EUR: 319,72 Ft
CHF: 280,32 Ft
2019. április 21., vasárnap
Konrád

Extra

Apáti Bence: Hol van leírva, hogy egy művész nem politizálhat?

A Budapesti Operettszínház új főigazgatója, Kiss B. Attila február elsején veszi át a teátrum irányítását. Mellette a balettigazgató Apáti Bence lesz, aki ugyan eltáncolta a balettirodalom leghíresebb szólószerepeit, mégis kinevezése kapcsán, közéleti szerepvállalása miatt, a baloldaltól csak szkeptikus fanyalgást és előre-számonkérést kapott. 

Lapunknak arról mesélt, hogy balettigazgatóként kizárólag a szakmai feladatra koncentrál, és fontosnak tartja, hogy táncosai érezzék, bízik bennük. Úgy véli, az „apátibenceségben” jól megfér egymás mellett az írás, a televíziós jelenlét, a színházi feladatok és az apaság.


Milyen állapotban van most az Operettszínház tánckara?

Mindig minden színház állapotán lehet javítani. Azt semmiképpen sem szeretném, ha bárki is attól rettegne, hogy tisztogatás lesz. Olyan teljesítményt várok el a táncosoktól, ami még reális, de nem haladja meg a képességeiket. Egyelőre meg kell nézni, hogyan tudunk együtt dolgozni, hogyan reagálnak a változásokra az emberek. A vezetőváltás soha nem könnyű helyzet egy társulat életében.


A szakma hogyan reagált a kinevezésére?

Egyetlen olyan kolléga volt, aki eddig mindig azt mondta a közéleti vitáink kapcsán, hogy rendkívül tehetséges táncos vagyok, ezért inkább ugrabugráljak, de ne írjak, most viszont úgy reagált, hogy már pontosan tudja, hogy miért táncoltam nagy szerepeket, pedig soha nem tudtam még forogni sem. Rajta kívül számos pozitív visszajelzést, gratuláló üzenetet kaptam, és az Operettszínházból is rengeteg kollégával vagyok jóban.

Balettigazgatóként mennyire kell majd meghódítania a társulatot?

Nem árt, ha jó a hangulat. Van bennem izgalom, hiszen óriási felelősség 50-60 embert irányítani, főnökként úgy megtalálni mindenkivel a hangot, hogy bár kemény munka legyen, de mégse legyen ellenséges a hangulat, és a legutolsó sorban táncoló is érezze, hogy fontos szereplője az előadásnak. Amikor az Operaházhoz kerültem, főszerepeket kaptam, de közben a balettkarban is folyamatosan helyt kellett állnom. Eltáncolhattam a Spartacus címszerepét, ám a premierem előtt két nappal még a Spartacus balettkarát kellett erősítenem. Fontos munkának tartom mindkettőt, de a klasszikus balettegyüttesekben a szakmai hierarchia a jellemző. Nagyon nehéz, mégis megoldható feladat, hogy miként tudok úgy motiválni karban táncoló táncosokat, hogy ne azt érezzék, ők a „kiszolgáló személyzet.” Egy 2-3 perces szólótáncnak komoly sportértéke van, két-három hónap próbával a hátunk mögött. A motiváció és a bizalom a legfontosabb. Én a dicséretben hiszek. A táncost sok szeretettel, odafigyeléssel és empátiával kell kezelni, hiszen művészek vagyunk – a szó pozitív és pejoratív értelmében is.

A pályázatában említette, hogy világhírű balettművészek is minden reggel a balettrúd mellé állnak, és a Broadway ensemble táncosai (énekes, szöveges szerepeket játszó – a szerk.) is klasszikusbalett-tréninggel kezdik a napot. Ez lesz a gyakorlat az Operettben is?

Ez egy olyan alap, ami kihagyhatatlan. Nem létezik olyan helyzet, hogy egy profi tánckar ne legyen kötelezve klasszikus tréningre. Ebben biztosan lesz változás, de azok, akik ezt komolyan gondolják, meg fogják érteni, hogy ez nem ellenük van, hiszen én azt szeretném, hogy egy komolyabb alapra építsük azt a tudást és szívet, ami bennük megvan. Az Operettszínház nézői nem kevés pénzt fizetnek azért, hogy a legjobbat kapják, ezért én is a legjobb minőséget szeretném elvárni a táncosaimtól.

A közéleti megmondóember-karakterbe belefér a balettigazgató?

Táncművészként is sokfélét táncoltam, már akkor is írtam, blogoltam, bokszoltam, fociztam. Mindig sokfelé mozogtam, soha nem spóroltam az energiáimmal. Nincs sehova se leírva, hogy a színházi ember nem foglalkozhat politikával, hiszen ha csak Alföldi Róbertre vagy Ascher Tamásra és Máté Gáborra gondolok, ők valamennyien olyan művészek, akik kőkeményen politizálnak.

Akkor ez csak a baloldalon van rendben? Hiszen pontosan ezért támadták a kinevezése kapcsán.

Amiben a baloldali liberálisok hisznek  a baloldali liberális eszmékben , azokról ők nem azt gondolják, hogy baloldali liberális eszmék, hanem azt, hogy egyetemes igazságok, és egyáltalán nem politizálás. Aki egy kicsit is másképp gondolkodik, mint ők, az már fasiszta, kirekesztő, de minimum a progresszió és a haladás gáncsolója. Nem partnerként tekintenek rám, amikor a közéleti viták felmerülnek, hanem úgy, mint valami furcsa emberre, aki nem érti az igazságot. Pedig a balliberális művészek hasonlóan lojálisak azokhoz a pártokhoz, amelyeknek az ideológiai világképe megegyezik az övékkel, és ezt mindenki természetesnek tartja, viszont ha a jobboldal részéről hallanak ilyen álláspontot, akkor azt kikérik maguknak.

Önt láthatjuk majd az Operett színpadán?

Nekem nem ez a feladatom. Balettigazgatóként a háttérmunkára fogok koncentrálni, ami rengeteg szervezésből, egyeztetésből, napi koordinálásból áll. Szeretnék tehetséges koreográfusokat hívni és a táncosaimat szeretném építeni, nem a személyes karrieremet.

Apaként az új feladat mennyi időt vesz majd el a gyerekeitől?

Amióta nem táncolok, azóta tudom megtervezni, hogy mikor tudok értük menni. Szerencsére mostanában ez nagyon gyakori. A volt feleségem és a párom is New Yorkban turnézik, én vagyok most az ikrekkel, és nagyon élvezem: viszem őket suliba, edzésre, fiús napokat tartunk. A színházi időszak biztosan megint nehezebb lesz, de délelőtt vannak a próbák és este az előadások. A balettigazgatónak pedig nem feltétlenül kell folyamatosan a társulat nyomában lenni, mert nem szeretnék munkafelügyelő lenni, aki minden előadáson ellenőrzi a mozdulatokat. Ez bizalmatlanságot tükröz, én viszont bízom a táncosaimban.

Kapcsolódó Cikkek