EUR: 319,91 Ft
CHF: 280,37 Ft
2019. április 19., péntek
Emma

Külföld

A Népek Temploma szekta 40 éve követett el tömeges öngyilkosságot

Negyven éve, 1978. november 18-án követett el a Jim Jones vezette Népek Temploma szekta több mint kilencszáz tagja tömeges öngyilkosságot a guyanai őserdőben felépített Jonestownban.

A szektavezér Jim Jones 1931-ben született az Indiana állambeli Crete nevű kisvárosban. Nehéz gyerekkora volt: alkoholista, rasszista apja a Ku Klux Klán tagja volt, és nem egyszer zavarta el fia fekete barátait, téveszméktől gyötört anyja azt hitte, hogy ő adott életet a Messiásnak. Maga Jones szadista hajlamokról tett tanúságot, a család macskáit kínozta, szívesen bolyongott a temetőben, sokat olvasott Hitlerről, Mussoliniról, Maóról, Gandhiról, mielőtt érdeklődése a vallás felé fordult volna.


Szülei válása után anyjával Richmondba költözött, majd a Butler Egyetemen kezdte meg tanulmányait, ekkoriban a faji megkülönböztetés és Marx tanai is foglalkoztatták. Még egyetemi évei alatt lett metodista segédlelkész, de az egyházzal hamar megszakította a kapcsolatot, mert az istentiszteleteken feketék nem vehettek részt.

A kiváló szónoki képességekkel rendelkező, megnyerő személyiségű Jones 1955-ben, Indianapolisban alapította meg a Népek Temploma nevű egyházat. Kezdetben a jó szándék vezérelte, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, a fajok közti egyetértés megteremtése volt a célja, menedéket és munkát kínált javarészt színes bőrű híveinek. Az egyre jobban duzzadó kisegyház a hatvanas évek közepén Kaliforniába, Ukiah városkába tette át székhelyét, Jones befolyásos politikusokkal kötött ismeretséget, emberbaráti tevékenységét kitüntetéssel is elismerték.


A problémák akkor kezdődtek, amikor az egyébként is paranoid hajlamú Jones rászokott a kábítószerre. Apostoli szocializmusról, nukleáris világvégéről kezdett többórás szónoklatokat tartani, gondolatolvasónak és gyógyítónak vélte magát. A szekta tagjait megalázták, bántalmazták, zsarolták, vagyonukat az egyháznak kellett felajánlaniuk, a nőknek a szektavezérrel kellett hálniuk. Miután a sajtóban megszaporodtak a bíráló hangvételű cikkek, Jones 1977-ben a Dél-Amerika északkeleti részén fekvő egykori brit gyarmaton, Guyanában felépített Jonestownba települt át mintegy 1200 követőjével.

A dzsungel mélyén egy teljesen körbekerített, őrtornyokkal felszerelt településen szigorú szabályok szerint éltek a hívek. Mivel a dzsungel talaja alkalmatlan volt bármilyen haszonnövény termesztésére, a kommuna lakói gyakran éheztek. Keményen és fizetség nélkül kellett dolgozniuk, Jones így érte el, hogy ne legyen idejük szervezkedni ellene. Ha valaki szökést kísérelt meg, keményen megbüntették, nem volt ritka, hogy kígyókkal teli ketrecbe zárták. A hangosbemondókon éjjel-nappal kínai és szovjet típusú propaganda szólt arról, hogy a külvilág veszélyes hely lett a hívek számára, akiknek leveleit cenzúrázták, útlevelüket elkobozták. Jones teljesen elszakadt a valóságtól, trónon ülve szólt híveihez, magát Jézus Krisztushoz és Leninhez hasonlította, s időről időre bizarr öngyilkossági próbákat rendeztetett.

Az egész világot megrázó események 1978. november 17-én kezdődtek, amikor Leo Ryan republikánus képviselő újságírók és néhány szektatag rokonainak kíséretében Jonestownba érkezett, hogy tisztázza: mi igaz abból, hogy az Egyesült Államokból időközben kitiltott Jones amerikai állampolgárokat bántalmaz és tart akaratuk ellenére szektájában. Jones alaposan felkészült a látogatásra, kioktatta híveit, hogyan viselkedhetnek és mit mondhatnak a vendégek előtt. A küldöttség végignézte a tiszteletükre előadott táncos darabot, elbeszélgettek a mosolygó emberekkel, és elégedetten indultak volna haza, amikor néhány szektatag Ryan elé állt, és esdekelve kérték, mentse ki őket a földi pokolból.

Mintegy tizenöten csatlakoztak a delegációhoz, amely már a repülőtéren volt, amikor a Jones parancsára utánuk küldött járművekből tüzet nyitottak rájuk. A lövöldözésben a képviselő és még négyen meghaltak, a többieknek sikerült elmenekülniük. A következményektől tartó Jones egy utolsó közös imára hívta össze híveit, akiknek rémisztő képet vázolt fel: közelítenek az ellenséges erők, akiknek egyetlen céljuk, hogy megkínozzák a Népek Templomának tagjait, majd elrendelte a begyakorolt – szavai szerint “forradalmi” – öngyilkosság végrehajtását. A limonádéból és ciánkáliból kevert halálos italt a többség kérdés nélkül, engedelmesen fogyasztotta el, sokan gyermekeikkel is itattak a méregből, a többieket fegyverrel kényszerítették erre, mindössze 80 embernek sikerült életben maradnia, elszöknie. Mindössze két embert lőttek le, az egyik Jones volt, az utólagos vizsgálatok szerint a ravaszt nem ő húzta meg. A Jonestownt másnap elérő guyanai csapatok elé szörnyű kép tárult: 909 holttestet számoltak össze, ezek közül 276 volt a gyerek, a 2001. szeptemberi terrortámadásokig ekkor halt meg egyszerre a legtöbb amerikai állampolgár. Az áldozatok mintegy fele a kaliforniai Oakland temetőjében nyugszik, sírjuk fölé emlékművet emeltek, Jonestown egykori helyét mára belepte a dzsungel.

A szörnyű tettre nem találtak magyarázatot: bár Jones karizmatikus, gátlástalan és nagy meggyőző erővel rendelkező vezető volt, ennyi embert sem a szörnyű rabságra, sem az öngyilkosságra nem tudott volna egyedül kényszeríteni, követőinek nagy része saját akaratából cselekedett. A Népek Temploma szektának csak egy tagja került amerikai bíróság elé, aki részt vett a repülőtéri lövöldözésben, őt életfogytiglanra ítélték, 2002-ben szabadult.

Kapcsolódó Cikkek