EUR: 329,44 Ft
CHF: 301,04 Ft
2019. december 15., vasárnap
Valér

Külföld

Csajkovszkij 125 éve halt meg

Százhuszonöt éve, 1893. november 6-án halt meg Pjotr Iljics Csajkovszkij, az orosz romantikus zene kiemelkedő alakja.

1840. május 7-én született a Káma folyó menti Votkinszkban mérnök-hivatalnok apa és apai ágon francia anya második gyermekeként. Szülei maguk is zenéltek, otthonukban kitüntetett helyen állt a népszerű operaslágereket játszó nagyméretű szerkezet, az orkesztrion. Kiskorában különösen Mozart műveit kedvelte, főként a Don Giovannit, s abból is Zerlina áriáját. Hatévesen már jobban olvasta a kottát, mint a betűket, de érzékeny idegzete miatt (nevelőnője szerint “törékeny volt, mint egy porcelánbaba”) fel kellett hagynia a zenével.


Szülei tisztviselőnek szánták, s ő jogi tanulmányai után az igazságügyi minisztérium hivatalnoka lett, de a munka mellett koncertekre és operába járt. Huszonhárom évesen beiratkozott az újonnan alapított szentpétervári konzervatóriumba, a következő évben végleg feladta hivatali állását. Az elsők között végezte el a zeneszerző szakot az intézményt alapító Anton Rubinstein tanítványaként, vizsgadarabként Schiller Örömódájára írt kantátát és Osztrovszkij Vihar című drámájához nyitányt.

1865-ben a moszkvai konzervatóriumba hívták az összhangzattan tanárának, itt került kapcsolatba az Ötök csoportjával, akik az orosz népzenén alapuló új zenei nyelvet akartak teremteni. E korszakában született művei az Ötök hatását tükrözték, a későbbiekben mégis az európai klasszikus hagyományokat követte.


Egy sikertelen románca után idegösszeomlást kapott, majd hisztérikus munkaláz lett úrrá rajta, ontotta a zenekritikákat és megkomponálta – rosszul fogadott – első szimfóniáját. 1875-ben mutatta be b-moll zongoraversenyét Hans von Bülow, a háromszor is átdolgozott darab végső változata 1888-ban született meg. A mű elsősorban nyitótémájának köszönheti népszerűségét, bár ez a dallam soha többé nem tér vissza a mű során. Ugyancsak 1875-ben íródott A hattyúk tava című, ma is rendkívül népszerű balettje. A homoszexualitását titkolni kénytelen, magányos zeneszerző 1877-ben elvette egy fiatal rajongóját, de a házasság alig néhány hónapig tartott, a titkának kiderülésétől rettegő komponista öngyilkosságot kísérelt meg.

Élete és anyagi helyzete azután rendeződött, hogy pártfogásába vette egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda von Meck, akivel csak levélben érintkeztek. Végre teljesen a zenének szentelhette magát, ekkor írta D-dúr hegedűversenyét, a műfaj egyik legnépszerűbb és legnehezebb darabját, Vonósszerenádját, az Olasz capricciót és az 1812 nyitányt. Anyegin című operája a moszkvai bemutatón csak mérsékelt sikert aratott, de a szentpétervári előadás elnyerte III. Sándor cár tetszését.

Néhány évig utazgatott, Európa-szerte vezényelte műveit, megismerkedett Brahmsszal, Grieggel, Mahlerrel, Dvorákkal, s a szintén balettrajongó Saint-Saëns-nal. Hazatérve megírta Pikk dáma című operáját, a Csipkerózsika és A diótörő című baletteket. Élvezte a cári udvar kegyeit, 1891-es hangversenykörútján már a legnagyobb élő zeneszerzőként ünnepelték, egyetlen amerikai látogatásán a Carnegie Hall megnyitóján ő dirigálta a New York-i Szimfonikusokat. Utolsó éveit feszültség és depresszió jellemezte, idegállapota tovább súlyosbodott, amikor Meck asszony magyarázat nélkül megvonta tőle támogatását. Utolsó művét, a 6., h-moll (Patetikus) szimfóniát 1893 októberében vezényelte el, s november 6-án meghalt. Nagyszabású temetése költségeit az állam fizette, a szertartáson a cári kamarakórus énekelt.

Halálának körülményeit máig homály övezi: annyi bizonyos, hogy kolerában hunyt el, de sokak szerint lehetséges, hogy nem véletlenül kapta el a betegséget, hanem miután egy becsületbíróság homoszexualitása miatt halálra ítélte, avagy ismét túlzaklatott idegállapotba került, szándékosan ivott kolerával fertőzött vizet. Életében ugyanakkor legjobban attól félt, hogy megsüketül, mint Beethoven.

Csajkovszkij máig az egyik legnépszerűbb orosz zeneszerző, aki a nyugati romantikát a nemzeti hagyományokkal ötvözte. Zenéje népszerűségét mindenekelőtt az érzelmekben gazdag, sokszor fájdalmas melódiáknak köszönheti. Zenei példaképe Mozart volt, a francia mesterek közül Gounod, Bizet és Massenet, az olaszok közül Verdi állt hozzá közel. Brahmsot és a barokk nagy mestereit nem kedvelte, s nem értett egyet Wagner zenei reformtörekvéseivel sem. 1876 augusztusában jelen volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján, ahol Richter János vezényelte a Ring-ciklust, több alkalommal találkozott Liszt Ferenccel is. 1886-ban ismerte meg az akkor tizenhárom éves Szergej Rahmanyinovot, akinek művészi fejlődésében fontos szerepet játszott.

Tíz operája közül a Puskin műve alapján született Anyegin és a Pikk dáma a leghíresebb, hét szimfóniát, nyitányokat, több mint száz zongoraművet, hangszeres versenyműveket, kamarazenét, dalokat, kórusműveket, sőt egyházi zenét is komponált. Több művének szövegkönyvét testvére, Mogyeszt írta. Szimfóniáit többek közt Doráti Antal, Ormándy Jenő és Herbert von Karajan vezényletével rögzítették lemezre. Dalművészete alig ismert, pedig több mint száz kompozíciója maradt fenn, leggyakrabban a szerelemről és annak fájdalmáról szóló költeményeket zenésített meg, de témái között egyszerű életképek, zsánerek is vannak. Balettjei, amelyek témájául előszeretettel választott mesét (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő), ma is kedvelt darabok. Műveinek leghíresebb koreográfiáit a francia-orosz Marius Petipa készítette.

Az orosz romantikus zene mesterének nevét viseli egy kráter a Merkúron, miként az 1958-ban alapított, négyévente megrendezett rangos moszkvai nemzetközi zenei verseny is. Zenéje számtalan filmben felhangzott, Budapesten 2008-ban az ő műveiből rendezték az első zenei maratont a Müpában.

Kapcsolódó Cikkek