EUR: 322,84 Ft
CHF: 284,00 Ft
2018. november 13., kedd
Szilvia

Belföld

Beszoktatás

Az első hét mindig durva az óvodai beszoktatásnál. Főleg olyan gyereknél, akit nem kell beszoktatni, mégis egy-két óra elteltével valami nyakatekert elgondolás miatt haza kell vinni. Holott a gyerek szobatiszta és maradna. Már csak azért is, mert új csoporttársai közül nem mindenki ismeretlen számára. Vannak, akikkel egy évig már közösen jártak családi napközibe, ismerik egymás anyukáit, apukáit, kedvenc játékait et cetera.

Képünk illusztráció

De a rend az rend (kérdés, hogy milyen), és haza kell menni. A gyerek korábban megszokta, hogy ebéd után alvás, majd játszás, uzsonna, és jönnek a szülők. Átállt – beletörődött, élvezi attól függően, hogy milyen típus – és kész.


Ehhez képest most – a harmadik naptól – ebéd, majd egymást óvatosan kerülgető szülők öltöztetik a gyerekeket, hogy az óvónő se késsen le az ebédjéről… És nem az ágyba viszik a kölköket, hanem kocsiba, biciklire, netán gyalog indulnak haza. Mindegy, hogy öt perc vagy harminc, a gyerek megörül a szüleinek, sutba dobja délelőtti fáradtságát, felélénkül, aktivizálódik és esze ágában sincs ágyba bújni, holott két hónapja még ez volt számára a legtermészetesebb.

Tökéletesen felborul a menetrendje.


Sebaj, sóhajt nagyot a szülő, egy hét és vége. De nem! Kiderül, hogy ez a tortúra – ami aztán tényleg teljesen érthetetlen – még egy hétig tart. Két hét. Az bőven elég még a leglassúbb gondolkodásúaknak is, hogy ezt tekintsék új rendnek.

Kíváncsi leszek, hogy a második hét letelte után hogyan fogják az óvónők ágyba parancsolni a gyerekeket. Gyanítom, ki fog hűlni az óvónő levese…

Csak halkan kérdem: ennek vajon mi értelme van? Keresem, de nem találom…

Kapcsolódó Cikkek