2019. április 21., vasárnap
Konrád

Belföld

Ismerje meg Kurtág György életművét!

Hamarosan megtartják Kurtág György első operájának az ősbemutatóját a milánói Scalában. A világhírű zeneszerző Fin de Partie című művében Samuel Beckett azonos című drámáját, A játszma végét zenésítette meg. Ismerje meg a mestert!

Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, a kortárs zene világhírű alakja 1926. február 19-én született a romániai Lugoson (Lugoj). Ötévesen kezdett zongorázni, s már kisgyermekként Haydn- és Beethoven-szimfóniák, Mozart-nyitányok négykezes átiratait játszotta édesanyjával, életre szóló élményeként tízévesen ott lehetett Bartók Béla szülővárosában adott koncertjén. Temesváron a Bartók-tanítvány Kardos Mártától zongorát, Max Eisikovitstól zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémia zongora és kamarazene, majd zeneszerzés szakán Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence órái is meghatározóak voltak számára. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Ligeti Györggyel, és ekkor nősült meg, feleségével, Kurtág Mártával számos alkalommal léptek fel együtt.


Diplomáját 1951-ben kapta kézhez zongora és kamarazene, négy évvel később zeneszerzés szakon. Rövid ideig a debreceni operatársulathoz szerződött, az ötvenes évek második felében Franciaországban vett részt mesterkurzusokon. Párizsi zenei élményei hatására újragondolta zeneszerzői elképzeléseit, hazatérése után született Vonósnégyese mögé írta az Opus 1. számot. (Ezt megelőzően már több művet írt, így 1953-ban a Koreai kantátát, 1954-ben a Brácsaversenyt.) A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd az Országos Filmharmónia szólistáinak volt a korrepetitora, 1967-ben lett a Zeneakadémián Kadosa Pál tanársegédje, később a kamarazene-tanszék legendás tanára. 1993 után Berlinben, Bécsben, majd másfél évtizedig Franciaországban élt és alkotott, néhány éve hazaköltözött Budapestre.

A hatvanas években több kamaradarabot jegyzett: első magyar zeneszerzőként komponált cimbalomra kamarazenét (Nyolc duó), 1968-ban született a Bornemisza Péter mondásai (Concerto szopránra és zongorára) című műve. A klasszikusokat eredetiben olvasó Kurtág szívesen fordul irodalmi alapanyaghoz, így született a Négy dal Pilinszky János verseire, A boldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseire), a József Attila-töredékek, a Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, a Kafka-töredékek.


Egyik legismertebb alkotása az 1973 és 1976 között megjelent, Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozat, a Bartók Mikrokozmoszához hasonló darabok a hangszeren tanulót egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják. 2009-ben az amerikai magyar kulturális évad keretében tartották Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának ősbemutatóját, s első amerikai fellépésén ekkor adta elő feleségével a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére íródott, Bartók előtt tisztelgő művét. 2015-ben készült el Pierre Boulez előtt tisztelgő, szimfonikus zenekarra komponált alkotása.

Kurtág György számtalan kitüntetés birtokosa: háromszor kapta meg az Erkel-díjat és kétszer a Kossuth-díjat (1973, 1996). 1980-ban érdemes művész, 1984-ben kiváló művész címmel és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje kitüntetést, 2005-ben a Magyar Művészetért díjat vehette át, 2009-ben megkapta a magyar kultúra követe címet. Grabstein für Stephan (István sírkövére) és Op. 27 No. 2 (Double Concerto) című művéért 1992-ben a monacói Pierre Herceg Alapítvány zenei díjával, 1993-ban Herder-díjjal és az olasz Feltrinelli-díjjal tüntették ki. 1998-ban neki ítélték az Ernst von Siemens-díjat, 2001-ben a Hölderlin-díjat, és az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Megkapta többek közt a MIDEM klasszikus zenei díját (2006), a Velencei Biennálén életművéért az Arany Oroszlán-díjat (2009), a Zürichi Ünnepi Játékok díját (2010) és a Sibelius-díjat (2012). 2013-ban a londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálját, 2015-ben a spanyol BBVA bankcsoport alapítványának kortárs zenei díját, 2017-ben pedig feleségével együtt a Franco Buitoni különdíjat vehette át Budapesten. Számtalan egyetem díszdoktora, több külföldi akadémia tagja. Művei Európa legnevesebb fesztiváljain hangzanak fel, több alkalommal tartott mesterkurzust itthon és külföldön. Kilencvenedik születésnapján 2016-ban a BMC egyhetes fesztivállal (Kurtág 90) tisztelegett a világhírű zeneszerző előtt, akinek a Zeneakadémia örökös professzori díszoklevelet ajándékozott.

A kortárs zene egyik legnagyobb alakját nevezték már “maximalista miniatüristának”, “a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő” zeneszerzőnek is. Művei között szóló- és kamaradarabok, kórusművek és nagyzenekari kompozíciók egyaránt találhatóak. Elsősorban a kamarazene területén alkotott teljesen újat, szinte minden más kortárs komponistánál jobban hangsúlyozza a zenetörténeti hagyományok folyamatosságát. Zenéje Bartók művészetében gyökerezik, művei a legjobb magyar hagyományt követik, s a weberni elemek impresszionista hangszínnel keveredve jellegzetes egyéni stílust alkotnak. Műveit a rendkívüli koncentráció, az eszközök és a forma tömörsége, gazdaságossága jellemzi. 2010-ben kezdett dolgozni első operáján, a Samuel Beckett A játszma vége (Végjáték) című művéből készült Fin de partie bemutatója november 15-én a milánói Scalában lesz.

Kapcsolódó Cikkek