EUR: 328,10 Ft
CHF: 297,43 Ft
2019. október 24., csütörtök
Salamon

Extra

Sterczer Hilda: Meggyalázták Zsolt emlékét

Sterczer Hildát, Erőss Zsolt özvegyét megkeményítették az évek férje elvesztése után. Mára már elfogadta szerelme halálát, a minap azonban kiderült, hogy a néhai hegymászó emléktábláját, amelyet maga Hilda vitt fel az Oltárkőre, ellopták. Ez mély sebeket tépett fel. 

Sterzer Hilda sokáig nem tudott megbirkózni a gondolattal, hogy nem menekülhet fájdalma elől, amit öt évvel ezelőtt férje, Erőss Zsolt hegymászó elvesztésekor érzett, amikor a férfi eltűnt a Kancsendzöngán. Hilda két közös gyermekükkel, Csomával és Gerdával egyedül maradt, az elmúlt években azonban berendezkedtek egy olyan életre, ahol hárman élik meg a mindennapok nehézségeit és örömeit. Néhány nappal ezelőtt azonban Hildát váratlanul érte a hír, hogy néhai szerelme emléktábláját ellopták, ezzel felkavarva a fájó emlékeket. – Mélységesen felzaklatott a hír. Abba nem szeretnék belemenni, hogy ki és miért szedte le a táblát, amely évekig nem zavart senkit. Az elv bánt, hiszen a hegymászók nemzettől függetlenül egy nagy családot alkotnak – kezdte a Lokálnak Hilda, akinek nagyon sokat jelentett az emléktábla.


Fotó: facebook

– Zsoltnak rengeteg emléktáblája van, nekem azonban két hely jelent igazán sokat. Az egyik, ahol egy jelképes szertartást rendeztünk a szűk családdal, a másik pedig épp az erdélyi Oltárkő, ahonnan a tábla eltűnt. Ide barátokkal másztunk fel, és függesztettük ki a márványlapot, amelyet nem lehet egyszerűen leszedni, erre valaki készült. Egy igazi mászónak, amilyen Zsolt is volt, sok esetben nincs sírja, a hozzátartozóknak és a barátoknak pedig csak ez marad. Úgy érzem, meggyalázták az emlékét, és tőlem is elloptak valamit, ami sokat jelentett – mondta az özvegy.

Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye Fotó: Lokál

– Tisztán emlékszem arra a napra, amikor kifüggesztettük. Sütött a nap, míg felfelé másztunk, olyan volt, mintha Zsolt is velünk lett volna. Az egyik barátunk azt mondta, már sosem hangzik fel a hóviharban a jól megszokott bátorító füttyszó, amely Zsolté volt, engem pedig elöntöttek az emlékek. A szertartás végén kitört a vihar, és ömlő esőben mentünk lefelé. Most ennek az emlékébe rondítottak bele olyanok, akik nem ismerték Zsoltot, csak egy nevet láttak egy márványtáblán – mesélte szomorúan Hilda, aki egykori szerelme emlékét a mai napig életben tartja. – Az előadások és a Hópárduc Alapítvány, amely Zsolt halála után jött létre, olyan, mintha a harmadik gyermekem lenne. Már merem vállalni, hogy ez közös projekt. Azelőtt ezt is hárítottam, úgy éreztem, nem érek fel hozzá. Az ő hátizsákját hordom, sokáig az ő laptopján dolgoztam, az előadásokon az ő képeit használom, és hangsúlyozom is, hogy ez közös projekt, ez az ő hagyatéka. És érzem, a mai napig erőt ad, hogy nemcsak magamért dolgozok, hanem egy kivételes embert képviselhetek, és az ő emberei értékeit adhatom tovább.


Fotó: hegymaszas.ro

 

Kapcsolódó Cikkek