2019. augusztus 19., hétfő
Huba

Extra

Mautner Zsófi: Feladta biztos karrierjét a főzésért

Mautner Zsófi életében gyerekkora óta jelen volt a gasztronómia, mégis csak később vált a hivatásává. Többször is elköltözött Magyarországról, de a honvágya végül mindig hazahúzta. 

fotó: TV2

– Fantasztikusan főző családban nőttem fel, így kiskoromtól fogva az életem része volt a főzés. A húsleves készítése volt az első, amit apukám megtanított. Az első önálló ételem a családi legenda szerint a csörögefánk volt, ami a többiek szerint elég ehetőre sikerült, a konyha ellenben úgy nézett ki, mintha hurrikán söpört volna végig rajta – kezdte a Lokálnak Mautner Zsófi, aki ezzel szemben csak jóval később kezdett el hivatásszerűen is foglalkozni a gasztronómiával.


– Az egész életemet végigkísérte az ételek iránti szerelmem. Mégis úgy döntöttem, hogy más szakmában építek karriert, és diplomáciát tanultam, a főzést pedig hobbiként űztem. Végül csak utolért a sorsom, és nagyon büszke vagyok arra, hogy volt elég bátorságom felnőtt fejjel változtatni. Mertem az életemben egy hatalmas, bátor döntést hozni, feladtam a diplomáciai karrieremet azért, hogy a gasztronómiával hivatásszerűen is foglalkozhassak. Ahhoz pedig, hogy ezt minél profibb szinten elsajátíthassam, szükségem volt arra, hogy megismerjem más kultúrák ízvilágát. Összesen 13 évet éltem külföldön, de a honvágy végül mindig hazahozott. Ettől függetlenül a mai napig rengeteget utazom, sokszor képviselem a magyar konyhát külföldön, főztem már Tajvanon, Jeruzsálemben, Varsóban, most éppen Moszkvába készülök – magyarázta a TV2 MasterChef Junior című műsorának háziasszonya. Zsófi élete egyik legnagyobb élményének tekinti, hogy ő is zsűrizhette a gyerekek fogásait.

– Életem egyik legjobb élménye volt, Pesti István zsűritársam egy évtizede a kedvenc séfem, így már csak a vele való közös munka is nagyon inspiráló volt. Hihetetlen volt végigkövetni, hogy a gyerekek hogyan szívták magukba azt a rengeteg tudást és tapasztalatot. Lágyszívűek voltunk, de igazságosak, a kieső gyerekeket viszont mindig nehezen engedtük el, hiszen nagyon a szívünkhöz nőttek.


Kapcsolódó Cikkek