dolguk, mint kiperkálni az 1,7 millió forintos vételárat, és már falhatják is bátran a véget nem érő aszfaltcsíkot.

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek