EUR: 322,27 Ft
CHF: 284,13 Ft
2018. november 13., kedd
Szilvia

Belföld

Gidófalvy: Egyáltalán nem bántam meg, hogy itthon maradtam

Felépült a betegségéből a sikeres őssejtterápiának köszönhetően a Karthago együttes jól ismert zenésze, Gidófalvy Attila, aki úgy vélte: ideje lenne, hogy a magyar rockzene a jelenleginél jobban a helyére kerüljön a tuc-tuc és a hacknizenélés mai világában – írja a 888.hu

Gidófalvyt a Vincze Viktor Attila a magyar rock helyzetéről is kérdezte, ami a zenész szerint az utóbbi időben kezd a helyére kerülni.


– Merem remélni, hogy talán mostanra egy kicsit ez a fajta rockzenei műfaj jobban a helyére kerül. Ideje lenne! Mert mi van most? Ott vannak például a „Fás(l)y” mulató jellegű „tuc-tuc zenés” produkciók , amelyekben nem tudod, hogy mi a refrén, mert nem is lehet érteni a szöveget. Mi élő zenét játszunk, amihez hatalmas cuccokat pakolunk be, nagyon drága hangszereket viszünk föl a színpadra, fellépünk, aztán összepakolunk és rengeteg felszerelésünkkel irdatlan mennyiségű kilométert utazunk.

A zenész szerint a különböző televíziós tehetségkutatók nem járulnak hozzá érdemileg a magyar zeneipar fejlődéséhez, ugyanis az itt felfedezettek többsége hamar eltűnik a süllyesztőben, mivel hosszútávon nem állják meg a helyüket a szakmában, ami szerinte annak is betudható, hogy kis ország vagyunk.


– Mindig valami más kell. Általában bizonyos érdekcsoportoknak megfelelő zenekarok mennek ki, meg sikeresek ott úgymond – nyilatkozta az Eurovíziós Dalfesztiválról.

-Persze azért volt már ellenpélda is – folytatta – A Lordi például a Hard Rock Hallelujah számával is lehetett azért sikeres ebben a körben. (…) Nekem például nagyon tetszett Kállay Saunders előadása is. Vannak tehát jó példák is, amikben komoly tartalmak vannak, jó a hangszerelés és amikben megjelentek jó kis magyaros motívumok is. Akik ezekről a versenyekről döntenek, azok az ilyen dolgokat talán egy kicsit jobban figyelembe vehetnék.

Az, hogy Karthago a 40. évfordulóját ünnepelheti együtt jövő áprilisban egy hatalmas bulival, az a problémákon való túllépésnek köszönhető Gidófalvy szerint. Hiszen minden zenekarban és minden családban is akadnak, konfliktusok, az egymás felé való tolerancia, tisztelet és megbecsülés a kulcs szerinte.

A zenészt az emigrációról is kérdezte a 888, és a külföldi karrier lehetőségéről.

– Amikor mi megnyertük a Karthagóval 82-ben egy fesztivált, akkor nagyon nagy lehetőséget kaptunk hogyha kinn maradunk. Szinte olyan dolgokat ajánlottak fel nekünk, hogy tulajdonképpen ugyanolyan sztárok lehettünk volna kint, mint az Omega együttes. De szavaztunk erről, és mind úgy döntöttünk, hogy maradunk. (…) Egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem. Én azt mondtam, hogy inkább a nehezebb utat választom és megérte.

A nemrég őssejt transzplantáción átesett zenész szerint óriási dolog, hogy a transzplantáció a saját őssejtjeiből történhetett meg, aminek köszönhetően mára már sokkal jobban van, és még a bajusza is visszanőtt. Szerinte csak az számít, hogy mellette van a család és azt csinálhatja amit szeret.

– Addig kell csinálni, ameddig hiteles vagy, ameddig ott van a közönség, a zsűri, aki előtt minden egyes bulin meg kell felelni. És az is fontos, hogyha hazamész, akkor tükörbe tudj nézni. Mi még így vagyunk. Én pedig imádok élni, alkotni, szeretni és szeretve lenni – zárta a 888-nak adott interjúját Gidófaly Attila.

Kapcsolódó Cikkek