EUR: 319,72 Ft
CHF: 280,32 Ft
2019. április 20., szombat
Tivadar

Extra

Baranyi László átélte a forradalom poklát

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. Szerencsére vannak köztünk olyanok, akik nemcsak az akkori harcokat, de az azóta eltelt több mint hatvan évet is túlélték. Baranyi László színművész az ötvenhatos élményeiről mesélt a Lokálnak. 

– A forradalom idején kubikos voltam a gázműveknél, mert a színművészetiről izgatás miatt eltávolítottak. Mécs Károllyal, Hofi Gézával és Sas Józseffel, na meg Sztankayval jártam egy osztályba Rózsahegyi Kálmán bácsi színitanodájában. Az akkori feleségem a Báthory utcában dolgozott, és még megvolt a Batthyány és a Kossuth teret összekötő Kossuth híd, amikor egy idősebb kollégával hazaindultam a munkából – fogott bele történetébe Baranyi László.


– A kollégám invitált egy borkóstolóra, bementünk, ott is a forradalom volt a téma. Végül elindultunk, én a Kossuth hídon át akartam menni. Egyszer csak hallom a puskaropogást, pattogtak a lövedékek, mint a tyúkok elé vetett kukorica. Az emberek vérezve szaladtak a túloldalról, és szóltak, hogy ne menjek át, mert lövik az embereket, elindultam hát a Duna-parton a Margit híd felé. Amikor befordultam a Falk Miksa utcába, már láttam, hogy komolyra fordult a helyzet. Az emberek feküdtek a földön, a meglőtt gyerekeket ölben vitték. Ez volt az 1956. október 25-i „véres csütörtök”, amikor a Parlament előtt tüntető békés tömegbe lőttek – mondta el a Lokálnak a Família Kft. népszerű nagypapája, akinek egész életét végigkísérték az ott átéltek.

– Láttam egy nőt, aki lehet, hogy ott őszült meg, csapzott volt, és a fél cipője elveszett. A kisfiát kereste. Ez a kép sokáig kísértett álmaimban, egy ideig azt sem tudtam, hogy valóban megtörtént-e. Láttam azt is, ahogy ledöntik a Sztálin-szobrot a fiatal ipari tanulók. Amikor felidézem ezeket az eseményeket, még mindig elönt a veríték – vallotta be a színész.


– A „Piros a vér a pesti utcán” kifejezi azt, amit én akkor éreztem, és most is érzek, ezt a verset a József Attila Színházban fogom elszavalni október 23-án a kisunokámmal, Kamillával. Az Igazság című Obersovszky Gyula-féle újságnál kapott igazolványom máig megvan, azt a Terror Háza Múzeumnak fogom adni. A New York-palotában szerveződött ellenállócsoport tagjaként magam is terjesztettem a lapot, fegyveresekkel kísérve vittük szét a harcoktól feldúlt városban – mesélte Baranyi László, aki fiatal történész barátjával emléktáblát szeretne elhelyezni a New York-palota falán. De egyéb nagyszabású tervei is vannak.

– Megcéloztam a kilencvenötöt, mert akkor kapok kilencvenötezer forintot, aztán meg majd a százat, és ha már ott van az ember, akkor a százötöt!

Kapcsolódó Cikkek