2020. január 27., hétfő
Angelika

Belföld

Miért eszünk Melbát, Carusót és Stroganoffot?

Vannak olyan ételek, amelyeknek a nevét minden étlapon ott találjuk, de fogalmunk sincs róla, hogy honnan kapták a nevüket.

Profimedia, Alamy

Melba-toast
Generációk óta szívesen esznek Melba-toastot reggelire a fogyókúrázó nők. A vékony kétszersültet a legendás ausztrál szoprán, Nellie Melba számára készítette el 1897-ben Londonban a Savoy főszakácsa, Auguste Escoffier, amikor a díva nagyon beteg volt. A Melba-pirítós mindkét oldalán könnyedén pirított, hajszálvékony kenyérszelet. Levesekhez, salátákhoz is szívesen tálalják.


 

Salsa Caruso

A Caruso-szósz, más néven Salsa Caruso meleg tejszínből, sonkából, sajtból, dióból és gombából készült kedvelt tésztafeltét.
Caruso-mártást először az 1950-es években készített Dél-Amerikában Raymundo Monti a Mario és Alberto étteremben. Monti egy új receptet akart létrehozni az olasz konyha hagyományait követve. Az edényt, amelyben készült, a híres nápolyi tenor, Enrico Caruso tiszteletére nevezték el, aki népszerű figura Dél-Amerikában. A mártást eredetileg a besamel változatának tekintették, de az íz egyértelműen más. Számos kulináris szeminárium a Caruso-szószt új találmányként említette, és nemzetközi elismerést is nyert.

Profimedia, Alamy

Stroganoff-bélszín

A legenda szerint egy hadjárat során a XVII–XVIII. századi hadvezér, Stroganoff gróf szakácsa bélszínt készített volna, de a szibériai hidegben megfagyott a hús, és nem tudta azt felvágni, csak apró csíkokra szelni. 1861-ben jelent meg nyomtatásban a recept, de ekkor a szósz még csak vajból, mustárból és tejfölből állt, aztán ezt variálták tovább hagyma, gomba és paradicsompüré hozzáadásával.

Kapcsolódó Cikkek