EUR: 323,53 Ft
CHF: 290,99 Ft
2019. június 27., csütörtök
László

Extra

30 éve halt meg Roy Orbison, a Pretty Woman előadója

Harminc éve, 1988. december 6-án halt meg Roy Orbison, a rockzene egyik legszebb és legjellegzetesebb hangjának birtokosa. A mindig fekete bőrruhában, sötét szemüvegben fellépő énekes nem futotta be azt a karriert, amely kijárt volna neki. Sokáig a nagy reménységek közé tartozott, de aztán fokozatosan a háttérbe szorult, mindezt tragédiák sora szegélyezte, mindenkit elveszített, akit szeretett. Egy új karrier kapujában állt, amikor ötvenkét évesen elvitte egy szívroham, a közönség emlékezetében a Pretty Woman révén egyslágeres előadóként maradt meg.

1936. április 23-án született a texasi Vernonban. Első dalát nyolcévesen írta, első zenekarát tizenhárom évesen alapította, a középiskola után zenei álmait kergetve már nem is tanult tovább. 1956-ban igazolt a legendás Sun stúdióhoz, ahonnan Elvis Presley, Johnny Cash és Jerry Lee Lewis karrierje is elindult, s rögvest országos sikert aratott Ooby Dooby című dala. Ezt még jó néhány rock and roll nóta követte, de gyorsan be kellett látnia, hogy ebben a műfajban Elvis a Király. Egy ideig slágerszerzőként dolgozott, a feleségéhez írott Claudette című dalt az Everly Brothers is felvette repertoárjába.


Igazi hangjára a hatvanas évek elején talált rá: a viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő, sírós balladái meghozták számára a sikert. Első nagy slágere az Only The Lonely lett, amelyet Elvis és az Everly Brothers is visszautasított, így ő maga énekelte el. A kislemezből egymillió példány kelt el, az Oh, Pretty Womant már több mint hét millióan vásárolták meg. Ebben az időszakban 27 dala szerepelt az amerikai listán, köztük a Crying, az It’s Over, a Dream Baby. Nevét még Angliában is megismerték, 1963-ban – egy évvel azelőtt, hogy a gombafejűek bevették volna Amerikát – a négy liverpooli fiú őt hívta vendégnek angliai turnéján, és Orbison már az első éjszaka 14 ráadást adott, mielőtt a Beatles színpadra lépett volna.

Úgy lett sztár, hogy semmi sztárszerű nem volt benne: úgy öltözött, mint egy utazó ügynök, rossz látása miatt állandóan napszemüveget hordott, híres volt arról, hogy fellépései alatt meg sem mozdul, a színpadi jelenlététől – vagy inkább jelen nem lététől – egyszerre megzavarodott és lenyűgözött George Harrison szerint “arcizma sem mozdult, mintha márványból lett volna”. Mindezt feledtette azonban magával ragadó előadói stílusa és operaénekeseket megszégyenítő, háromoktávos hangterjedelme, hajlításai, ezért is emlegették “a rock Carusójaként”, maga Elvis pedig azt nyilatkozta róla, hogy ő a világ legnagyobb énekese.


Sajnálatos módon a “Nagy O”, ahogy rajongói emlegették, nem csak dalaiban számított az örök vesztesnek. A Beatles megérkezése zeneileg sodorta a partvonalra, szinte ezzel egy időben, 1966-ban feleségét – akihez a Pretty Womant írta – vesztette el motorbalesetben, két évvel később két idősebb fia lett egy tűz áldozata. A tragédiák után talpra állt ugyan, de már nem az volt, aki korábban, visszatérési kísérletei sorozatosan kudarcba fulladtak.

A nyolcvanas években a körülmények szerencsés összejátszása révén ívelt fel megint csillaga. 1980-ban az Eagles együttes hívta meg turnéjára, ugyanebben az évben Emmylou Harrisszel, a country nagyasszonyával énekelt duettje Grammy-díjat kapott. 1982-ben a Van Halen dolgozta fel a Pretty Womant, David Lynch Kék bársony című filmjében pedig Dreams című dala csendült fel, s hamarosan elkészítette régi slágereinek újrahangolt, a fiatalabb közönség figyelmét is felkeltő válogatását.

Bob Dylan, Tom Petty, Jeff Lynne és George Harrison oldalán ő is bekerült a Traveling Wilburys nevű rock-misztifikációba, ennek sikere kövezte ki az utat igazi visszatéréséhez. A Mystery Girl, évtizedek óta a legjobb Orbison-album halála előtt néhány nappal jelent meg: a hatvanas évek hangzását idéző, mégis friss California Blue és You Got It még javában kapaszkodott felfelé a listákon, amikor az ötvenkét éves énekest 1988. december 6-án elvitte egy szívroham. Orbison még életében bekerült a rock halhatatlanjai közé, s megkapta az életműért járó Grammy-díjat is, igaz, a legrangosabb zenei kitüntetést már halála után szavazták meg neki.

Az ő esete is példa arra, hogy a digitális korban a halálon túl is van élet: hologramja októberben indult amerikai turnéra, amelyen élő zenekar kíséri.

Kapcsolódó Cikkek