EUR: 322,01 Ft
CHF: 284,15 Ft
2018. november 13., kedd
Szilvia

Belföld

Generációváltás

„Az a helyzet, Zsolt – válaszolta a kérdésre a harmadik életévét még be sem töltött kis legény az örvényesi Huszár étteremben –, hogy beszorult a lábam.”

Zsoltot mostanában nem ilyen válaszok találták meg, ha a „mi a helyzet?” kérdést feltette. Felelősségteljes pozícióban – a BKIK Ipari Tagozatának elnöke – komoly emberekkel, nagy cégek vezetőivel tárgyal múltról, jelenről és jövőről. Fontosnak gondolja, hogy a tagozatához tartozó mintegy 48 ezer vállalkozás érdekeit a legjobb tudása és lelkiismerete szerint képviselhesse a kamarán belül és kívül egyaránt. Dinamikus munkatempója a kezdeti elismerés után egyesekben már megütközést kelt, hiszen álságosan azért dicsérték, mert úgy voltak vele: majd kifullad.


Zsabka nem az a fuldoklós típus.

És innentől előjön a generációs probléma: megmondhatja-e egy 37 éves sikeres üzletember a 60-70 esztendősöknek, hogy mit kellene másképpen csinálniuk a közös eredmények érdekében?


Szerintem meg Zsabka szerint is: igen. De akkor mi lesz az „előjogokkal”, jussokkal? Természetes-e, hogy a demokrácia felkent híveként demokratikus választáson hatalomra kerülő túlélő fél év után pallosjogot követel?

Nem, nem természetes. Sőt inkább természetellenes.

Meg lehet-e állítani pallossal a modern kor technikájának fejlődését, újabb elvárásait? Nem, nem lehet. Zsabka ipari tagozata így kerül kereszttűzbe. A digitalizáció, a robotika korában megfelelő eszköz-e az olajos szerszámosláda? Hitem szerint nem. Márpedig a generációváltás az élet minden területén a chip versus franciakulcs problematikáját hozza felszínre. Ahol a franciakulcsban hívők képtelenek a megújulásra, esetleg élemedett korukra tekintettel a félreállásra. Pedig generációváltás nélkül nem megy. Nemcsak papolni kell a fiatalításról, hanem a gyakorlatban is teret, lehetőséget kell adni az utánunk következő generációnak.

Zsabka Zsolt az örvényesi étteremben saját magát látta a kis legényben. De miként reagáljon? Legyintsen, és elpoénkodja, mint az ő mentora tette vele? Vagy…?

Vagy meghallgassa a kis embert, mert tanulhat belőle. Utóbbit választotta, és tanácsot adott, hogy miként szabadíthatja ki a lábát. Mert beszorult lábbal nem lehet jóízűen ragulevest enni. Hátrébb húzta a széket, és a láb kiszabadult. De ettől még a kisfiú nem akart Zsolt helyére ülni. Holott logikus választás lehetett volna az is, elvégre ott nem szorult be senki lába.

Talán ez a mentalitás hiányzik a székükhöz ragaszkodó, önmaguk mozdíthatatlanságában hívő elődökből.

Márpedig előbb-utóbb eljön a generációváltás ideje. Lehetne békésen, ésszel is.

Kapcsolódó Cikkek