EUR: 336,31 Ft
CHF: 314,10 Ft
2020. január 25., szombat
Pál

Belföld

Ez normális?

Értem én, persze, hogy értem, miszerint fogyasztói társadalom, meg piacgazdaság meg lóvé mindenáron. De akkor is. Pontosabban: de akkor sem.

Mert azért az nonszensz, hogy november első napjaiban egy agglomerációs spárban kerül sor az első konfrontációra egy nem egészen három éves kun kölök, meg a szülei között. És nem Kötöny vezérről van szó.


Hanem a Mikulásról.

Mert az ember azt hinné, hogy november elején még biztonságban van egy élelmiszerboltban, ahol tejet, kiflit és müzlit akar venni némi halrudacskával. De nem. Gyermekszem-magasságban a lila, kék, zöld, okker, meg piros Mikulások, borotvált rénszarvasok sorjáznak (jellemző: sehol egy virgács) csokiból, meg mindenféle műanyagból. A gyerek meg már csak olyan, hogy élvezi a Mikulás-alakú, formájú, díszítésű mindent – lévén otthon s az óvodában mást sem hall napok óta, minthogy miként kell viselkedni ahhoz, hogy ne virgács, hanem a vágyott piros vonat-kék vonat legyen a Mikulás puttonyában – s nyilván a „vegyük meg, anya! és vegyük meg apa!” felkiáltás és az elutasítást követő hisztizés színesíti a hétköznap reggelt.

És ez gyerekszempontból teljesen érthető.

S a normális gondolkodású szülő sem hibáztatható, hogy november 2-án még nem számít Mikulás-dömpingre.

Pedig számíthatna, hiszen még november közepe sem volt, amikor már dzsinglbellsz a Vörösmarty téren és karácsonyi világítások, fények, díszek a belvárosban.

Komolyan kérdem: ez normális?

Még advent sincs!!!!!

Nem, kedves Olvasóm, szerintem ez nem normális. Csak arra alkalmas, hogy a gyerekektől végképp elvegyük a Mikulás- és Karácsony-várás meghitt izgalmait, kíváncsiságát.

Sajnos.

Kapcsolódó Cikkek