EUR: 320,94 Ft
CHF: 283,08 Ft
2018. november 20., kedd
Jolán

Belföld

125 éve született a konduktív nevelés kidolgozója

Pető András orvos-pedagógus, a konduktív mozgásterápiai képzés megteremtője 125 éve, 1893. szeptember 11-én született Szombathelyen.

Szigorú pedagógus anya és Parkinson-kórban szenvedő apa gyermeke volt. Apja állapota miatt igen korán családfenntartóvá kellett válnia, az iskola mellett házitanító volt, hogy gondoskodjék két öccséről. A Budapesten letett érettségi után a bécsi orvosegyetemre iratkozott be, tanulmányait Párizsban és Budapesten folytatta, az első világháborúban hadikórházakban dolgozott. Diplomájának megszerzése után ausztriai gyógyintézetekben központi idegrendszeri mozgássérültek terápiájával foglalkozott, és a Biologische Heilkunst című folyóirat főszerkesztője lett. 1931-ben megjelent dolgozataiban már megtalálhatók a konduktív pedagógia alapelvei, amelyeket 1938-as hazatérése után dolgozott ki.


A konduktív, azaz gyógyító, rávezető pedagógia lényege, hogy a fogyatékosságot nem biológiai hiányosságnak, hanem tanítással korrigálható problémának tekinti, és nem a lokális működést, hanem az egész embert akarja segíteni. Pető úgy vélte, hogy az idegrendszer a gyógyíthatatlan károsodások ellenére rendelkezik tartalékokkal, ezek az “új kapcsolatok” a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatóak, azaz újra lehetővé válik a szóban forgó cselekvés. Az általa kidolgozott módszer egyetlen klasszikus tudományterülethez sem sorolható: egyszerre foglalkozik a testtel és a lélekkel, az érzelmekkel és az intelligenciával, a tanulással és a tanítással, az egészséggel és a gyógyítással, tehát a teljes emberrel, s az egész világon gyökeres változást hozott a gyógypedagógiában. Saját szavaival: “Nem kézzel kell segíteni, hanem szívvel.” A Pető-módszer a világon talán legtöbbet emlegetett pedagógiai fejlesztő módszer, habilitációs-rehabilitációs eljárás, szellemi hungarikum.

A gyermekek fejlesztése mellett a felnőtt diszfunkciósok rehabilitációjának is kitüntetett figyelmet szentelt. Tiltakozott a “beteg” és a “gyógyítás” kifejezések használata ellen, mint mondta, ő sérülteket állít helyre. Módszerével az addig gyógyíthatatlannak hitt mozgászavarokkal küszködők is rehabilitálhatók, tanulmányaik végzésére, önellátásra, munkára alkalmassá tehetők. A sérült gyerekeket arra is fel akarta készíteni, ami majd a külvilágban vár rájuk, így például ha elesnek, a konduktornak nem szabad felsegítenie őket, ugyanakkor ahhoz is ragaszkodott, hogy a gyermekek, ha már megértek erre, egészséges kortársaik közé kerüljenek. Módszerének köszönhetően máig több ezer gyermek végezte el az iskolát, élt és él tevékeny felnőtt életet.


1945-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője lett, ezzel párhuzamosan egy pincében létrehozta első rendelőjét. Kezdetben ő maga toborozta, kutatta fel betegeit, akiket saját pénzén ruházott fel, és gondoskodott étkezésükről is. 1947-től a főiskola igazgatója, Bárczi Gusztáv támogatásával munkahelyén kapott lehetőséget elgondolásai megvalósítására. 1950-ben a főiskola gyakorló intézményeként létrehozta az Országos Mozgásterápiai Intézetet, amelyet 1963-ban a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé fejlesztett tovább, az intézményben, amely halála után az ő nevét vette fel, indította meg az önálló konduktorképzést. A Pető András Főiskola, valamint az annak részeként működő Konduktív Pedagógiai Központ 2017. augusztus 1-jétől Pető András Kar (PAK) néven a Semmelweis Egyetem része.

Pető András ragyogó előadó, nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, lenyűgöző személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra és továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra. Számos verset és drámát is írt németül, ezek szintén kéziratban maradtak fenn. Magánélete szinte nem volt, a pénzzel nem nagyon törődött, munkájával kapcsolatban viszont nem ismert akadályokat, sem tekintélyt, sőt a lehetetlen szót sem. A nyers modorú “nehéz ember” gyakran rúgta össze a port feletteseivel és orvoskollégáival, ami nehezítette munkáját, hátráltatta elismerését, eredményeinek befogadását.

Úttörő munkáját külföldön ismerték el előbb, erre Magyarországon csak azután került sor, hogy az 1980-as években a BBC rádióműsorai révén nemzetközi hírnévre tett szert. Intézete kialakításában a kezdetektől segítette Hári Mária gyógypedagógus, aki a Pető-módszer követőjeként egész életében a konduktív pedagógia megvalósításán dolgozott, és Pető halála után átvette az intézet vezetését, amely Budán, a Kútvölgyi úton kapott új épületet.

Pető András hetvennegyedik születésnapján, 1967. szeptember 11-én halt meg Budapesten. Emléktábláját 1998-ban avatták fel egykori, Stollár Béla utcai lakóházának Balassi Bálint utcai falán. Életéről dokumentumfilm készült, életútját Forrai Judit orvostörténész írta meg angol nyelvű könyvében. A nevét viselő, módszerét alkalmazó, világhírű budapesti intézet a világ számos országában működő konduktív nevelési hálózat központja, a magyar rászorulók fejlesztése mellett 27 nemzetnek nyújt szakmai együttműködést, képez számukra konduktív pedagógusokat, konduktorokat. Az intézet fél évszázados munkájának elismeréséül 2013-ban Magyar Örökség-díjat kapott, és elnyerte a Prima-díjat is.

Kapcsolódó Cikkek