EUR: 322,82 Ft
CHF: 283,90 Ft
2018. november 14., szerda
Aliz

Egyéb Szeged

A szegedi paneldzsungelek születése

Idén ünnepli 50. születésnapját a Tarján lakótelep, amely a 70-es években a négy- és tízemeletes paneljeivel megváltoztatta Szeged külvárosának falusias jellegű arculatát.

A tarjáni lakótelepet 1965-ben kezdték építeni, az első téglablokkos épületeket a Csörlő, majd az Olajos utcában adták át 1968-ban. Az indulás után rövid időn belül kiderült, hogy a téglablokkos megoldással lassú lesz a tempó, ezért áttértek az olcsóbb panelszerkezetű módszerre.


A tarjáni panelerdők a mai napig meghatározzák Szeged arculatát (fotók: Szeged régen FB-oldal)

A Tarján városrészben hét ütemben összesen 7231 lakás épült. Ezek a lakások négy-, valamint tízemeletes épületekben helyezkednek el. Az új lakótelep tízezrek számára adott új otthont, igaz, a városrész infrastruktúrája és a panelházak minősége hagyott némi kívánnivalót maga után.

Tarjánban az induláskor lakásonként átlagosan négy fővel számoltak, így az harmincezer ember számára adott otthont. Ma a statisztika lakásonként 2,8 emberrel számol – Tarján esetében ez ma már csak 2,2 fő –, ami az egy főre eső lakáson belüli tér növekedését jelenti.


Tervezési hiányosság

A lakótelep tervezői nem vették figyelembe a meleg elleni védekezést, ezért különleges szigetelésre vagy klímák beszerelésére nem gondoltak, így a délre tájolt lakásokban a napfény városában nyáron elviselhetetlen a meleg.

Makkosháza, az új lakótelep

Tarján és Tabán lakásszáma nem volt elegendő az 1970-es években gyorsan növekvő lakosság számára, ezért a kialakuló harmadik körút két oldalán, a József Attila sugárúttól a Kossuth Lajos sugárútig tovább folytatódott a lakásépítési program. Makkosházán 3363 lakás épült fel, míg Újrókuson 4774. Az összesen 8137 lakásban több mint 30 ezer ember fért el, tehát Tarjánnal együtt az új városrészek átlagosan 60 ezer embernek adtak új otthont.

A Vér(es) tó

Egykor Vöröskereszt-tónak is hívták a Vértót – nevét a közelben felállított, vörösre festett kereszt adta. A mai elnevezés oka, hogy a régi, a Damjanich utca és a Szatymazi utca sarkán lévő vágóhídról az állatok ide folyt vére befestette a tó vizét.

A lakótelepek panelházai északkelettől északnyugatig veszik körbe a várost, és lassan felújításra szorulnak. Felépítésük után sok tízezer embernek adtak otthont, és megjelenésükkel eltűnt a város egy falusias, infrastruktúrával gyengén ellátott, földszintes házakkal beépített része.

A városrészt Szeged harmadik körútja, a Budapesti körút szakasza szeli át, mellette található a 2500 köbméter víz befogadására alkalmas 61 m magas „galléros” víztorony, amely 1972 óta a buszvégállomással a városrész közepét képezi.

Kapcsolódó Cikkek