EUR: 321,20 Ft
CHF: 281,49 Ft
2018. november 16., péntek
Ödön

Külföld

Folytatódik Angela Merkel hatalmának lassú eróziója

A német konzervatív pártok parlamenti frakciójának élén bekövetkezett változás azt bizonyítja, hogy folytatódik Angela Merkel hatalmának lassú eróziója – vélekedett az MTI-nek adott interjújában szerdán Kiss J. László Németország-szakértő. A Corvinus Egyetem tanára szerint az a tény a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) közös frakciójának képviselői a kancellár fő politikai bizalmasának számító Volker Kauder helyett Ralph Brinkhaus személyében új vezetőt választottak, mindenképp tekintélyveszteség a kancellár számára.

Kiss J. László emlékeztetett arra, hogy már fél éve van hatalmon a jelenlegi, a CDU/CSU-ból és a szociáldemokrata SPD-ből álló nagykoalíciós kormány, de az elmúlt fél évben is két, egyaránt a menekültválsághoz kötődő, “egzisztenciális válság” történt. Mindkettő a CDU és a CSU közötti konfliktusból származott, ugyanakkor megkérdőjelezte a hatalmon lévő koalíció stabilitását. A közvélemény-kutatási adatok a nagykoalíció számára katasztrofálisak, azt jelzik ugyanis, hogy a két koalíciós párt, a CDU/CSU és az SPD együtt már kevesebb mint 50 százalékos támogatással rendelkezik, míg a második legerősebb párttá a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD ) párt lépett elő.


Mindez a szakértő szerint megnövelte a frakcióvezető-választás jelentőségét is, különös tekintettel arra, hogy a választásban – lévén szó közös frakcióról – mind a CDU, mind a CSU érintett volt. Volker Kauder leváltása, illetve Ralph Brinkhaus megválasztása nem csupán Angela Merkel, de a CSU-elnök, belügyminiszter Horst Seehofer veresége is volt, hiszen mindketten a 13 éve a frakciót vezető Kauder újraválasztását támogatták. A szavazás így egyfajta bizalmatlansági szavazás volt Merkel személye ellen, és sokan – nem alaptalanul – Angela Merkel hatalmának lassú erózióját látják ebben.

Kiss J. László emlékeztetett arra is, hogy Volker Kauder lényegében azóta állt a frakció élén, hogy Merkelt 2005-ben először kancellárrá választották. Ő gondoskodott arról, hogy a frakciót fegyelmezze, és Merkel számára a parlamenti többséget, illetve a lojalitást biztosítsa. Szerepe nagyon fontos volt, a kancellárnak nem kellett a frakcióval foglalkoznia, hisz Kauder ezen a téren tehermentesítette őt.


Ralph Brinkhaus megválasztása teljesen váratlan volt, ami mutatja, hogy a CDU/CSU frakció megosztott. Ez egyébként nem új jelenség, mindez megmutatkozott már a két keresztény párt közötti, a menekültválsággal kapcsolatos vitákban is. A frakció képviselői Kauder leváltásával annak adtak hangot, hogy a politikájuk ebben a formában nem mehet tovább.

Ugyanakkor le kell szögezni, hogy az új frakcióvezető, Ralph Brinkhaus nem Merkel ellensége, lojális a kancellár iránt. Az együttműködés azonban semmiképp nem lesz annyira természetes a kancellár és a frakcióvezető között, amilyen Merkel és Volker Kauder között volt, aki mindig biztosította a parlamenti többséget a kancellár számára. A szakértő szerint Brinkhaus irányítása alatt a frakció szerepének növekedése várható, Merkelnek pedig jobban oda kell figyelnie a frakció véleményére.

A történtek ismét bizonyították, hogy Angela Merkel tekintélye sérült, a kancellár hatalma gyengül. Hogy mindez – mint több elemző fogalmazott – a kancellár számára a vég kezdetét jelenti-e, azzal kapcsolatban a szakértő annak a nézetnek adott hangot: Angela Merkel kitölti jelenlegi, 2021-ig tartó hivatali ciklusát, de kormányának cselekvőképessége – ha az általa vezetett koalíció nem képes gyökeres politikai változtatásra – aligha lesz meggyőző.

A “Merkel-rendszer” gyengülését mutatja a szakértő szerint az is, hogy a közelmúltban Chemnitzben egy német állampolgár meggyilkolása nyomán kitört bevándorlásellenes tüntetések, illetve az Alkotmányvédelmi Hivatal leváltott elnökének személye kapcsán a politikai elit egy táborba tartozó vezetői ugyanarról az eseményről egymásnak ellentétes véleményeket fogalmaztak meg. Az a fajta “válságkezelési mechanizmus”, hogy a chemnitzi eseményeket teljes mértékben a szélsőjobboldallal, a neonácikkal azonosítsák, magában a CDU-táborban sem érvényesült teljes mértékben.

Kiss. J. László szerint egyértelmű, hogy folytatódik a német pártpolitikai rendszer drámai átalakulása, ami megmutatkozik a választási pártpreferenciákban is. A szociáldemokrata SPD – a nagykoalíció kisebbik pártja – megszűnik kancellárt adó párt lenni, a küszöbönálló bajorországi választásokon a CSU minden bizonnyal elbúcsúzhat az abszolút többségtől, országosan pedig, de különösen a keletnémet tartományokban az AfD a CDU mögött a második helyen áll, és jelentősen erősödnek a Zöldek is. A pártpolitikai rendszer olyan mértékű átalakulása megy végbe, ami kérdésessé teszi, hogy a jelenlegi nagykoalíció képes lesz-e hatékony politikát folytatni.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy Németországban rendkívül jelentős belpolitikai események következnek. A küszöbönálló bajorországi, majd a hesseni tartományi választások után decemberben annak a CDU-nak lesz pártkongresszusa., amelynek elnöki tisztségét Angela Merkel 18 éve tölti be. 2019-ben pedig három olyan keletnémet tartományban rendeznek választásokat, ahol Merkel ellenzéke a legerősebb.

Németország egy folyamat kellős közepén van, és ilyen körülmények között kérdés, hogy a jelenlegi nagykoalíció egyben marad-e. Kiss J. László szerint az egyik forgatókönyv az, hogy 2021-ig folytatódik az “átevickélés politikája”, tehát Merkel marad, de maradnak a bizonytalanságok is. Ugyanakkor sok függ a szociáldemokrata párttól, amely támogatottságának további drámai zuhanása esetén kimenekülhet a jelenlegi nagykoalícióból azért, hogy ellenzékben életben maradjon.

További cikkek:

Kapcsolódó Cikkek