EUR: 329,02 Ft
CHF: 300,58 Ft
2019. december 16., hétfő
Etelka, Aletta

Belföld

Ez normális?

Értem, persze hogy értem, miszerint fogyasztói társadalom, piacgazdaság meg lóvé mindenáron. De akkor is. Pontosabban: de akkor sem.

Mert azért az nonszensz, hogy november első napjaiban egy agglomerációs élelmiszerüzletben következik be az első konfrontáció egy nem egészen hároméves kun kölök meg a szülei között. És nem Kötöny vezérről van szó.


Hanem a Mikulásról.

Mert az ember azt hinné, hogy november elején még biztonságban van egy élelmiszerboltban, ahol tejet, kiflit és müzlit akar venni, némi halrudacskával. De nem. Gyermekszem-magasságban lila, kék, zöld, okker meg piros Mikulások, borotvált rénszarvasok sorjáznak (jellemző: sehol egy virgács) csokiból és mindenféle műanyagból. A gyerek már csak olyan, hogy élvezi a Mikulás alakú, formájú, díszítésű mindent – lévén, hogy otthon és az óvodában mást sem hall napok óta, mint azt, hogy miként kell viselkedni ahhoz, hogy ne virgács, hanem a vágyott piros vonat legyen a Mikulás puttonyában – és nyilván a „Vegyük meg, anya!” és „Vegyük meg, apa!” felkiáltás és az elutasítást követő hisztizés színesíti a hétköznap reggelt.

És ez a gyerek szempontjából teljesen érthető.

A normális gondolkodású szülő sem hibáztatható, hogy november 2-án még nem számít Mikulás-dömpingre.

Pedig számíthatna, hiszen még november közepe sem volt, amikor a Jingle Bells szólt a Vörösmarty téren, és karácsonyi fények, díszek ékesítették a belvárost.

Komolyan kérdem: ez normális?

Még advent sincs!

Nem, kedves olvasóm, szerintem ez nem normális. Csak arra alkalmas, hogy a gyerekektől végképp elvegyük a Mikulás- és karácsonyvárás meghitt izgalmait és kíváncsiságát.

Sajnos.

Kapcsolódó Cikkek