2018. szeptember 22., szombat
Móric

Extra

Gera Zoltán: Szövetség kötődött köztem és Isten között

Leérettségizett és szívesen tanulna teológiát az egyetemen, szeretné, ha mindig jó kapcsolata lenne Istennel, mert akkor tud igazán jó apa és jó férj lenni – a Lokál Extrának adott interjút Gera Zoltán, aki a Fradi és a magyar labdarúgó-válogatott edzői stábjában is dolgozik, és minden vágya, hogy ezen a területen is megállja a helyét.

Pár hónapja vonult vissza. Mi változott azóta?
Egyre jobban hiányzik a foci! Nehéz tudatosítani magamban, hogy ezt a korszakot lezártam és most újat kezdtem. Az edzői szakmát tanulom és szerencsém van, mert a Fradinál a legjobb helyen vagyok. Tudok tanulni. Az első csapat stábjában vagyok, részt veszek az edzéseken, és ha kell, különedzéseket csinálok a játékosokkal. Plusz a válogatottal is dolgozom, szóval van elég munka. Ezzel párhuzamosan az edzői papírokat is megszerzem.


Gera Zoltán fotó: Cser Dániel

Azért hagyta abba, mert megsérült. Mi történt pontosan?

A bal lábamban a combhajlító izom leszakadt meccs közben. Pontosabban több izom is, az egyik  ráadásul 10 centit. Mindenképpen műteni kellett, és bár vissza tudták varrni az eredeti helyére, annyira merev lett az izom, hogy nem tudtam úgy futni, ahogy kellett. Sajnos aztán újra kiszakadt a helyéről. A lényeg, hogy sajnos nem nyerte vissza azt az erősséget, ami előtte volt. Gyenge maradt a bal lábam. Elbohóckodhattam volna még, de azt nem tudtam volna elviselni, hogy nem tudok már olyan szinten játszani, ahogy elvárom magamtól. Úgy érzem, sokat veszítettem volna, ha folytatom. Az egészségem miatt és a rólam kialakult kép miatt is. Nem akartam, hogy akik kedveltek, csalódjanak vagy hogy az elfogultságuk miatt esetleg vitatkozva megvédjenek, miközben nem játszom jól.


Mi a véleménye a magyar válogatott új szövetségi kapitányáról, Marco Rossiról?

Nagyon felkészült szakembernek tartom. Amikor a Honvéddal dolgozott, akkor is rendszerint megszenvedtünk a csapattal. A személyes beszélgetésünk alapján pedig azt gondolom, hogy jó kezekbe került a csapat irányítása. Ismeri a magyar játékosokat, tudja, hogy kire számíthat.

A válogatott keretbe most Dzsudzsák Balázs nem fért be. Mit szól ehhez?
Szerintem nem meglepő. Balázsnak nincs csapata, nincs olyan edzettségi állapotban, hogy jól tudjon játszani. Ha lenne csapata, biztos, hogy kellene a keretbe. Ő is megérti ezt a helyzetet.

Mit gondol, mitől lehetne jobb a magyar foci?
Nagyon hosszan lehetne erről beszélni és nehéz egy-két dolgot kiemelni. De azt hiszem, az a kulcs, hogy mindenkinek fejlődnie kell. A játékosok mentalitásának javulnia kell, a szakembereknek meg tisztában kell lenniük azzal, hogy mik a nemzetközi futball követelményei. Kevés gyerek futballozik. Sokkal több tehetségre lenne szükség, de nem kettő-háromra egy csapatban, hanem inkább tíz-tizenötre. Akkor a fiatalok versengenének a helyekért, de amíg kettő-három tehetséges játékos van, addig velük is sokkal óvatosabban bánnak. Vigyáznak, nehogy esetleg megsértődjenek és ez egyáltalán nem jó. Minden játékossal ugyanúgy kell bánni…

Hisztiznek?

Attól függ, mennyit engednek meg nekik az edzők. És persze fontos az is, hogy milyen mentalitást, felfogást hoznak otthonról a gyerekek. Nem mindegy, mit mondanak a szülők, amikor a gyerek hazamegy edzés után. Azt mondja, hogy az „edző nem normális, hogy nem játszat téged”, vagy pedig azt, hogy „megbízom az edzőben” és nem szólok bele a szakmai részébe. Mert valójában ez lenne az ideális, bízni kell a szakemberekben.

Gera Zoltán fotó: Cser Dániel

Harminckilenc évesen leérettségizett. Miért ült vissza az iskolapadba?
El akartam mindenképpen végezni. Az edzői karrierhez is szükséges, szerintem az alapműveltség elengedhetetlen része, meg a 10 éves lányom, Hanna is folyamatosan piszkált, hogy nem végeztem még el az iskolát. Nem bántam egyáltalán, hogy leérettségiztem. Érdekelt a történelem, az irodalom de a matek nem annyira.

Most belejött a tanulásba. Tervezi, hogy egyetemre is járjon?

Most az edzői  papírok megszerzése a legfontosabb, de szeretnék egyetemre járni. Teológiát szívesen tanulnék…

Milyen a kapcsolata Istennel?

Amikor gyerek voltam, sokat beszélgettünk Istenről, de ahogy később megtudtam, ez közel sem volt elég ahhoz, hogy közel kerüljek hozzá. Meg kellett hozni azt a döntést, hogy nem csak hiszek benne. Valóságosan akartam az életemet letenni Istennek. Ez egy szövetségkötés, mint amikor az ember házasságot köt a feleségével. Egy ilyen szövetség kötődött köztem és Isten között.

Tizennégy éve házasok a feleségével, Tímeával. Igaz, hogy amikor meglátta őt a Hit Gyülekezetében, egy évig nem mert hozzászólni?

Igen, ez igaz. Csak figyeltem, hogy milyen szépen énekel a kórusban. Nem volt bátorságom odamenni…

De miért? Sikeres, elismert focista volt akkor is.

A pályán és a pályán kívül teljesen más a habitusom. A pályán nem lehet rám ismerni, néha nem is hitték el, hogy én vagyok. Szóval visszahúzódó voltam, az ember tart egy kicsit attól, hogy mi van, ha kosarat kap… De szerencsére minden jól alakult. Bemutattak minket egymásnak.

Született aztán két gyermekük, ők hogy állnak a focihoz?

Hannát és a 6 éves Jonatánt nem nagyon érdekli a foci. Ha jönnek is a pályára, nem a meccset nézik, hanem inkább játszanak a kis barátaikkal. De ezzel nincs is semmi gond. Azt biztos, hogy van bennük élet, nagyon elevenek. Igyekszem nem hagyni, hogy teljesen az ujjuk köré csavarjanak, vannak dolgok, amikben szigorú vagyok. Szeretnék jó apa lenni, aki megtalálja ebben is az egyensúlyt. Az ember folyamatosan tanul, hogy minél jobb apa legyen, aztán ha felnőnek a gyerekek, majd kiderül, hogy sikerült.

Fog még szaltózni?
Naná! Megígértem a lányomnak. Nagyon remélem, hogy teljesen felépülök a sérülésből és megmutatom neki, hogy kell.

Kapcsolódó Cikkek