EUR: 322,94 Ft
CHF: 283,98 Ft
2018. november 14., szerda
Aliz

Egyéb Nyíregyháza

Patrícia két élete

Kovács Patríciát egyre többször láthatjuk vendégelőadások fellépőjeként a Móricz Zsigmond Színházban. Az Orlai Produkciós Irodával a Second Life, avagy Kétéletem című darabot mutatja be a nyíregyházi közönségnek november 24-én.

A következő hetekben két alkalommal is játszom Nyíregyházán – kezdte mosolyogva Kovács Patrícia. – Most adtuk elő a Dühöngő ifjúságot, november 16-án fellépek a Játékszín Legyen a feleségem! című vígjátékában, amit a VIDOR Fesztiválon is láthattak a nézők, ezt követően pedig az Orlai Produkciós Irodával a Second Life, avagy Kétéletem című darabot mutatjuk be itt november 24-én. Bár nem szoktam rangsorolni a szerepeimet, de talán a legnagyobb feladatot számomra a Nyíregyházán is játszott Vőlegény és a Várj, míg sötét lesz című előadásokban hozott karaktereim jelentik. Ezek igazi nagyívű, komoly feladatok. Azon típusúak, amikre az ember azt szokta mondani: „Na, ezért szerettem volna színész lenni”. A Bocs, félrement! vagy a Francia rúdugrás egy-egy „jutalomjáték”. A Second Life úgy jött létre, hogy mi, a szereplők és a rendező, Dömötör András, valamennyien Máté Gábor tanítványai voltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, s évek óta dolgozunk együtt nyaranta úgy, hogy improvizálunk saját történeteinkből.


Járó Zsuzsa és Kovács Patrícia

Mint elmondta, Orlai Tibor szerette volna, ha létrehoznak egy olyan produkciót, amelyben kifejtik, mi lett volna belőlük, ha nem színészek lesznek. A színpadra vitt jelenetek nagy része a valóságon alapszik: látjuk a darabban Ötvös Andrást pilótaként, Mészáros Mátét, mint gyógymasszőrt… Mindez nagyon személyes, megrázó és szórakoztató is egyben. Az áprilisi bemutató óta sokat játsszák vidéken is, és a művésznő azt látja, megérinti a nézőket, sírnak és nevetnek egyszerre. Vajon mi lett volna Patrícia? Kérdésemre válaszolva elmondta, volt egy rossz kamaszkora, így akár el is züllhetett volna, de ha a családjára gondol, akkor orvos lenne. Elégedett a mostani sorsával, és nem bánta meg egyik döntését sem.

Tizennégy éves koromban kerültem az operettszínházba, de a Színművészetire csak negyedszerre sikerült bejutnom – folytatta. – Úgy gondolom, érdemes volt „várni”, mert a legkiválóbb tanárok tanítottak. Az „alaphelyem” az Orlai Produkciós Iroda, de játszom a Játékszínben és a Centrál Színházban is. Nem lehet nem szeretni a takarítónő, Edna szerepét, nagyon jó játszani őt a Legyen a feleségem!-ben. A nézők szeretete és nevetése nagyon jó visszajelzés. Egészen másfajta karakter ő, mint én vagy a többi szerepem. Míg azok nagy érzéseket mozgatnak meg, „beléjük kell halni”, ez felhőtlen szórakozást nyújt.


Kapcsolódó Cikkek