2018. szeptember 20., csütörtök
Friderika

Életmód

Keresetek igazolása a nyugdíjbiztosítási adategyeztetés során

Mit lehet tenni, ha a társadalombiztosítás nyilvántartásaiban nyomát sem lelik olyan időszakoknak, amikor dolgoztunk? Milyen okiratokkal igazolhatjuk, hogy biztosítási jogviszonyban álltunk egy adott időszakban? Hogyan lehet okiratok hiányában egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítani, hogy egy adott időszakban szolgálati időt szereztünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ezrei alapján vélem úgy, hogy érdemes röviden összefoglalni a szolgálati idő bizonyításával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

A nyugdíjtörvény szerint a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni. Mit jelent ez a nyugdíjra vágyó halandó számára? Azt, hogy minden egyes nap számít a szolgálati idő szempontjából. Minden egyes napért érdemes megküzdenünk, ha nem szerepelne a TB nyilvántartásaiban, de mi tudjuk, hogy azon a konkrét napon dolgoztunk, vagy egyetemre jártunk, vagy katonai szolgálatban álltunk, vagy egy tsz tagjaiként földet műveltünk – vagy bármi olyan tevékenységet végeztünk, amely alapján aznap mi biztosítottak voltunk a TB szempontjából.


Azt is jelenti, hogy a szolgálati időt napok – nem pedig évek – szerint összegzik, s az összegzett napok számát osztják el 365-tel, így kapják majd meg a szolgálati idő éveinek számát. (Vagyis ha egy adott évben például csak 68 nap szolgálati időt szereztem, akkor az összegzés során csak 68 napot lehet majd figyelembe venni az adott évből.) A végeredményként kapott évszámból csak az egész számot lehet majd figyelembe venni a nyugdíjszorzó megállapításához (vagyis annak a százalékos értéknek a meghatározásához, amellyel meg kell majd szorozni a számított nettó havi átlagleresetet a nyugdíj öszegének meghatározása során).

Ha például valaki egész élete során a nyugdíjkorhatára betöltése napjáig 14.983 nap szolgálati időt szerzett, akkor ezt kell elosztani 365-tel, így adódik az eredmény: 14.983 nap/365 = 41,049 év. Ebből az eredményből a 41 mint egész szám határozza meg a nyugdíjtörvény mellékletében az adott évhez rendelt nyugdíjszorzót (a 41 évhez a 82%-ot), ami azt jelenti, hogy a nyugdíjigénylő számított nettó havi “életpálya” átlagkeresete összegének 82%-a lesz a nyugdíja összege – ebben a konkrét példában.


Végezetül azt is jelenti ez a rendelkezés, hogy egy naptári nap akkor is csak egy napnyi szolgálati időnek felelhet meg (az egyszeres számítás szabálya szerint), ha az adott napon többféle biztosítási jogviszonyban is álltunk (néhány gyakori példa: a munkaviszony mellett vállalkozóként is dolgoztunk, a főállású munkaviszony mellett másodállásban is dolgoztunk, a gyes-ben részesülő hölgy a gyes mellett munkát is végzett az adott napon, stb.).

A szolgálati időt a nyugdíjtörvény szerint a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni.

Ha azokban nincs adat egy adott időszakra vonatkozóan, azt csak akkor lehet szolgálati időként elfogadni, ha az érintett személy bizonyítani tudja a biztosítási jogviszonya fennállását az akkori foglalkoztatója által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással) vagy annak hiteles másolatával, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy – ha minden kötél szakad – egyéb hitelt érdemlő módon.

Az egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyításhoz olyan tanúkat kell (legalább kettőt) keresni, akikkel az érintett személy a kérdéses időszakban együtt dolgozott, és akik egybehangzóan nyilatkozni tudnak arról, hogy mikor, hol dolgoztak az érintett személlyel együtt. Lehetőleg olyan tanúkat kell találni, akik szolgálati idejét a kérdéses időszakra vonatkozóan a nyugdíjhatóság már bizonyítottnak ismerte el.

Dr.Farkas András
www.nyugdijguru.hu

Kapcsolódó Cikkek

  • Színes őszi receptek

    Színes őszi receptek

    Ősszel új alapanyagok kerülnek az asztalra. A piros gyümölcsös szezonnak vége, itt az ideje, hogy átadják a helyüket a sárga sütőtöknek és a lila szilvának.

  • Ki tart majd el kit?

    Ki tart majd el kit?

    Ma a fiatalok átlagosan 27,4 évesen hagyják el a szülői fészket. Nem akarnak kiröppenni, holott többnyire dolgoznak, önálló keresettel rendelkeznek. Ennek ellenére a fizetésüket zsebpénzként kezelik, vagyis felnőttkoruk elején is lényegében a szüleik tartják el őket.