EUR: 321,20 Ft
CHF: 281,49 Ft
2018. november 18., vasárnap
Jenő

Belföld

Így küzdöttek színészeink az ’56-os forradalom idején

1956. október 25-én, azaz éppen ma 62 éve, hogy a Kossuth téren összegyűlt tömegbe lőttek. Baranyi László színész korábban a Lokálnak mesélt az itt átélt borzalmakról. Ennek kapcsán összegyűjtöttük a forradalomban részt vevő színészeket.

Az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozatai éppúgy a haza hősei, mint azok, akik fegyverrel a kezükben estek el – mondta Boross Péter volt miniszterelnök az áldozatok emlékhelyén csütörtökön Budapesten.


Kiemelte: azokból, akik 1956. október 25-én a Kossuth térre jöttek megismételni a 23-ai eseményeket, “fékezhetetlenül tört elő a lelkesedés”, a megmaradni akarás, ám a legaljasabb dolog történt velük. “Nem nyílt harcban, nem szembenézve, hanem aljasul, a háttérből, leplezve dördültek el azok a lövések”, amelyek annyi ember életét követelték – mondta.

A “véres csütörtököt” Baranyi László színész is átélte, erről nemrég a Lokálnak is mesélt:


Baranyi László /Fotó: MTI

“A forradalom idején kubikos voltam a gázműveknél, mert a színművészetiről izgatás miatt eltávolítottak. Mécs Károllyal, Hofi Gézával és Sas Józseffel, na meg Sztankayval jártam egy osztályba Rózsahegyi Kálmán bácsi színitanodájában. Az akkori feleségem a Báthory utcában dolgozott, és még megvolt a Batthyány és a Kossuth teret összekötő Kossuth híd, amikor egy idősebb kollégával hazaindultam a munkából. A kollégám invitált egy borkóstolóra, bementünk, ott is a forradalom volt a téma. Végül elindultunk, én a Kossuth hídon át akartam menni. Egyszer csak hallom a puskaropogást, pattogtak a lövedékek, mint a tyúkok elé vetett kukorica. Az emberek vérezve szaladtak a túloldalról, és szóltak, hogy ne menjek át, mert lövik az embereket, elindultam hát a Duna-parton a Margit híd felé. Amikor befordultam a Falk Miksa utcába, már láttam, hogy komolyra fordult a helyzet. Az emberek feküdtek a földön, a meglőtt gyerekeket ölben vitték. Ez volt az 1956. október 25-i „véres csütörtök”, amikor a Parlament előtt tüntető békés tömegbe lőttek”

De  nem ő az egyetlen színész, aki részt vett a forradalom eseményeiben.

Sinkovits Imre

A 2001-ben elhunyt színészlegenda az 1956-os forradalom egyik jelképe lett, ugyanis október 23-án a Petőfi téren a Nemzeti dalt szavalta el a tízezrek előtt, majd este a Parlamentnél a már kétszázezresre nőtt tömegnek szavalt. A forradalom után évekig nem állhatott színpadra, elküldték a Nemzeti Színháztól, gyári munkásként kellett dolgoznia és utána is “csak” a József Attila Színházban állhatott újra a színpadra.

Fotó: MTI

“A Nemzeti dalt szavaltam 1956. október 23-án a Petőfi-szobor talapzatán, majd onnan a menettel együtt – előttem Déry Tibor, hátam mögött Zelk Zoltán, Tőkés Anna és így tovább – mentünk végig a Kiskörúton át a Margit hídon a Bem-szoborhoz, ahol Bessenyei Feri szavalt” – emlékezett 1988-ban, tehát még a rendszerváltás előtt minderre Sinkovits, akit a hatalom arra is próbált rávenni, hogy kérjen bocsánatot.

“Valójában a legfőbb bűn az volt, hogy én életemben nem tudtam kimondani magam véleményeként ezt a szót, hogy ellenforradalom. Én ezt népfölkelésnek tartom. A huzavona körülöttem elég sokáig tartott, de minekutána feleségem s két gyermekem volt, és őket is sújtotta a büntetés, fizetésünk felére leszállítva, mellékkeresettől eltiltva, én meg úgy gondoltam, hogy talán mégse lopni kéne ahhoz, hogy az embernek pénze legyen, elmentem dolgozni más szakmába. Műanyag szakmába, gyermekjátékokat készítettem. Ezt meg tüntetésnek minősítették, afféle ellenállásnak, és ennek egyenes következménye volt, hogy tovább tartott a büntetés. Ugyanakkor hála legyen azoknak, akik ezért engem csupán megróttak, nem küldtek börtönbe, bitó alá, mint Földes Gábor barátomat, évfolyamtársamat s kollégámat, akit Győrben végeztek ki” – tette hozzá.

Bessenyei Ferenc

Ahogy az Sinkovits visszaemlékezésében is előkerült, a másik színészlegendánk, Bessenyei Ferenc is szavalt az október 23-i események során, amikor a Bem-szobornál szavalta el a Szózatot az egyetemistáknak. Miután a forradalom alatt Nemzeti Színház éléről eltávolították az addigi igazgatót, Major Tamást és az intézményt irányító bizottságba Bessenyeit is beválasztották, a szabadságharc leverése után a színésznek is bűnhődnie kellett. Egészen 1959-ig csak a színházban, csökkentett fizetés mellett dolgozhatott, pluszmunkát, tévés, vagy filmes szereplést nem vállalhatott. Ekkor Fábri Zoltán rendező közbenjárására forgathatott újra.

Darvas Iván

A felvidéki származású színész személyes indíttatásból vett részt a forradalomban, főleg azért, hogy kiszabadítsa a kémkedés vádjával börtönben ülő bátyját, Attilát. Végül sikerült írásos parancsot kapnia az ügyészség forradalmi bizottságától, így ő maga állított ki szabadulólevelet 140 rab számára, akik így (bátyjával együtt) kiszabadulhattak. Darvast, a forradalom leverése után két éves börtönbüntetésre ítélték.

Egy korábbi interjúban elmesélte, amikor bevitték, az elején 72 óráig nem hagyták aludni, mert folyamatosan kihallgatták. Kétszer lett rosszul, akkor egy vödör vízzel leöntötték, és amikor magához tért, folytatták tovább a kihallgatást. A cellában 12-en voltak, nyáron a meleg miatt büdös volt, télen pedig hideg. Ennek ellenére hálás a börtönévekért, állítása szerint a legjobb időben került be, mivel fiatalon, 31 évesen szembe tudott nézni a megpróbáltatásokkal.

A forradalom után évekig nem játszhatott, 1963-ig segédmunkásként dolgozott egy műanyagfröccsöntő üzemben. Azt mondta, ezt nehezebben viselte, mint a börtönéveket. 1964-től állt ismét színpadon.

Földes Gábor

Sinkovits visszaemlékezésében szintén említi Földes Gábort, aki az életét adta a magyar szabadságért, ő volt az egyetlen színész, akit kivégeztek. A győri művész részt vett a helyi Petőfi Kör megalapításában, október 25-én pedig az Ideiglenes Nemzeti Tanács elnökségi tagjává választották. A szovjet megszállás elleni tiltakozásának jeléül színre vitte Katona József Bánk bánját. Forradalmi tevékenysége miatt többször is letartóztatták, végül 1957-ben gyilkosságra való felbujtás vádjával halálra ítélték.

“Véremmé vált, hogy életet alakító művész vagyok. Politizálni kell az életben is. Nehéz szerepemet, ha a feloldás, ha a tragikus finálé fejezi is be, teljesen nyugodtan, az igazság fölényével fogom végig játszani” – mondta, és valóban így tett. A halálos ítéletet 1958. január 15-én hajtották végre.

Kapcsolódó Cikkek

  • Egyre kevesebb a gyermekeknek szóló tévéreklám

    Egyre kevesebb a gyermekeknek szóló tévéreklám

    Egyre kevesebb a gyermekeknek szóló tévéreklám a médiatanács által elfogadott tanulmány szerint – közölte Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Kommunikációs Igazgatóság az MTI-vel pénteken.

  • Rippl-Rónai egyik portréja kelt el a legmagasabb áron

    Rippl-Rónai egyik portréja kelt el a legmagasabb áron

    Rippl-Rónai József Kékruhás lány virágos kalapban című festménye 75,6 millió forintért kelt el a BÁV kétnapos őszi aukcióján, amelyen a festmények mellett műtárgyakat és ékszereket kínáltak az érdeklődőknek.

  • Tarlós: Körülbelül ezermilliárdot jelent a fővárosnak a kormányfővel megkötött megállapodás

    Tarlós: Körülbelül ezermilliárdot jelent a fővárosnak a kormányfővel megkötött megállapodás

    Körülbelül ezermilliárd forintot jelent Budapestnek az Orbán Viktor miniszterelnökkel szombaton aláírt – a főváros és a kormány együttműködéséről szóló, 15 pontból álló – megállapodás, amelynek része a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának (FKT) létrehozása is – mondta Tarlós István főpolgármester a testület megalakulását követő budapesti sajtótájékoztatón.

  • Kiváló a magyar hal minősége

    Kiváló a magyar hal minősége

    Kiváló a Magyarországon termelt, kifogható és elfogyasztható halak minősége a sajtóban sugalmazott álláspontoktól eltérően – közölte Szűcs Lajos, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) elnöke pénteken az MTI-vel.